Sába királynője, a csokitorták netovábbja

Azt hiszem méltán visel ilyen szép nevet: fekete-fekete és fejedelmi! Julia Childnak köszönhetően pedig nagyon népszerű, én is azóta készülök megsütni, mióta itt-ott szembejött velem az interneten.

Egyszerűnek tűnik, talán az is, de hiába tartottam be a receptet (nem volt könnyű, mindent átszámoltam metrikus rendszerbe és ki is mértem gramra pontosan), azt hiszem kicsit kellene még javítanom rajta. Például kisebb tortaformában kellene sütni (nekem csak 26 cm-es van), talán nagyobb hőfokon és kevesebb ideig. Akkor a közepe puhább, selymesebb maradna, de így, picit szárazan is frenetikus, komolyan. Nem rajongok a csokitortákért, de ezt biztosan elkészítem még. Amúgy S. szülinapjára készült, aki rajong a csokitortákért, és ezzel maradéktalanul meg volt elégedve. 😉

Egy dolgoban nem tartottam be az előírást: nem liszt-finomságú volt a mandula, hanem dara-állagú, de sztem ez nem ártott meg a végeredménynek. Julia Child két kanál rumot vagy két kanál kávét ír, én két kanál kávé mellé csurrantottam kb 1 kanálnyi rumesszencet is (masszába és glazúrba is) – ez is jó döntésnek bizonyult.

Sajnálom továbbá, hogy nem volt itthon mandulaforgácsom, talán azzal szebben is díszíthettem volna, de mivel most a fantasztikus ízhatás, nem a látvány miatt osztom meg a receptet, vállalom a fotókat is.

Nem utolsó sorban remélem, hogy lesznek majd, akik értékelik a fordítást.

csokoládés-mandulás torta

Hozzávalók:

Az alaphoz:

  • 1 tábla (100 gr) félédes csoki (55 %-os kakaótartalmút használtam)
  • 2 kanál erős feketekávé + egy kanál rumesszenc (vagy két kanál rum)
  • 60 gr puha vaj
  • 60 gr + 1 kanál cukor
  • 3 tojás
  • Egy csipet só
  • 80 gr darált mandula
  • Fél kiskanál mandulaeszenc
  • 60 gr liszt (átszitálva)

A bevonathoz:

  • 1 tábla (100 gr) félédes csoki
  • 2 kanál erős feketekávé + egy kanál rumeszenc (vagy két kanál rum)
  • 5 kanál teavaj (80% zsírtartalmú, sótlan)

Elkészítés:

Előmelegítjük a sütőt  (175°C-t ír a recept; én közepes hőfokra állítottam).

Kivajazunk és kilisztezünk egy tortaformát.

A csokit és a kávét/rumot gőz fölött megolvasztjuk.

A vajat és a cukrot habosra kavarjuk.

Egyenként belekavarjuk a tojások sárgáját is.

A tojásfehérjéket külön tálban felverjük egy csipet sóval. Egy kanál cukrot szórunk rá és kemény habbá verjük.

Az olvasztott csokit belekeverjük a vajkrémbe, majd hozzáadjuk a darált mandulát és a mandulakivonatot (esszenc lenne a pontos kifejezés, szerintem mesterséges íz, nem látott soha mandulát, de erről hadd ne vitatkozzunk itt). Ezután belekeverjük a tojáshab egynegyedét, hogy lazítsuk a masszát. A megmaradt hab egyharmadátmár óvatosan keverjük bele, s mielőtt homogén massza lenne, rászórjuk a liszt egyharmadát is és beleforgatjuk. Fokzatosan, váltakozva hozzáadjuk a megmaradt habot és lisztet.

A masszát a kivajazott formába töltjük és elegyengetjük. Kb. 25 percig sütjük. Akkor van kész, ha a széleken (4-5 cmre a szélektől) kiálja a tűpróbát, de a torta közepébe szúrt tű még olajos marad.

A formában hagyjuk hűlni kb 10 percet, majd kiborítjuk egy tortaállványra és jól lehűtjük, mielőtt rákerülne a máz.

A glazúrhoz gőz fölött megolvasztjuk a csokoládét és kávét/rumot, majd kanalanként hozzákeverjük a teavajat. Ha símára kevertük, levesszük a gőzről és jeges vízbe helyezzük a kisebb edényt. Kavargatva addig hűtjük, míg jól kenhető állagú lesz. Késsel vagy spatulával beborítjuk az alapot és tetszés szerint díszítjük (én félbe vágott mandulákat és a megmaradt manduladarát használtam fel, de láttam nagyon guszta, eperrel ill. málnával díszített tortát is).

PS: végül megírni a bejegyzést sokkal hosszasabb volt, mint elkészíteni a tortát 😉

Radinába készült…

…még november 1-én, de csak most jutott időm feltölteni a képet.

Egyszerű quiche lorriane, de nem kerek pite-formában, hanem muffinsütőben készült.

 

Szilvásgombóc (krumpli nélkül)

Edith receptjéhez Fakanálforgató konyháján keresztül vezetett az út. Nagyon bevált ez a recept nálunk is. Icipicit módosítottam rajta, nem is biztos, hogy szükséges volt.

Hozzávalók: 750 ml víz, 8 ek. olaj, 500 g liszt, 1 tojás, csipet só, szilva, cukor, fahéj, olaj, prézli.

Elkészítés: megmossuk a szilvát, jól megtöröljük, kettévágjuk, kivesszük a magját, helyébe fahéjas cukrot teszünk.

A gombóc tésztájához a vizet fölforraljuk, ekkor hozzáöntjük az olajat, majd belezuttyintjuk az összes lisztet, levesszük a tűzről és gyors mozdulatokkal elkeverjük. Ha már nagyjából csomómentes, hozzáadjuk a tojást (az eredeti receptben 2 tojás szerepelt, de egy is elégnek bizonyult). Kézi mixerrel még egy kicsit dolgoztam a masszát, hogy egyenletesen keveredjen el a tojás és ne maradjanak benne csomók.

Ha már annyira kihűlt, hogy tudunk dolgozni vele, a masszából kb. evőkanálnyi adagokat szaggatunk le, gombóct gyúrunk belőle, szétlapítjuk a tenyerünnkel és bevonunk vele egy-egy fészilvát.

Egy nagy edényben enyhén sós vizet forralunk és amikor elkezdett forrni, beledobjuk az elkészült gombócokat. Ha megfőttek, feljönnek a víz tetejére és ki lehet halászni őket. Jól lecsepegtetjük és még forrón megforgatjuk az olajban világosbarnára pirított prézliben.

Megjegyzések: ma érett, magjaváló besztercei szilvával dolgoztam, sztem ez a legjobb gombócba. Kisebbek lettek a gombócok, összesen 79 db. A család és a fiaim barátocskái közremőködésével mind elfogyott, de lehet, hogy egy négytagú család nem bírkozik meg együltében egy teljes adaggal.

Múltkor nagyszemú szilvám volt, aazal is jól sikerült, de elég sok sztébomlot a forró vízben… Akkor kipróbáltam a mákos és darált diós bevonatot is (prézli helyett), nagyon jól talál hozzá mindkettő.


Csak két nyári pillanatkép

Brassó-pojánából a Bucegi (Sipifotó)

Lehet tippelni 😀

Vörös bársony túrókrémmel

Ez a sütemény Sipi születésnapjára készült. Jó lenne még tökéletesíteni, mielőtt a kritikusok elé vetem, de annyira finom, annyira látványos így is, hogy nincs türelmem várni… No, de előrebocsátom, hogy pl. a túrókrém nem jutott minden darabra, a piros árnyalatát is jobban kikeverhettem volna, de sebaj, lesz min dolgozni.

Az ötlet kb. innen származik (az eredeti egy hangulatos cikk volt, kb ezzel a címmel: Az igazi Red Velvet nyomában). A receptet is követtem nagyvonalakban.

Hozzávalók: A szilárd rész: 2,5 csupor liszt, 1 csupor cukor, 1 kiskanál só, 2 kiskanál kakaó, 1 csomag sütőpor, 2 tasak vaníliás cukor. A folyékony rész: 3 egész tojás, fél csupor vaj, 1,5 csupor joghurt, 0,25 csupor olaj, 1 kiskanál ecet, piros ételszínező. Krém: fél csomag vaj, 0,5 kg tehéntúró, 3-4 kanál porcukor,  1 tasak vaníliás cukor. Feketecsoki, dió, cukorgyöngy a díszítéshez.

Elkészítés: A muffin két részét összekeverjük, papírkapszlinkban kisütjük 20-25 perc alatt (tűpróba). A túrókrémet kikeverjük és habzsákból rányomjuk a kihült puffancsok tetejére. Kedvünk szerint díszítjük, de az ízek összhatásához kitúnően passzol a dió is, a fekete csokoládé is.

Céklaleves

Régen orosz céklalevest készítettem: zöldségleves céklával, kaporral, ecetes uborka levével savanyítva, tálaláskor apró kockákra vágott savanyú uborkával és tejföllel tálalva. Pazar.

Kb. egy éve találtam egy nagyon egyszerű receptet, azt variáltam, év végül ez, az alábbi, ami bevált. Az oroszt már szinte el is felejtettem. 🙂

Hozzávalók: 2-3 közepes cékla, egy murok, egy krumpli, fél citrom leve, kevés só, fél pohár tejszín (elhagyható), fél csokor petrezselyem. Joghurt vagy tejföl a tálaláshoz.

Elkészítés: A zöldséget nagyobb kockára vágva megfőzzük, lehútjük, pürésítjük, felöntjük annyi vízzel, hogy krémleves sűrűségű legyen, felmelegítjük, belecsepegtetjük fél citrom levét, elkeverünk benne egy fél pohár tejszínt és máris lehet tálalni apróra vágott petrezselyemmel és tejföllel/joghurttal.

Flódni


Ezt a süteményt is hatalmas készülődés előzte meg. Több blogon olvastam, hogy a legbonyolultabb sütemény, amit készítettek… Nem értettem, mi lehet olyan nagy dolog, míg el nem készítettem magam is. Szal nem csak tésztalap, három töltelék + egy lekvár… Annyi, de annyi minden kell bele, annyiféleképpen elkészítve, hogy akár négy sütemény is kijönne belőle. Kapásból sorolom, mi van benne: bor, mák, mazsola, dió, alma, barackíz, szilvaíz. Persze most is azt kell mondjam: megéri. Bár nem hiszem, hogy gyakran kerül asztalra (most is egy szülinapos tiszteletére készült elősorban).

Büszke vagyok rá, hogy nem rontottam el. S mivel nem újítottam semmit az olvasottakon (több blogger figyelmeztet: be kell tartani az előírásokat, mert könnyen elrontható), nem is írom le ide ismét. Annyit talán: leközelebb kicsit szárazabbra készítem a töltelékeket és megvárom, amíg teljesen kihűl. Tegnap is ki volt hűlve, mikor felszeleteltem, de miután egész éjjel kint volt a minusz fokokban, ma reggel sokkal szebben tudtam vágni. A fotóval pedig nem tudom milyen cselt kellene elkövetni, hogy a háttér átlátszó legyen. De majd kísérletezem, amikor több időm lesz.

Szarvasragu

Még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy a ragu szó ebben az esetben talál-e vagy sem. Majd eldöntitek, ha járatosak vagytok a konyhában.

Ennek a remek éteknek is van egy kis története. Az EK csapata ugyanis Ivóban találkozott nemrég, ott pedig néhányan felkerestük egy vadhúsfeldolgozó üzem bemutató üzletét. Vettünk kóstólót ebből-abból, de tény: drága mulatság. Egy élelmesebb koléganő szúrta ki, hogy van megfizethető árú szarvashús is. Nagy örömmel megvettem én is, itthon viszont kiderült, miért volt kb ugyanannyi mint a bolti marhahús: nem szeletelhető, sült vagy pecsenye nem jön ki belőle, hiszen csak vagdalék… Ettől el is ment a kedvem s a lendületem, amivel hozzáláttam az elkészítéséhez.

Szép számban találtam rajta hosszú szőrszálakat is, többszöri átmosás után is. Ettől a maradék kedvem is elment… Mindezeket csak azért ecsetelem, hogy aki hasonló vállalkozásba kezd, számoljon ezekkel az apró bosszúságokkal is. Persze megéri.

Fázisfotók is készültek, kérésre küldök linket, alább csak egy ízelítő:

Többször átmostam a mócsingos húsdarabokat, az inakat is eltávolítottam, nagyobb kockákra vágtam és bepácoltam kevés balzsamecettel, olivaolajjal, sóval, borssal, rozmaringgal és mozsárban összezúzott boróka-bogyóval (azt is Ivóbvan szedtük!). Másnap letöröltem a húsdarabokat és egy tányéron várakoztak, amíg apróra vágtam 2 fej hagymát és kicsit megpároltam, pirospaprikáztam. A húsokat beleforgattam, néhány cikk fokhagymát is vékony kaikákra szeleteltem és rádobtam. Fedő alatt pároltam kb fél órán keresztül. Amikor kezdte lefőni a levét, töltöttel alá kevés vizet, rádobtam néhány petrezselyemgyökeret, pár kocka zellert és 2 (3?) karikáka vágott murkot. Szép lassan rotyogott. Az ízhatással nem voltam megelégedve, ezért került belé még néhány borókabogyó és 2 szál rozmaring, végül kb 100 ml pradicsompüré is.

Hihetetlenül finom volt makarónival (fusilli tészta).

Nagyon zsíros étel! Nem gondoltam volna.

Új kenyér

Hát így néz ki. Kívül ropogós, belül puha, lyukacsos. És dagasztani sem kell. Azért kezdtem ilyet sütni, mert a kenyérsütőm lapátkái odavannak… Eldobtam. Sokat bánkódtam, most sem adtam fel, hogy találok valami cserealkatrészt, de addig is, kívántam a házi kenyeret.

Ennek az előnye: nem kell dagasztani. Hátránya: sok ideig kell keleszteni… A lisztekkel nem sikerült sokat kísérletezni, a legfinomabb a köv. adagokkal lett: 2 csupor kenyérliszt (650-es búzaliszt), 1 csupor teljes kiörlésű búzaliszt, negyed/fél kiskanál száraz élesztő, 1 kiskanál só és másfél csupor langyos víz.

A száraz összetevőket egy tálban összekeverem, ráöntöm a vizet, kicsit keverem egy lapáttal, amíg össze nem áll, letakarom és hagyom kelni (12/18 óra). Lisztezett felületre kaparom ki a nyúlos, buborékos masszát, a tetejére is szórok kevés lisztet, és a négy szélét ráhajtom… Meg kell fordítani, hogy a hajtogatás alul legyen (nekem ez sikerül legnehezebben, mert az egész massza túl képlékeny) és pihentetni kell még min fél órát (de kettőt is lehet). A lert maximális hőfokra állítom, beteszek egy jénai tálat (födeles kell, de érclábos is kitűnő lenne) és felforrosítom (min. 15 perc).  A kenyér tetejét jól megszórom búzakorpával, és valahogy beleborítom a forró jénaiba. A tetejét is megszórom sok korpával. Liszttel is lehetne szórni, de a korpától gyönyörű, aranybarna színe lesz, tapasztalatból állítom.  Lefödve (!!!) kell sürni fél órát, majd kb 20 percet fedő nélkül. Ha nincs fedeles érclábos vagy jénai, alufóliával is le lehet takarni az edényt az első sütési szakaszban. A maximális hűfokot is tartani kell a lerben.

Nagyon ízletes, mutatós, és azt hiszem bárki el tudja készíteni. A youtube-on nagy folklórja van a témának, érdemes rákeresni: no knead bread. Ismét köszönöm az ötletet G.R.-nak!

Sütőtökleves

Nagyon szeretjük mindannyian. Mindig másképp fűszerezem, a sütőtök minősége is sokat számít, de az alaprecept az, amit a mindmegettén találtam 2-3 éve: nagyobb kockára vágom a sütőtököt, egy krumplit, főzöm kb 20 percet enyhén sós vízben. Amíg kihűl, kevés olivaolajon egy kis fej hagymát pirítok, rákanalazom a levesre. Botmixerrel pépesítem, felöntöm húslével vagy vízzel, és amíg ismét rotyogni kezd, hozzáadom a fűszereket. Általában késhegynyi chili, min. egy kiskanál curry, késhegynyi szárított gyömbér. Végül tejszínt keverek hozzá, fantasztikusan selymesé teszi az édes-pikáns harmóniát.

Tálaláskor száraz serpenyőben pirított, hántolt tökmag és/vagy olivaolajban pirított kenyér kerül az asztalra.

A variációk végtelenek. Néha egy szál murkot is főzök belé, az íznek nem árt, a színt viszont javíthatja, ha sápadtabb a sütőtök.  A húsleveskocka is opcionális, mostanában kihagyom a gyermekek miatt. Érdekes, Ákos a keleti fűszerek ellen nem tiltakozik, és valamiért egészségesebbnek gondolom, mint a hagyopmányos feketeborst, pl. Biztos alaptalan feltételezés…  Egyik-másik fűszer lehet markánsabb, ez sokat változtat az összhatáson. Talál hozzá a köménymagpor és a fahéj is.

Konyhai lelemény

Szerintetek szabadalmaztatnom kellene ezt a találmányt:

Fél hagymát úgy főztem bele a levesbe (kuktában!), hogy nem ment szét, mert két fogpiszkálóval összetűztem…

Idei mézes

Sem időm, sem energiám, sem türelmem, sem ihletem nem nagyon volt, pedig az angyal hozott 100 (!!!) új formát. Mégis lett mézes, mert mézesnek lennie kell, már el sem tudom képzelni nélküle a fát. Áldott ünnepeket!

(Részletekért klikk a képre. Sajnos a színek nem jók. A vad lilám itt inkább sötétkék és indigó közötti semmitmondó árnyalat.)

Félelem és rettegés Kolozsváron

Két napja nálunk is angyaljárás volt. Megvettük a kenyérsütőt. Így néz ki az első kenyér (van mit javítani rajta, pl. kelesztéskor nagyon megnőtt, aztán sütés végére lelapult; természetesen idő kell, míg kitapasztalom, mi az, amit lehet, s mi az, amit nem érdemes ezzel a masinával művelni…):

kenyer

S mi dukál a friss kenyérhez? Chili con carne! A recept… hát nem titkos, de egyáltalán nem saját, ugyhogy nem tartom tisztességesnek ide másolni. De jól néz ki, remélem képen is:

chiliconcarne

A fa alá nem krülhetett be, de hozzátarozik az angyalkodáshoz, hogy a családi kasszából befizettük a soföriskolámat. Holnap már vezetek. Féljetek és reszkessetek!

Mézesbábok 2

mezesbabok2008

A mézesbábok 1 itt látható.

A kezdő mézesbábos műhelye

mezesbabok.jpg

Kellemes ünnepeket!

Kolozsvár plázs

img_1519.jpg

img_1520.jpg

img_1521.jpg

img_1523.jpg

Búcsúkávé

Van egy kedves portugál lány, kolléganőm (mert kritikus). Úgy sikerült, hogy tavaly ősszel Párizsban ittunk búcsúkávét, kb. egy hete pedig Stockholmban. Nagyon jó dolog, hogy van az embernek ilyen barátnője, akivel minden évben más-más európai fővárosban kávézhat. Remélem a sorozat folytatódik…

Megvallom: sem Barcelona, sem Stockholm nem tudta felülmúlni Párizst. Gyakran, például ma reggel is Párizsba vágytam vissza. Nem tudom mitől, talán egy illatól áradt szét ereimben az a nagyon kellemes, szinte lebegő érzés, a jókedv, a szabadság, a nyitottság… Nagyon nehéz megfogalmazni. Tényleg hasonlít kicsit ahhoz, amikor belezúgsz valakibe. Csak a nagy Párizs inkább valami, valami lenyűgöző.

Persze Északra is visszamennék akérmelyik pillenatban. Nagyon jól telt az a néhány nap. Az első élmény a hűvös, friss levegő volt. Pesten majdnem 30 fok volt, forró napsütéssel, Skavstan 12 fok és borús, ködös idő. Sok apróság tetszett, persze: a tisztaság, a sok bicikli – Stockholmban bérletet lehet váltani, és egy chipkártyával egyen-bicikliket lehet “elkötni” bármelyik utcasarokról, majd egy hasonló parkolóban nyugodtan ott lehet hagyni, és pár sarokkal arrább másat álasztani… Zseniális, nem? Örebroban pedig alig lehetett autót látni, néhány helyi buszjáraton kívül csak biciklisek közlekedtek a központban. És mindenki biciklizik: öregek, fiatalok, elegánsak, sporosak, terhes nők, kismamák kenguruval, kétgyerekes apukák egy pulyával maguk előtt, a nagyobbikkal a biciklihez kötött utánfutóban… Nem csoda, hogy egyáltalán nem szennyezett a levegő.

img_0904.jpg

Nagyon megszerettem a svéd kenyeret is. Nem tudom, milyen technológiával szárítják, de jó ropogós és nagyon ízletes. Ha már konyha: ettem rénszarvast valami különleges, sárga áfonyaszósszal, őzikét a Biennálé puccos búcsupartiján, megkóstoltam a svéd fasírozottat is (sztem fűszeres, de hiányoltam belőle azt a pici fokhagyma-ízt, amit az itthoniból nem szoktak kihagyni) és nagyon élveztem a krumlpi-köreteiket: apró, egészben megsütött (olajban, lerben? lehet, hogy főzik is? hm…), kivül picit ropogós, belül puha krumplik. Sok olaszosat esznek, gyakori a halétel a választékban, és sok a vegetáriánus. Díjaztam a 2,2 száazalék alkoholtartalmú 33 cl-es söröcskéket és az ábécé aprópénz-automatáját. Ide szinte naponta betértünk gyümölcsöt venni, de nem volt idő körülnézni, mi minden csudálatosság kapható. Amúgy is drága ország, bár egy-két leárazott polót így is érdemes volt megvásárolni.

Sokat-sokat tudnék mesélni a színhzaikról is. Bár egy kukkot sem értettünk az előadásokból (kizárólag kortárs szerzők sokszöveges darabjait láttuk, csak egyet szinkroinfordítottak), a színházi életbe elég jó betekintést nyújtottak a szemináriumok és a tematikus beszélgetések. Hihetetlenül fontos számukra a gyerekek és fiatalok “összehozása” a színházzal, nagyon körültekintően és tudatosan építik a modelleket, és nem szégyellnek a szomszédosa országok példájából inspirálódni. Szembenéznek minden kihívással, és nem legyintenek ha olyan társadalmi jelenségek ütik fel a fejüket a színházban is, mint például a bevándorlás, illetve ha a “megszokott” nyomtatott színházi sajtó alternativájaként megjelent az internet és a blog, sőt, nagyon sok fiatal kritikus otthonosabban érzi magát ebben a médiában. Sokmindent elárul néhány tény: a “nemzeti” fesztiváljukra kb. 80 külföldi meghivott érkezett, kritikusok, műfordítók, olyan nemzetközi színházi szervezetek/intézmények képviselői, amiknek Svédország is tagja (pl. ASSITEJ); a kritikusok nemzetközi szervezetének legnagyobb fiókja az amerikai (400-valamennyi tag), a második pedig Svédország (110-valamennyi taggal) – sőt, minden bizonnyal a svédek vezetnének ha egy főre eső kritikussal számolunk…

Számomra a legértékesebbek a találkozások voltak. Régi és új ismerősök, kollégák a világ minden sarkából. A már említett portugál lány, egy skót fiú és egy indiai lány – mi négyen elválaszthatatlanok voltunk pár napig. Szakmailag legérdekesebb találkozásom egy csodálatos rendezőnővel, Suzanne Ostennel volt, aki 6-12 hónapos bébiknek rendezett előadást (két év kutatás és kísérletezés előzte meg a produkciót, most nagy sikerrel játsszák Stockholmban).

Végül néhány fotó…

img_0805.jpg

Kulturhuset

img_0828.jpg

Carl Eldh Strindberg-szobra Stockholmban

img_0890.jpg

Stockholmi látkép

img_0894.jpg

Látkép 2 (meglepődtem: nem pirosak a háztetők…)

img_0923.jpg

Stockholmi kikötő

img_0963.jpg

A vár Örebroban

img_1109.jpg

Északi fény (éjjel fél 1-kor készült a felvétel)

gyirgyói fotóriport

ígérem, hogy nem alakítom át fotós bloggá a firkáimat, de amiről most mesélni szeretnék, semmit nem ér illusztráció nélkül.

van egy kedvenc városkám: gyergyó. egy időben évente, mostanába kétévente zarándkolok oda színházat nézni. ha több időre megyek, mindig felkeresem a csíki-kertet, az örménykatolikus templomot és a szombati piacot. és mindig ellenőrzöm, hogy megvan-e a remek taxis “központ”.

a piacra egy örmény fűszer miatt megyek, amit csak ott lehet kapni tudomásom szerint. neve: hurut, vagy chourut. a lényege: tejben erjesztett zöldfűszerek (petrezselyem, zeller, kis kapor és tárkony). miután hetekig napontra megkavarják a masszát, pépes izé lesz az egészből, amit kúp alakúra gyúrnak és megszárítják, vagy nyersen üvegekbe csomagolják és hűtőben tárolják. joghurttal vagy tejföllel elkeverve (a szárazat reszelni kell ehhez) nagyon eredeti, fanyar (savanykás-kesernyés) ízt ad a leveseknek.

hurutos.jpg

az eu-konform taxizás is a régi.

taxi1.jpg

ezen a képen semmi feltűnő, ugye. zoom:

taxi2.jpg

már sokszor felülírták, de érvényes szám ez, kérem: 364300. ha tárcsázzák, a dobozban található készülék szólal meg… a legközelebb állómásozó taxis kinyitja a dobozt…

taxi3.jpg

…és válaszol a hívásra. gazdaságos, mert nem kell diszpécsert fizetni, és ugye a rádió-központ sem olcsó. a számla körbejár, vagyis minden hónapban más-más haszonélvező gyűjti össze a pénzt a kollégáktól, és ő fizeti ki a számlát.

taxi4.jpg

látható, hogy az újítás szele nem kerülte el a gyergyói taxisokat sem: a készülék kijelzi a hívó számát, és ha pl. túl későre sikerül kinyitni a dobozt, vissza lehet hívni a kuncsaftot. megfigyelhető továbbá a legutóbbi két számla (balra), egy csikk, két rozsdás kulcs (jobbra) és a doboz fedele alá gyúrt szemét…

Ott lakom a Szamosnál…

szamospart.jpg

 

Kalandos majális

Ki gondolta volna, hogy ez lesz… Szinte ki sem mozdultunk a házból, mégis blokkrengető élményben volt részünk. Kiderült, hogy peches volt ez a májusegy…. mintha péntektizenhárom lenne…

Miután megvettük a kiló csórékolbásznakvalót, lassan minden tervünk borult: komáink dógoztak, a kettes verziót pedig reggel vetettük el, mikor láttuk a makrancos időt… Sabaj, majd elrendezzük a könyvespolcot. Meg is lett…. Ráment majdnem az egész nap, aztán egy óvatlan mozdulattól ez történt:

polc3.jpg

 

Igazán bosszantó: már majdnem elkészültem, csak egy könyvnek akartam helyet szorítani, és amint megtoltam a sort, hogy férközzenek a többiek, elindult az egész… Lassan történt az egész, volt időm félreállni, nem lett semmi bajom.

S. felhívta az apukáját, hogy elújságolja a történteket, s nagy meglepetésünkre kiderült: ők is kalandos kiránduláson voltak: a medve feltörte az autójukat. Egyszerűen belekapaszkodott a két első ajtóba, és derékszögbe lehajlította. Visszatürték, de még így is mocsokul néz ki:

auto1.jpg

 

 

Az autón több helyen jól látszik a medvemancs nyoma, itt-ott lejött a festék vagy kilyukadt a műanyag. De állítólag ez még semmi, mert egy közeli autót még jobban megmocskolt a maci: minden lámpát kitépett, minden nyithatót felfeszített… Nem szerettem volna ott lenni, bár emberi áldozatokról szú sincs… Talán csak zavarta a sok turista, aki autójával elállja az útját és háborgatja az erdő csendjét.

Bono, S. kutyikusza is megjárta hétfőn este. Hősködött, szokása szerint, aztán egy nála nagyobb kukázó kutyától jól kikapott. Másnap ki se akart mozdulni a házból…

Egyetlen jó dolog, h. régi álmom teljesült: van bicskám. Igazi svájci… így néz ki:

bicska1.jpg

 

Ja, s marad egy kiló miccshús…

« Older entries