Csatlakozom azokhoz, akik fanyalognak a Félszigetes LGT-koncert miatt. De azokhoz is, akik úgy gondolják, nem volt ez olyan rossz. Nándika a hosszú improvizációkat élvezte. Sára szerint csak a Szigetre főpróbáztak. Kriszta szerint ott meglincselnék őket, ha csak ennyit adnak majd… Nem tudom.
Hát elmondom, én miért csalódtam: a honlapjukon található plakát miatt arra számítottam, hogy eljátsszák majd a Képzelt riportot. Ok, úgy kell nekem, ha félreértettem. De ha nem is Képzelt riportra, egy fergeteges bulira vártam. Én arra váltottam jegyet… Sok ismert dal, tánc, pörgés, nekem (csak) a zene, csak a zene, csak a zene… Ehelyett elég sok olyan dal volt, amit nem ismertem. Nem baj, úgy is tudtam volna bulizni. De a két naaagy slágert (Miénk a tér, Neked írom a dalt) csak a közönség énekelte. Én nem voltam a tömeg közepén, így kívül maradtam ezen a nagy közösségi élményen, hogy több ezer ismeretlen arccal el tudjuk énekelni “elégségesre” a színpadon lébecoló bálványainknak. OK, ok, nem leszek anarchista, megint csak magamra kell vetnem, amiért a színpadtól meglehetősen messze, egy izolíron alakítottam ki külön bejáratú táncparkettet, ahol mezítláb is tudtam ugrálni, ahonnan látni is lehetett valamennyire (a kivetítőket nagyon jól, de a színpadot is), ahonnan hallani is lehetett, de nem dübörgött már a föld a hangerőtől s a mély basszustól. Ideális volt, komolyan mondom, de mikor kicsit kezdett felpörögni a hangulat, a fiúk gyorsan játszottak egy hosszú instrumentális számot, amire egyszerűen nem lehetett bulizni… Nagyon szép zene, igazán szeretem, hallgatni lehet, sőt, kell… De nem a Félszigeten, ahol a buli lenne a lényeg. Nekem.
Egyet tudok. Ott kellett lennem. Mint ahogy annak idején az István, a királyon is ott kellett lennem Csíksomlyón. Ha nem mentem volna, az lett volna az érzésem, hogy az évszázad bulijáról maradok le. Nem az volt, s nem is maradtam le róla. És ha őszinte vagyok: jó volt a sok ismert dal, amit élőben is meghalgattunk. Először, s lehet, hogy utoljára…
Másrészt a kiruccanás is jó volt. Az autózás Juckó mellett. A kaland íze, hogy ismét úton vagyunk. Meg a blogertalálkozó, ahol semmi különös nem történt, de éppen ezért jó volt. Kicsit lébecoltunk, mosolyogtunk, kacagóztunk is, behörpöltünk egy egész sört Babszemmel, a négy csórékolbászt ötre szaporodott (nem a sör hatására, hehe, igazán 4-et rendeltem, annyit is fizettem, de 5-öt számoltam meg a tányéron). És eljutott hozzám az előző bejegyzésben emlegetett fröccsentés!!!
Offline ismerős is nagyon sok volt, ez a része a reméltnél jobban sült el. Semmilyen előzetes szervezés és egyeztetés nélkül futottunk össze pl. Mesiékkel, Kincsővel, Zsarnóval, és sok más kedves emberrel. Különösen örültem Gergőnek. Sokat nem tudtunk fosolni, de jó hír, hogy lehet feléleszti a blogját: lesz majd egy “vérprofi” autógumi-blog nagyfiúknak. Én jobban várom, hogy majd a Bulgeszben igyunk meg egy-két hideg sört.
