Konyhai lelemény

Szerintetek szabadalmaztatnom kellene ezt a találmányt:

Fél hagymát úgy főztem bele a levesbe (kuktában!), hogy nem ment szét, mert két fogpiszkálóval összetűztem…

Reklámok

A filmajánló játék

Na jó, hát akkor megint játék. Ottis hívott meg. S bár nem nagyon van kedvem agyalni az öt kedvenc filmemről (mert annál több van), beléptem. Elsősorban azért, hogy moziba küldjem a blogom olvasóit, másodsorban azért, hogy legalább ezúttal belenézzek azok blogjába, akik itt díszelegnek a “tezsvérek” címszó alatt, akiknek randomly az öt meghívót továbbítom.

1. Avatár. Pár napja láttam. Első multiplex- élmény (1 az 1-10 skálán) és első 3D élmény (10). Kicsit hosszú, de nagyon tetszett, na, ez van. Szerintem máskoris akarok majd 3D-t nézni. Néha.

2. Dr. House. Letöltöttem, s pár napja élvezem nézni… Pótolja a tévét. Még akkor is, ha az ötödik sorozattal kezdtem. 😉
3. Bienvenue chez les Ch’tis. Könnyed francia vgjáték. Rég nevettem ennyit! Azt hiszem számít, hogy magyar szinkronnal néztem (bár általában az eredeti nyelvet részesítem előnyben, felirattal): szombat este végig lehet dőlni az ágyon és heherészni bele a buta világba.

4. Reconstruction. Szerelmes vagyok ebbe a filmbe. Azt hiszem a szerelemre nincs racionális magyarázat. Nézzétek meg.

5. Strings. Ritka jó bábos film. Sok aspektusával lehet vitatkozni, de van benne egy-két olyan jelenet (pl egy születés), ami indokolja a műfajválasztást. És szép, na. És különben is elfogult vagyok.

Itt véget ért a lista (figyelem, nem rangsor!), de még ajánlok pár at (újra)nézésre: a Dzsungel könyve á lá Disney, Tideland by Terry Gilliam. S az újabbak közül: Man on Wire (doku), Inglorious Bastardz, Die Weise Band – mindegyik nagyon tetszett, de azt hiszem nem szorulnak az ajánlásomra.

Továbbítom: Csetten, No. 22, Rádióbuhera, Nandyol, Szeklermen gazdájának.

Papanas

Rég kellett volna valamit írni pl. a Transzírványokról, de még nem olvastam el. Első ipressziók már vannak, de megtartom a köv. bejegyzésig.

Ma bevontak egy receptcsereberélő játékba, ezért hát leírtam egy rég tervezett bejegyzést, a  papanaş receptjét. Túrós gombóc, de nem főzve (az erdélyi románok egyébként papanasnak mondják ezt is), hanem olajban sütve. Hazai vendéglők étlapján szokott szerepelni, népszerű desszert.
Általában úgy számolom ki az adagokat, hogy fejenként egy tojás, 100 gr tehéntúró, 1 kanál gríz és kb. kétszer annyi liszt. Tehát:
4 személyre
4 tojás
4 kanál gríz
8 kanál liszt + amennyi kell a végén, ha kell
kb. 400 gr tehéntúró
fél kiskanál szódabikarbona
citromlé/ecet a felfuttatáshoz
csipet só
1-2 kanál cukor
egy vaníliás cukor
olaj a sütéshez
+ tejföl, cukor, lekvár
Elkészítés
A tojásfehétjét kemény habbá verem csipet sóval. Beleteszek 1-2 kanál cukrot (ízlés szerint: lehet több is), egy vaníliás cukrot, tovább verem a habot, majd hozzáadom a sárgákat, a grízt, a lisztet, szódabikarbonátot felfuttatva citromlével és végül az áttört tehéntúrót. Ez is lehet több-kevesebb, ízlés szerint, de arra kell törekedni, hogy a végén a massza ne legyen túl híg, de túl kemény sem (lisztet adunk hozzá, ill. ha véletlenül túl keménynek mutatkozik, 1-2 kanál vizet). A pontos halmazállapot nehezen írható le, mert biztosan ragadni fog, de a tál faláról pl. már le kell váljon…
Felforrosóított olajban kell kisütni, gyenge lángon: vizes kézzel kb féltenyérnyi, 1,5-2 cm vastag lapótyákat formálsz, vagy ha van türelmed, kb 2-3 cm átmérőjű gyűrűket 8az utóbbi mutatósabb). A forró olajban még nő a tészta, nem kell túl közel tenni egymáshoz, mert összeragadnak, és nehéz lesz megfordítani. Papirszalvettával bélelt tálon le szoktam csöpögtetni.
Melegen, cukrozott tejföllel, vagy tejföllel és lekvárral lehet felszolgálni.
Én nem tudom, mi az elég, ha ez kerül az asztalra. 🙂
Kitűnő második, ha kiadós a leves. (Nálunk ez lesz ma a lucskoskáposzta mellé.)