Vörös bársony túrókrémmel

Ez a sütemény Sipi születésnapjára készült. Jó lenne még tökéletesíteni, mielőtt a kritikusok elé vetem, de annyira finom, annyira látványos így is, hogy nincs türelmem várni… No, de előrebocsátom, hogy pl. a túrókrém nem jutott minden darabra, a piros árnyalatát is jobban kikeverhettem volna, de sebaj, lesz min dolgozni.

Az ötlet kb. innen származik (az eredeti egy hangulatos cikk volt, kb ezzel a címmel: Az igazi Red Velvet nyomában). A receptet is követtem nagyvonalakban.

Hozzávalók: A szilárd rész: 2,5 csupor liszt, 1 csupor cukor, 1 kiskanál só, 2 kiskanál kakaó, 1 csomag sütőpor, 2 tasak vaníliás cukor. A folyékony rész: 3 egész tojás, fél csupor vaj, 1,5 csupor joghurt, 0,25 csupor olaj, 1 kiskanál ecet, piros ételszínező. Krém: fél csomag vaj, 0,5 kg tehéntúró, 3-4 kanál porcukor,  1 tasak vaníliás cukor. Feketecsoki, dió, cukorgyöngy a díszítéshez.

Elkészítés: A muffin két részét összekeverjük, papírkapszlinkban kisütjük 20-25 perc alatt (tűpróba). A túrókrémet kikeverjük és habzsákból rányomjuk a kihült puffancsok tetejére. Kedvünk szerint díszítjük, de az ízek összhatásához kitúnően passzol a dió is, a fekete csokoládé is.

Hal – sok hagymával, sajttal

Nagyvonalakban ezt a receptet követtem, de nem volt 1 kg halam, az sem volt filé (azért fontos, mert elég nehéz kitúrkálni a szálkát a drága finom szószból), és sokkal több hagymát használtam. A kapor is szárított volt. Vizet nem kellett volna tennem alája, túl sok levet eresztett. De az ízkombináció remek!

Céklaleves

Régen orosz céklalevest készítettem: zöldségleves céklával, kaporral, ecetes uborka levével savanyítva, tálaláskor apró kockákra vágott savanyú uborkával és tejföllel tálalva. Pazar.

Kb. egy éve találtam egy nagyon egyszerű receptet, azt variáltam, év végül ez, az alábbi, ami bevált. Az oroszt már szinte el is felejtettem. 🙂

Hozzávalók: 2-3 közepes cékla, egy murok, egy krumpli, fél citrom leve, kevés só, fél pohár tejszín (elhagyható), fél csokor petrezselyem. Joghurt vagy tejföl a tálaláshoz.

Elkészítés: A zöldséget nagyobb kockára vágva megfőzzük, lehútjük, pürésítjük, felöntjük annyi vízzel, hogy krémleves sűrűségű legyen, felmelegítjük, belecsepegtetjük fél citrom levét, elkeverünk benne egy fél pohár tejszínt és máris lehet tálalni apróra vágott petrezselyemmel és tejföllel/joghurttal.

Pulyka déli gyümölcsökkel, tejszínnel

Hozzávalók: ½ kg pulykamell,  1 banán, 2 aranyalma, 1 ananászkonzerv, 1 narancs, 1 pohár (200 ml) tejszín, vaj a sütéshez, curry, chili, só, bors.

Elkészítése:

A pulykamellet vékony csíkokra vágjuk és a forró vajban pirosra sütjük. Enyhén sózzuk, borsózzuk és kivesszük a tepsiből. Ugyanabban a zsíradékban pár perc alatt megpároljuk a karikára vágott banánt, cikkekre vágott almát, a lecsöpögtetett ananászkonzervet és a felébe vágott narancscikkeket. Vigyázzunk, hogy ne kapjon oda. Tejszínt locsolunk rá, curry-vel és őrölt chilipaprikával fűszerezzük, majd visszatesszük a tepsibe a pulykafalatkákat is. Rizzsel tálaljuk.

Mi nem tudjuk, hogy mi az elég, ha ez az ebéd. A fiúk is nagyon szeretik!

Humusz

Nálunk nagy családi kedvenc lett. Valamiért nem rajongtam érte, amikor más készítette el (kettőt kóstoltam), de aztán az egyik nagy bevásárlóközpontban, úgy új év előtt pár nappal megszólított egy csicseriborsó-konzerv. Még nem tudtam, mit kezdjek vele, hetekig kerülgettem a kamrában. Levest is, főzeléket is elképzeltem, aztán eszembe jutott, hogy a humusz is ebből készül…

Valószínű, hogy az eredeti másképp néz ki és másképpen készül, de az első és a második próbálkozás is elég jól sikerült, az alábbiak szerint. Azt hiszem a fűszerezés a titka. Másodszor pl. a curry egy picurkával több volt, mint amennyi kellett volna, a köményt viszont bátrabban is szórhattam volna…

Hozzávalók: 200 gr száraz csicseriborsó vagy 1 konzerv, fél hagyma, 2 cikk fokhagyma, kb. 1 dl olaj, 2 kanál tejföl vagy fél pohár tej, fűszerek ízlés szerint: só, bors, chili, őrölt köménymag, curry.

A csicseriborsót legalább egy napra beáztatjuk hideg vízbe (több napig is ázhat, a vizet cserélve), majd enyhén sós vízben puhára főzzük (20-30 perc). Ha konzervet használunk, nem muszáj főzni, de pár percig érdemes lobogó vízben forrázni. Lecsöpögtetjük, lehűtjük, majd áttesszük egy mély edénybe, rászórjuk a felaprított hagymát, fokhagymát, rácsorgatjuk az olajat és botmixerrel pépesítjük. A tejföllel (vagy tejjel) is turmixoljuk, amíg megfelelő (kenhető) állagú lesz. Egy-egy csipet só, bors, chili, őrölt köménymag, curry talál hozzá.

Liebster

Ismét díjakat kapok-adok. Köszönöm Edith, köszönöm Zsuzsiga!

Őszintén: nem akarok senkit megbántani, ezért továbbadom, de én unom már ezeket. Ne haragudjatok. Ez az utolsó játék, amibe beállok.

A díjátadás szabályai:

– Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
– Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.
– Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
– Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

Akiknek továbbadom:

Rékáék

Katócáék

Kata

Flódni


Ezt a süteményt is hatalmas készülődés előzte meg. Több blogon olvastam, hogy a legbonyolultabb sütemény, amit készítettek… Nem értettem, mi lehet olyan nagy dolog, míg el nem készítettem magam is. Szal nem csak tésztalap, három töltelék + egy lekvár… Annyi, de annyi minden kell bele, annyiféleképpen elkészítve, hogy akár négy sütemény is kijönne belőle. Kapásból sorolom, mi van benne: bor, mák, mazsola, dió, alma, barackíz, szilvaíz. Persze most is azt kell mondjam: megéri. Bár nem hiszem, hogy gyakran kerül asztalra (most is egy szülinapos tiszteletére készült elősorban).

Büszke vagyok rá, hogy nem rontottam el. S mivel nem újítottam semmit az olvasottakon (több blogger figyelmeztet: be kell tartani az előírásokat, mert könnyen elrontható), nem is írom le ide ismét. Annyit talán: leközelebb kicsit szárazabbra készítem a töltelékeket és megvárom, amíg teljesen kihűl. Tegnap is ki volt hűlve, mikor felszeleteltem, de miután egész éjjel kint volt a minusz fokokban, ma reggel sokkal szebben tudtam vágni. A fotóval pedig nem tudom milyen cselt kellene elkövetni, hogy a háttér átlátszó legyen. De majd kísérletezem, amikor több időm lesz.

Szarvasragu

Még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy a ragu szó ebben az esetben talál-e vagy sem. Majd eldöntitek, ha járatosak vagytok a konyhában.

Ennek a remek éteknek is van egy kis története. Az EK csapata ugyanis Ivóban találkozott nemrég, ott pedig néhányan felkerestük egy vadhúsfeldolgozó üzem bemutató üzletét. Vettünk kóstólót ebből-abból, de tény: drága mulatság. Egy élelmesebb koléganő szúrta ki, hogy van megfizethető árú szarvashús is. Nagy örömmel megvettem én is, itthon viszont kiderült, miért volt kb ugyanannyi mint a bolti marhahús: nem szeletelhető, sült vagy pecsenye nem jön ki belőle, hiszen csak vagdalék… Ettől el is ment a kedvem s a lendületem, amivel hozzáláttam az elkészítéséhez.

Szép számban találtam rajta hosszú szőrszálakat is, többszöri átmosás után is. Ettől a maradék kedvem is elment… Mindezeket csak azért ecsetelem, hogy aki hasonló vállalkozásba kezd, számoljon ezekkel az apró bosszúságokkal is. Persze megéri.

Fázisfotók is készültek, kérésre küldök linket, alább csak egy ízelítő:

Többször átmostam a mócsingos húsdarabokat, az inakat is eltávolítottam, nagyobb kockákra vágtam és bepácoltam kevés balzsamecettel, olivaolajjal, sóval, borssal, rozmaringgal és mozsárban összezúzott boróka-bogyóval (azt is Ivóbvan szedtük!). Másnap letöröltem a húsdarabokat és egy tányéron várakoztak, amíg apróra vágtam 2 fej hagymát és kicsit megpároltam, pirospaprikáztam. A húsokat beleforgattam, néhány cikk fokhagymát is vékony kaikákra szeleteltem és rádobtam. Fedő alatt pároltam kb fél órán keresztül. Amikor kezdte lefőni a levét, töltöttel alá kevés vizet, rádobtam néhány petrezselyemgyökeret, pár kocka zellert és 2 (3?) karikáka vágott murkot. Szép lassan rotyogott. Az ízhatással nem voltam megelégedve, ezért került belé még néhány borókabogyó és 2 szál rozmaring, végül kb 100 ml pradicsompüré is.

Hihetetlenül finom volt makarónival (fusilli tészta).

Nagyon zsíros étel! Nem gondoltam volna.

Meggyes cheesecake

Azt hiszem, ez lesz a következő kísérleti terep. Aránylag egyszerű, és a variációk száma tart a végtelen felé.

Jó szokásomhoz hűen román, magyar és angol blogokon, videomeosztókon dokumentálódtam, amig eljutottam a saját verziómhoz. Az az igazság, hogy kicsit izgultam a végeredmény miatt, de pazar lett, és a szülinapos (Zsuzsa) is meg volt elégedve vele.

Hozzávalók: kb. 400 gr tehéntúró, 300 gr olvasztott sajt, 5-6 kanál barna cukor (lehet több is, ízlés szerint), fél citrom leve, 5-6 kanál tejföl, 4 egész tojás, 2 tasak vaníliás cukor és fél kiskanál fahéj (elhagyható),  kb. 250 gr teljes kiörléső lisztből készült (graham) keksz, kb. 100 gr. vaj, egy üveg meggylekvár (befőtt is lehet, kimagozva vagy mirelit) és egy tasak zselatin.

Elkészítés: a kekszet durván ledaráljuk, összekeverjük az olvasztott vajjal. Egy 28 cm-es tortaformát kivajazunk, az aljára vágunk egy kerek sütőpapírt. Lehetne négyzet alakú tepsiben is sütni, ezesetben alufóliával béleljük ki a tepsit, úgy, hogy a széleire is hagyunk akkora darabot, amitől fogva ki lehet majd emelni az egészet, hogy felszeleteljük. De addig még van…

A kekszes-vajas keveréket jó alaposan rényomkodjuk a forma aljára és oldalára, és egy órára betesszük a hűtőbe.

Közben összekeverjük a tehéntúrót, olvasztott sajtot, cukrot, vanílisá cukrot, citromlevet. A tojásokat egyenként keverjük bele, lassan (kézi mixerrel legkisebb fokozat, pár másodperc), mert különben összeeshet sütéskor.

A túróskvereéket rásímítjuk a kekszre, és előmelegített sütőben 160-180fokon 50-60 percig sütjük. Ha egy kicsi színt kap a teteje, már kész van. Ne ijedjünk meg, ha folyékonynak túnik a közepe, majd megdermed.

Fél órát hűtjük, közben elkészítjük a gyümölcsmázt. Én lekvárt használtam, ezért nem kellett hozzá cukor, citromlé, de ha mirelit gyümölcsünk van, akkor 2-3 kanál cukorral és további fél citrom levével olvasszuk fel. Amíg hútl, hozzákeverjük a beáztatott zselatint. Ha nem olvad fel, gűz fölött addig melegítjük, amíg elolvad, de vigyázzunk, ne forrjon fel (tönkreteheti a zselatinban lévő pektineket).

A zselatinos mázt is rásímítjuk a süteményre és legalább 4 órán keresztül hútőben dermesztjük.

Nem túl édes és 1 éves kisgyereknek is adható már!

Vodkás spagetti

Hozzávalók:

½ kg darált marhahús

1 hagyma

3 cikk fokhagyma

½ kg paradicsom vagy paradicsomkönzerv

Fűszerek (só, bors, bazsalikom, oregano, kakukkfű)

½ deci vodka

2 kanál olivaolaj

1 pohár (200 ml) tejföl

Reszelt sajt a tálaláshoz

Kb. ½ kg spagetti

Elkészítés

A hagymát apróra vágjuk az olajon megpároljuk,a fokhagymát vékony karikákra vágjuk, azt is hozzáadjuk. A marhahúst a hagymán zsírjára sütjük, majd hozzáadjuk a meghámozott, kockára vágott paradicsomot vagy a konzervet (nem paszta vagy lé, kockára vágott paradicsom). Fűszerezzük és hozzákeverjük a vodkát is. Miután 5 percet rotyogott, eloltjuk alatta a tüzet és hozzákeverjük a tejfölt.

A spagettit enyhén sós vízben kifőzzük.

Tálaláskor a szószra reszelt sajtot szórunk.

Gyermekeknek nem ajánlom, de mivel a votka alkoholtartalma elfő 5 perc alatt, utána lehet vezetni. 😀

Az  ital különben fűszer ebben az ételben is: fanyar, kesernyés ízt kölcsönöz a szósznak, amit a tejföl ellágyít kissé.

Ujjgyakorlat: olivabogyós halleves

Hozzávalók:

500-750 gr halfilé (fagyasztott is lehet)

2 szál sárgarépa

1 szál petrezselyemgyökér

1 közepes burgonya

1 közepes hagyma

150 gr nagyszemű, fekete olajbogyó

fél citrom leve

szárított petrezselyemzöld

szárított léstyánlevél

Bors

Elkészítés:

A hagymát és a karikára vágott répát, petrezselymet feltesszük főni. Amikor félig puha,hozzáadjuk az apró kockákra vágott burgonyát és a halfiléket. Amikor készre fő, hozzáadjuk az olivabogyókat is. Citrommal, szárított zöldfűszerrel ízesítjük, illetve ízlés szerint sózzuk, borsózzuk.

Megjegyzések:

Azért ujjgyakorlat, mert ez a receptszabvány, amiben írnom kellene… Nehezen megy. A répa murok, a burgonya krumpli csak azért is!

Számomra egy ételről írni nem elsősorban a hozzávalókat és az elkészítést jelenti, hanem inkább a sztorit.Még a fotóhoz sem ragaszkodom, csak ahhoz, h. elmondjam, hogyan találkoztam az étellel, miért szeretem, milyen apróságokat újítottam elkészítésekor, stb.

Most pótolom a hiányérzetem. : ) Nagyon sokszor készítettem már halcsorbát, nagyon szeretem. Apukámtól tanultam, ő pedig egy régi szakácskönyvből, talán. A “klasszikus” receptet is megírom hamarosan. Nos, ez mégsem lett csorba: elég kevés zöldség volt benne, a hagymát egészbe főztem bele és nem korpaciberével savanyítottam, hanem citrommal (hogy legyen gyermekbarát). A lé szép áttetsző és a citrom-olajbogyó páros mediterán  jelleget kölcsönöz ennek a levesnek. Szabadalmaztatom, és máskor is készítek ilyent.

Karácsonyi: Boeuf bourguignon

Nagyon rég nem írtam, pedig főzök, szinte minden nap ide kívánkozik valami. Jó lenne, ha csak főzésről szólna az életem, biztosan többet írnék róla, de hát nem így van, s ez nem is baj. Fesztivál volt, munkába álltam, a gyermekekkel is mindenféle történt (megfázástól balesetig), autót vettünk s a sok-sok cifra hétköznapi bosszuság, ami így utólag szóra sem érdemes, de mikor nyakig benne vagyunk, sok energiánkat elemészti…

Na, de kb egy hete RékaBéka átsuhant Kváron, és találkoztunk egy kis időre, ami ha másra nem is, arra elég volt, hogy bogarat ültessen a fülembe: a boeuf bourguignonról mesélt. Eldöntöttem, hogy elkészítem karácsonyra. Amennyire lehetett, dokumentálódtam az interneten, kiérdeztem az EK csapatát is, és végül hozzáláttam a saját lassúmarhám (ez a magyar neve, fantasztikus: találó és szellemes egyben).

Hatalmas adag készült, két kiló borjúhúsból: egy kg comb s egy kiló “izom” – sajnos gőzöm sincs, melyik lehet a magyar megfelelője. Minden esetree gyönyörű, sovány színhús mindkét darab. Utólag úgy gondolom, lehetett volna marhahús, zsírerekkel szépen átszőve… Kelllt hozzá továbbá: 3-4 szelet bacon, 2 nagy hagyma, 4 cikk fokhagyma, kb fél kiló murok, 2 szál perezselyem, egy öklömnyi zeller, egy fél szál póréhagyma, fél kiló csiperke (champignon), zöldfűszerek, babérlevél, só, bors, 3-4 kanál liszt, kb két csészényi húslé, fél doboz paradicsomkonzerv (kockák), kevés olaj és vaj a sütéshez. És a lényeg: egy üveg száraz vörös bor (rékási).

A szalonnát kevés olajon megpirítottam, rádobtam a negyedekre, majd vastagabb szeletekre vágott hagymát, felszeletelt fokhagymát, póréhagyma-karikákat, zellerkockát, petrezselyemszeleteket és murokdarabokat (nem kell finomkodni, darabos minden…). Ezt félretettem, 4-5 cm-es kockákra  vágott marhahúst megszórtam borssal, liszttel és forró vajban megsütöttem minden oldalát, a hagymás-zöldséges alapra tettem, a serpenyőbe bort töltöttem, hogy felázzon ami odaragadt, azt is a nagy fazékba csurgattam, majd a bor többi része is oda került. Húslével felöntöttem, hogy ellepje a szilárd összetevőket és rádobtam 4 babérlevelet.

Alufóliával bebugyoláltam a fazék bakelit fogantyúit, a fedő alá is tettem egy réteget, hogy “ne szökjön a gőz”, és betoltam a lerbe (jobb lett volna vastag falú érclábos, de hát nem volt; alternatívának ott volt a kukta, de az összeolvasott receptekből úgy értettem, legjobb, ha lassú tüzön, lehetőleg lerben készül, ezért lemondtam erről; talán legközelebb kipróbálom). A legkisebb fokozaton kezdtem, de álandóan alud ki a tűz, ezért a közepesnél kisebb, de még mindig alacson fokozaton kezdtem főzni. Kb 3 óra után muszáj volt megnézzem, mi történik. A hús már elég puha volt, de még kellett főjön. Hozzáadtam a pradicsomkonzerv felét és a szeletekre vágott gombát, a tetjére pedig egy egész rozmaringág került. További egy órát főtt a lerben.

Tálalás előtt még kicsit rotyogtattam. Nagy sikere volt, friss kenyér volt hozzá. Másnap krumplipürével ettük. Nagyon laktató és nagyon ízletes. Legközelebb megpróbálom rövidebb lére ereszteni. Kicsit hígnak tűnt a saft, de finom volt, na, jó sokat lehetett mártogatni.

Sajnos a fotók nem túl látványosak:

A nagy főzés előtt….


… és után.

(Előételnek volt majonézes fasírt és karácsony első napján ebédkor narancsleves.)

Új kenyér

Hát így néz ki. Kívül ropogós, belül puha, lyukacsos. És dagasztani sem kell. Azért kezdtem ilyet sütni, mert a kenyérsütőm lapátkái odavannak… Eldobtam. Sokat bánkódtam, most sem adtam fel, hogy találok valami cserealkatrészt, de addig is, kívántam a házi kenyeret.

Ennek az előnye: nem kell dagasztani. Hátránya: sok ideig kell keleszteni… A lisztekkel nem sikerült sokat kísérletezni, a legfinomabb a köv. adagokkal lett: 2 csupor kenyérliszt (650-es búzaliszt), 1 csupor teljes kiörlésű búzaliszt, negyed/fél kiskanál száraz élesztő, 1 kiskanál só és másfél csupor langyos víz.

A száraz összetevőket egy tálban összekeverem, ráöntöm a vizet, kicsit keverem egy lapáttal, amíg össze nem áll, letakarom és hagyom kelni (12/18 óra). Lisztezett felületre kaparom ki a nyúlos, buborékos masszát, a tetejére is szórok kevés lisztet, és a négy szélét ráhajtom… Meg kell fordítani, hogy a hajtogatás alul legyen (nekem ez sikerül legnehezebben, mert az egész massza túl képlékeny) és pihentetni kell még min fél órát (de kettőt is lehet). A lert maximális hőfokra állítom, beteszek egy jénai tálat (födeles kell, de érclábos is kitűnő lenne) és felforrosítom (min. 15 perc).  A kenyér tetejét jól megszórom búzakorpával, és valahogy beleborítom a forró jénaiba. A tetejét is megszórom sok korpával. Liszttel is lehetne szórni, de a korpától gyönyörű, aranybarna színe lesz, tapasztalatból állítom.  Lefödve (!!!) kell sürni fél órát, majd kb 20 percet fedő nélkül. Ha nincs fedeles érclábos vagy jénai, alufóliával is le lehet takarni az edényt az első sütési szakaszban. A maximális hűfokot is tartani kell a lerben.

Nagyon ízletes, mutatós, és azt hiszem bárki el tudja készíteni. A youtube-on nagy folklórja van a témának, érdemes rákeresni: no knead bread. Ismét köszönöm az ötletet G.R.-nak!

Sütőtökleves

Nagyon szeretjük mindannyian. Mindig másképp fűszerezem, a sütőtök minősége is sokat számít, de az alaprecept az, amit a mindmegettén találtam 2-3 éve: nagyobb kockára vágom a sütőtököt, egy krumplit, főzöm kb 20 percet enyhén sós vízben. Amíg kihűl, kevés olivaolajon egy kis fej hagymát pirítok, rákanalazom a levesre. Botmixerrel pépesítem, felöntöm húslével vagy vízzel, és amíg ismét rotyogni kezd, hozzáadom a fűszereket. Általában késhegynyi chili, min. egy kiskanál curry, késhegynyi szárított gyömbér. Végül tejszínt keverek hozzá, fantasztikusan selymesé teszi az édes-pikáns harmóniát.

Tálaláskor száraz serpenyőben pirított, hántolt tökmag és/vagy olivaolajban pirított kenyér kerül az asztalra.

A variációk végtelenek. Néha egy szál murkot is főzök belé, az íznek nem árt, a színt viszont javíthatja, ha sápadtabb a sütőtök.  A húsleveskocka is opcionális, mostanában kihagyom a gyermekek miatt. Érdekes, Ákos a keleti fűszerek ellen nem tiltakozik, és valamiért egészségesebbnek gondolom, mint a hagyopmányos feketeborst, pl. Biztos alaptalan feltételezés…  Egyik-másik fűszer lehet markánsabb, ez sokat változtat az összhatáson. Talál hozzá a köménymagpor és a fahéj is.

Mascarpone mindenbe

A mascarpone tudomásom szerint nagyon sűrű, krémes tejszín, ugyhogy ebből indultam ki a következő két impovizációnál.
Mascarpones rókagombaleves

Zöldséglevesnek indult: kevés olajon dinszteltem zellert, petrezselymet, murkot, felöntöttem vízzel, egy egész hagymát és kb fél paprikát is beledobtam (amikor megfőtt, ki is került a levesből), kb 30 dekányi rókagomba is belekerült, végül egy marék zöldborsó és néhány brokkoli-rózsa. Mikor minden készre főtt, kivettem a sűrűjéből egy csupornyi adagot (igyekeztem a zöldeket kihalázsni, brokkolit, borsút), összeturmixoltam, elkevertem fél doboznyi mascarponeval (kb 1 dl) felöntöttem 2-3 merőkanálnyi forró levessel, hogy a hőmérsékleteket kiegyenlítsem, majd belekevertem a levesbe és apróra vágott petrezselyemzöldet is szórtam rá. Naaaagyon finom lett, csak nem fotóztam, sajnos.

Mascarpones csirkepaprikás

A hagyományos tejfölös csirkepaprikástól csak annyiban tértemel, hogy nagyon apróra vágtam a húst (kb 1 cm-es kockákra), olaszosan fűzereztem (kakukkfú, bazsalikom) és lisztes habarás+tejföl helyett a megmaradt mascarpone került bele (kb 1 dl). Pennével körítettem, és ez is nagyon ízlett mindenkinek! 

Sipileves

Ma ismét kénytelen voltam improvizálni. Több “eszmét” kombináltam, és a végeredmény annyira jól sikerült, hogy Sipikém megjegyezte, hogy ilyent még főzhetnék…

Így készült: kevés főtt-füstölt csülköt kockára vágtam, keveset pirítottam 2 kanál olivaolajon, majd  1 kanál barnalisztet szórtam rá, levettem a tűzről, kevés pirospaprikát is szórtam rá, majd felöntöttem kb 2 liter forró vízzel. Babérlevelet, egy egész hagymát tettem hozzá, és tovább főztem, majd 3 cikk fokhagymát, egy szál murkot és egy vékonyka petrezselyemgyökeret is beleaprítottam. Legvégül egy egész kukoricakonzerv tartalma is belekerült, egy egész tojás és két tojás fehérjéből kevés sóval felvert hab, friss kapor, 2-3 kanál ecet és tojássárga-tejföl habarás.

Rókagombás lasagna

Ismét több receptből merítettem ihletet, és meghatározó volt két szempont: mi van itthon, illetve gyermek is kell egyen belőle (ezért szinte nulla fűszer, minimális só; elméletileg a gomba is korai egy 3 évesnek, de amúgy sem kóstolta meg, grrr…)

Egy kis fej hagymát üvegesre dinszteltem olivaolajon, két cikk fokhagymát szeletekre vágtam, fél kápia paprikát kockára aprítottam, majd sóban eltett, kiáztatott rókagombát adtam hozzá. Fedő alatt pároltam, belereszeltem egy murkot és még pároltam, végül 3 főtt tojást is belereszeltem, petrezselyemzöldet és egy kiskanál pesztót is hozzákevertem. Közben készítettem egy besamel mártást vajból, lisztből, tejből, leheletnyi szerecsendióval. Kikentem a tepsit, az elős réteg beamel volt, arra lasagna-lapok, rá a töltelék fele, ismét lap, besamel, töltelék, lap, tetejére besamel. Húsz perc, közepes láng a sütőben, majd reszelt sajt a tetejére, újabb 15-20 perc…

Icipicit száraznak tűnt, talán hosszabb lére is ereszthettem volna a tölteléket. Igazándiból 2-3 kanál tejfölt illett volna hozzákeverni, azt hiszem. Legközelebb…

Kreativ blogger? Én? Háromszor?

Nagyon kedves tőletek, hogy kitüntettetek. Köszönöm tehát Sedithnek, Zsuzsigának és Kövi Sárának.

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, akitől kaptam.

2. A logót ki kell tennem a blogban.

3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.

4. Írnom kell magamról 7 dolgot, amit mások érdekesnek találhatnak rólam.

5. Tovább kell adnom 7 „blogbarátnak”.

6. Be kell linkelnem őket.

7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Akkor hát:

1. Megöszöntem.

2. Kitettem.

3. Belinkeltem.

4. 1) Tulajdonképpen nem szeretem az ilyen hólabdákat

4.2) Nincs időm bloggolni

4.3) A 4,2) nem is érdekes

4.4) Kreativitásomat most nem a konyhában élem ki  (legutóbb 3 hete főztem olyat, ami blogra való, de nem fotóztam… recept még is lesz, Cuci kedvéért).

4.5) Van egy titkos blogom is, amit csak néhány barát olvashatott. Lezártam, de sztem ismét írni fogom, hamarosan.

4.6.) Néha csendre vágyom

4.7.) Kicsit félek a jövőtől

5-6. Az az igazság, hogy blogot olvasni sincs sok időm. De ha mégis, akkor csak receptek után hajkurászom. Legyen tehát az Erdélyi Konyha csapata a staféta (van egy kakukktojás is közöttük):

Csatlakoztam a Gulyásnaphoz

Ilyen is van, azám, és én sem maradtam le róla! Igza, illet volna meghirdetni, a logót is idebiggyeszteni, stb, no de remélem így is megteszi. Jó, hogy nem volt kötelező a gulyásfőzés sem, mert nekem pörkölthöz volt kevem. Disznócombból, jó szaftosan, tarhonyával. Nagyon jól esett mindenkinek.

Az elején….

…és a vége felé így nézett ki.

Délután Bonchidán voltunk, a Kastélynapokon. Ha jól emlékszem, volt szabadtéri sütés-főzés is a programban, de mire kiértünk, nyomát sem láttam már, sajnos. Jövőben igyekszünk majd korábban kievickélni. De ha gulyást nem is kóstoltunkm, ettünk finom kürtöskalácsot és ittam finom enyedi bort (Plébános 2004 rulez!).

Édesanyám püspökkenyere

A gyerekek nagyon szeretik ezt a süteményt. Soknak tűnhet a tojásmennyiség, de nincs bennes sütőpor, szódabikarbona, semmi mesterséges. Sajnos nem kalóriaszegény. 😉

Hozzávalók:

9 tojás

1 és fél csésze liszt

1 és fél csésze cukor

9 és fél evőkanál olaj

1 nagy citrom leve és héja

Elkészítés:

A tojások sárgáját elkeverjük az olajjal, hozzákeverjük a citrom levét és héját is. A tojások fehérjét felverjük egy késhegynyi sóval és a cukorral (fokozatosan szórjuk bele). Mindkét masszát óvatosan összevegyítjükés hozzáadjuk a lisztet is. Két formába osztjuk és 180 fokon kb. fél órát sütjük (tűpróbáig).

« Older entries Newer entries »