Nem is panaszkodom,

de azért mégis… Belefáradtam. Alíg ért véget a PUCK, kezdődött a Man.i(n).fest. Közben három hete minden szombat-vasárnap Vásárhelyen voltam (és leszek). És dolgozni is kell. Plusz alkotni. És figyelni kellene mindenkire körülöttem.  Ja, és mosolyogni.

A baj csőstül jön…

Elhunyt nagybátyám, nagynénémet elütötte az autó (két helyen törött el a medencecsontja), a másik nagybátyámat valaki leütötte hátulról a sötétben, a saját udvarán (talán tolvaj).  Kb. ugyanazon a napon.

Élet itt téged
Szeretnének meg
Menteni, mert itt szeretnek téged te kis élet
(Kispál)

Gyorsjelentés

Végreírtam valamit Charleville-ről is. Most megyek számlákat fizetni, majd 8-től megnézem a Kövekkel a zsebében című remek előadást, hogy ismét legyen kedvem a hétköznapokhoz.

Hétvégén Filmtett-fesztivál volt. Sok jót láttam, de különösen Kincses Réka dokumnetumfilme ragadott meg másságával, és nagyon szerettem a Csoma-legendáriumot, bár hiányos technikai körülmények közepette vetítették.

Az első adminisztratív találka is megvolt a doktorin… Tanulnom is kell, dolgoznom is, mese nincs.

Szombaton jutott egy ritka érdekes szicíliai bábelőadás.

Vettem egy nagyon profi bársonynadrágot, kocsmáztunk kicsit, kicsit mintha találkoztunk is volna Csomháékkal, tegnap vendég és Canasta-parti volt vacsora után… No, ilyenek.

Goldfrapp paradicsomlevessel

Kint zuhog az eső, de jóleső érzés tölt el. Goldfrappot hallgatok, az első lemezt (Felt Mountain), ami szerintem messze felülmúlja az utána következő kettőt. Kissé dekadens, szép, tiszta hangok és hangzások. Esőzene.

felt_mountain-copy.jpg

A jó közérzet másik oka: ma délután megfőztem életem legfinomabb paradicsomlevesét. Ha akarjátok, majd megírom, hogyan készül, de nem akarom recepteskönyvvé változtatni a blogot.

Most pedig hozzálátok a Hamlet frissítgetéséhez, jó sok információ vár arra, hogy publikáljam.

Brokkolis quiche

A quiche a franciák egyik kedvenc eledele: kerek tepsiben kisütött réteslap, megtöltve egy tojásos+sajtos+valamis keverékkel. Szinte minden vendéglőben rajta van az étlapon és általában főfogásként, salátával fogyasztják. Legegyszerűbb a sajtos-sonkás változata, de én egy nagyon finom halas quiche-sel kezdtem a kóstolót, majd itthon a spenótos változatával kezdtem kísérletezni. Bevallom: nem sikerült éppen olyanra, mint ahogyan elképzeltem (az általam gyúrt tésztalap miatt), de meg lehetett enni. A második próbálkozásom, a brokkolis quiche már nagyon ízletesre és mutatósra sikeredett, ez következik.

Első lépés: meg kell venni a boltban a fagyasztott réteslapot. Ki kell bélelni vele egy tortaformát vagy egy tepsit. Netes receptek azt ajánlják, hogy a lapra simítsunk sütőpapírt, hintsünk bele paszulyt vagy rizset, és így 10-15 percig süssük. Én a kibélelt tepsit tettem be kb 10 percre a lerbe, de azt hiszem ettől a lépéstől akár el is lehet tekinteni.

A “töltelék”: a piacon vettem két csokor brokkolit (minimum fél kiló volt), azt virágaira bontogattam, és 5 percig forráztam, majd lecsöpögtettem. Felvertem 4 egész tojást, és belekevertem kb. 1 dl tejszínt és ugyanannyi tejet (nem mertem többet). Az összes sajtmaradékot (egy darab telemea, kis félzsíros moeciu és egy darabka vegetáriánus/növényi sajt) kockára vágtam, és belekevertem a masszába. Kicsit sóztam és kb. két csipetnyi petrezselyemzöldet is hozzákevertem, végül belekevertem a brokkolit.

A tölteléket a réteslappal bélelt tepsibe borítottam, a tetejére reszelt parmezánt szórtam, így került be a lerbe kb 40 percre. (Klasszikus tipp: akkor van kész, ha a masszába szúrt késre nem tapad semmi.)
Azt hiszem, azért sikerült jól, mert kis sót és petrezselymet leszámítva nem fűszereztem. Receptekben olvastam holmi feketebors és szerecsendió hozzáadásáról, de nem hiszem, hogy szükséges.

A spenótos kb. ugyanez volt, de a masszában a spenót kíséretében találtatott némi kockára vágott füstölt sonka és két cikk apróra vágott fokhagyma. Azt hiszem a végtelenségig lehet variálni…

Johnny Depp Charleville-ben

Ó, milyen csapnivaló rajongó vagyok: még aznap blogolnom kellett volna, hogy Johnny Depp és kislánya ÁLLÍTÓLAG ott volt a Charleville-Mezieres-i Bábfesztiválon, és ugyanazt az előadást néztük meg. A szemináriumon résztvevő svéd különítmény is őt vélte látni a közönség soraiban, a New York-i lány pedig egészen határozottan állította, hogy csakis A NAGY Johnny Depp lehetett, mert kalapot viselt (ami jellemző rá), kisláya van (ez is jellemő rá), és köhög (mert jellemző rá, hogy sokat dohányzik). Na! Csak hogy tudjátok. Én nem láttam, de elhiszem a többieknek, mert jó érzés tudni, hogy Johnny Depp is kedveli a bábokat, és kislányával meg vele együtt néztük meg a Gioco Vita Pepe és Csillag c. előadását.

Párizs és Versailles

Néhány képet sikerült kiválogatni és feltölteni a flick-re. Új tárhely után kell néznem, mert csomó tavalyi képet le kellett törölnöm, hogy legyen hely az újaknak.

A képekhez van kísérőszöveg is. Nem tudom, mennyire derül majd ki, de elbűvölt Párizs. Aránylag sokat láttam, azt hiszem. Múzeumokban alíg voltam, mert rettenetesen hosszú sorokat kellett volna kiállni, kint pedig gyönörű idő volt, kellemes ősz, így inkább csavarogtam… El is tévedtem, persze, de attól a perctől kezdve, hogy rájöttem, hogyan kell tájékozódni a metrón, és hogy pl. rue/avenue/bulevard Montparnasse, illetve place/porte Clichy stb. nem ugyanazt az utcát vagy teret jelöli, már nem volt baj.

Imádtam a sok kis parkot, a régi épületeket, a hangulatos utcasarkokat, a színes embereket, a mosolygó pasikat, a bagettet, a napsütést… A legnagyobb élmény pedig Rodin szoborcsoportja, a Calais-i polgárok volt. Elállt a lélegzetem és szinte sírtam a boldogságtól.

 

Mára ennyi. Lesz két fotóriport a Hamleten, majd figyeljétek.