Egyszerű vaniliás darázsfészek

Egész héten itthon voltunk. A gyerekek sorra betegedtek meg, így mindenféle finomsággal kellett emelni a morált. Volt hígpalacsinta (egy ideje kizárólag csak a Julia Child által javasolt arányokkal készítem el, elronthatatlan), papanaş, ma pedig darázsfészek. Ákos kérésére nem a diós (sztem ez a klasszikus) verziót készítettem el, hanem ezt a vaniliás-cukrosat. Szerintem írtó finom.

Hozzávalók:

A kalácstésztához:

  • Egy kocka élesztő
  • 500 gr liszt
  • 3 dl tej
  • 2 kanál cukor
  • 1 tojás
  • egy citrom reszelt héja
  • 2 ek olaj

A töltelékhez:

  • 50 gr vaj
  • 2 tasak vaniliás cukor

A mázhoz: 2-3 kanál kristálycukor

Az öntethez:

  • 2,5 dl tej
  • 2 tasak vaniliás cukor

Elkészítés:

Az élesztőt felfuttatom a cukro tejben majd a liszttel, tojással, olajjal és reszelt citromhéjjal ruganyos tésztát gyúrok.

Kb. másfélszeresére kelesztem, majd vékony lapot gyúrok belőle, megkenem a puha vajjal, rászórok 2 tasak vaníliáscukrot. Aki édesebben szereti, szórjon rá néhány kanál kristálycukrot is.

Szorosan feltekerem és kb 2,5-3 cm-es karikákra vágom. A csigák mindkét oldalát belemártom a kristálycukorba és kivajazott (kisebb) tepsibe helyezem mindegyiket, kb 1-1 cm távolságra egymástól. Ma nem volt időm ,ezért nem pihentettem még, belöktem az előmelegített sütőbe.

Kb 20 perc után (mikor kicsit már karamellizálódott a cukor a tetején)  felforrósítom tejet, elkeverem benne a vanílisá cukrot és ráöntöm a félkész csigákra. További 20-30 perc alatt elkészül: amikor felszívta az öntetet és a teteje már világosbarna, kivettem a sütőből és letakartam 5 percre. Kész! Csak éppen várni kell, míg kihűl.

Reklámok

Sába királynője, a csokitorták netovábbja

Azt hiszem méltán visel ilyen szép nevet: fekete-fekete és fejedelmi! Julia Childnak köszönhetően pedig nagyon népszerű, én is azóta készülök megsütni, mióta itt-ott szembejött velem az interneten.

Egyszerűnek tűnik, talán az is, de hiába tartottam be a receptet (nem volt könnyű, mindent átszámoltam metrikus rendszerbe és ki is mértem gramra pontosan), azt hiszem kicsit kellene még javítanom rajta. Például kisebb tortaformában kellene sütni (nekem csak 26 cm-es van), talán nagyobb hőfokon és kevesebb ideig. Akkor a közepe puhább, selymesebb maradna, de így, picit szárazan is frenetikus, komolyan. Nem rajongok a csokitortákért, de ezt biztosan elkészítem még. Amúgy S. szülinapjára készült, aki rajong a csokitortákért, és ezzel maradéktalanul meg volt elégedve. 😉

Egy dolgoban nem tartottam be az előírást: nem liszt-finomságú volt a mandula, hanem dara-állagú, de sztem ez nem ártott meg a végeredménynek. Julia Child két kanál rumot vagy két kanál kávét ír, én két kanál kávé mellé csurrantottam kb 1 kanálnyi rumesszencet is (masszába és glazúrba is) – ez is jó döntésnek bizonyult.

Sajnálom továbbá, hogy nem volt itthon mandulaforgácsom, talán azzal szebben is díszíthettem volna, de mivel most a fantasztikus ízhatás, nem a látvány miatt osztom meg a receptet, vállalom a fotókat is.

Nem utolsó sorban remélem, hogy lesznek majd, akik értékelik a fordítást.

csokoládés-mandulás torta

Hozzávalók:

Az alaphoz:

  • 1 tábla (100 gr) félédes csoki (55 %-os kakaótartalmút használtam)
  • 2 kanál erős feketekávé + egy kanál rumesszenc (vagy két kanál rum)
  • 60 gr puha vaj
  • 60 gr + 1 kanál cukor
  • 3 tojás
  • Egy csipet só
  • 80 gr darált mandula
  • Fél kiskanál mandulaeszenc
  • 60 gr liszt (átszitálva)

A bevonathoz:

  • 1 tábla (100 gr) félédes csoki
  • 2 kanál erős feketekávé + egy kanál rumeszenc (vagy két kanál rum)
  • 5 kanál teavaj (80% zsírtartalmú, sótlan)

Elkészítés:

Előmelegítjük a sütőt  (175°C-t ír a recept; én közepes hőfokra állítottam).

Kivajazunk és kilisztezünk egy tortaformát.

A csokit és a kávét/rumot gőz fölött megolvasztjuk.

A vajat és a cukrot habosra kavarjuk.

Egyenként belekavarjuk a tojások sárgáját is.

A tojásfehérjéket külön tálban felverjük egy csipet sóval. Egy kanál cukrot szórunk rá és kemény habbá verjük.

Az olvasztott csokit belekeverjük a vajkrémbe, majd hozzáadjuk a darált mandulát és a mandulakivonatot (esszenc lenne a pontos kifejezés, szerintem mesterséges íz, nem látott soha mandulát, de erről hadd ne vitatkozzunk itt). Ezután belekeverjük a tojáshab egynegyedét, hogy lazítsuk a masszát. A megmaradt hab egyharmadátmár óvatosan keverjük bele, s mielőtt homogén massza lenne, rászórjuk a liszt egyharmadát is és beleforgatjuk. Fokzatosan, váltakozva hozzáadjuk a megmaradt habot és lisztet.

A masszát a kivajazott formába töltjük és elegyengetjük. Kb. 25 percig sütjük. Akkor van kész, ha a széleken (4-5 cmre a szélektől) kiálja a tűpróbát, de a torta közepébe szúrt tű még olajos marad.

A formában hagyjuk hűlni kb 10 percet, majd kiborítjuk egy tortaállványra és jól lehűtjük, mielőtt rákerülne a máz.

A glazúrhoz gőz fölött megolvasztjuk a csokoládét és kávét/rumot, majd kanalanként hozzákeverjük a teavajat. Ha símára kevertük, levesszük a gőzről és jeges vízbe helyezzük a kisebb edényt. Kavargatva addig hűtjük, míg jól kenhető állagú lesz. Késsel vagy spatulával beborítjuk az alapot és tetszés szerint díszítjük (én félbe vágott mandulákat és a megmaradt manduladarát használtam fel, de láttam nagyon guszta, eperrel ill. málnával díszített tortát is).

PS: végül megírni a bejegyzést sokkal hosszasabb volt, mint elkészíteni a tortát 😉

Happy Halloween!

Nem vagyunk nagy tisztelői ennek a hagyománynak, de úgy sikerült, hogy tegnap volt plusz egy órám, amit az ebéd elkészítésével tölthettem, így lett három fogás, amiből az utolsó, a sütőtökös muffin egészen jól talál a mai Aprószentekhez. De amiért a bejegyzés születik, az a következő képkollázs:

Sajnos a reggeli “bálnavér” (cékla+murok+alma leve) lemaradt a képről, pedig lehet, hogy még vadabb lett volna a kontraszt.

A végtermékek már nem ennyire látványosak:

A spenótos quiche

A muffinok

(barna cukor, teljes kiörléső liszt, nem is nőtt meg látványosan, de legalábblehetett díszíteni cukormázzal)

R.I.P. Rajcsek István

Nem is tudom, hogy van ez… Néha nagyon mellbevág egy-egy ember tovatűnése… pedig azt hiszem, nem szoktam túlzottan elérzékenyülni, megrendülni a halálhírek hallatán. Ma mégis ez történt, amikor SMS érkezett egy volt osztálytárstól: elhunyt az oszink, Rajcsek István. A döbbenet talán azzal magyarázható, hogy alig másfél éve maratoni osztályfőnöki órt tartott az osztálytalálkozón és utána hajnalig bulizott velünk. Tudtuk, hogy beteg, de ennek nyoma sem volt arcán, viselkedésén, hangulatán.

Az általános iskolában (V-VIII) és a líceumban is ő volt az osztályfőnökünk, de már harmadikos korunkban tanított (angolt), így ő az a pedagógus, aki a leghosszabb ideig szerepet játszott tanulmányaimban…

Nem mondanám, hogy nagyon nagy hatással volt rám, nem játszott szerepet a pályámmal kapcsolatos jelentős döntéseim meghozásában, de mégis, minden iskolával kapcsolatos emlékemben ott van valahol, a háttérben. Nyugodjék békében!

 

Almásrétes

Nincs benne nagy kunszt. S mivel mostanában sok ismerősünknél felgyűlt a potyogós alma, mindig van amiből elkészíteni.

Kb 1,5 kg alma, meghámozva, lereszelve, enyhén cukrozva-fahéjazva. Fagyasztott réteslap, laponként kevés olajjal megkenve, prézlivel megszórva. Erre jön a jól lecsepegtetett reszelt alma, tetejére kis méz, kevlés prézli (lehelt darált dió vagy manula is, de tapasztalatom szerint a prézli a legjobb, hogy beszívja az alma levét). Feltekerni, széleit kicsit betűrni, olajozott tepsibe tenni, tetejét is kicsit megolajozni, és 10-15 perc alatt aranybarnára sütni (nagy lángon). Ha kihűl, vaniliás porcukorral megszórni. Megunhatatlan.

Szilvásgombóc (krumpli nélkül)

Edith receptjéhez Fakanálforgató konyháján keresztül vezetett az út. Nagyon bevált ez a recept nálunk is. Icipicit módosítottam rajta, nem is biztos, hogy szükséges volt.

Hozzávalók: 750 ml víz, 8 ek. olaj, 500 g liszt, 1 tojás, csipet só, szilva, cukor, fahéj, olaj, prézli.

Elkészítés: megmossuk a szilvát, jól megtöröljük, kettévágjuk, kivesszük a magját, helyébe fahéjas cukrot teszünk.

A gombóc tésztájához a vizet fölforraljuk, ekkor hozzáöntjük az olajat, majd belezuttyintjuk az összes lisztet, levesszük a tűzről és gyors mozdulatokkal elkeverjük. Ha már nagyjából csomómentes, hozzáadjuk a tojást (az eredeti receptben 2 tojás szerepelt, de egy is elégnek bizonyult). Kézi mixerrel még egy kicsit dolgoztam a masszát, hogy egyenletesen keveredjen el a tojás és ne maradjanak benne csomók.

Ha már annyira kihűlt, hogy tudunk dolgozni vele, a masszából kb. evőkanálnyi adagokat szaggatunk le, gombóct gyúrunk belőle, szétlapítjuk a tenyerünnkel és bevonunk vele egy-egy fészilvát.

Egy nagy edényben enyhén sós vizet forralunk és amikor elkezdett forrni, beledobjuk az elkészült gombócokat. Ha megfőttek, feljönnek a víz tetejére és ki lehet halászni őket. Jól lecsepegtetjük és még forrón megforgatjuk az olajban világosbarnára pirított prézliben.

Megjegyzések: ma érett, magjaváló besztercei szilvával dolgoztam, sztem ez a legjobb gombócba. Kisebbek lettek a gombócok, összesen 79 db. A család és a fiaim barátocskái közremőködésével mind elfogyott, de lehet, hogy egy négytagú család nem bírkozik meg együltében egy teljes adaggal.

Múltkor nagyszemú szilvám volt, aazal is jól sikerült, de elég sok sztébomlot a forró vízben… Akkor kipróbáltam a mákos és darált diós bevonatot is (prézli helyett), nagyon jól talál hozzá mindkettő.