Diós-sütőtökös muffin

Kép

Talán a Nők Lapja Konyhája c. lapban találtam rá egy olyan sütőtökös muffinra, amit már első elkészítésekor kicsit átalakítottam, mert túl édesnek tűnt. Azóta az alapötlet újabb átalakulásokon ment keresztül. S mivel a tegnap méricskéltem is a hozzávalókat, most le tudom írni hogyan készült ez az rendkívül ízletes, ráadásul egészséges süti.

Hozzávalók:

450 gr sütőtök (lereszelve)

2 tojás

10 dkg nyírfacukor

kb 150 ml olaj

150 gr dióbél, durvára aprítva

200 gr vegyes diákcsemege (ebben mazsola, dió, mogyoró, mandula, kesúdió volt), durvára aprítva

200 gr. tönkölyliszt

100 gr. teljes kiőrlésű búzaliszt

2 kanál zsíros tejföl

sáfrányos sütőpor

őrölt fahéj

őrölt gyömbér

egy citrom reszelt héja

egy csipet só

A mázhoz:

100 gr por(nyírfa)cukor

fél citrom leveve

Tetejére: cukorgyöngy

A tojásokat habosra kevertem a cukorral és az olajjal, beletettem a reszelt sütőtököt, a fűszereket (fahéj, gyömbér – mindkettő ízlés szerint, kb. 1 kiskanálnyi, reszelt citromhéj), összekevertem és kicsit állni hagytam. Kb. 5 perc elteltével hozzákevertem az aprított diófélét, mazsolát, lisztet, sütőport, sót és símára kavartam. Szilikon kapszlikban sütöttem előmelegített sütőben, közepes hőfokon kb 30 percet. 18 db nagy muffin lett.

A porcukrot símára kevertem a citromlével, rátettem a muffinokra, cukorgyöngyöt szórtam rá. Nem jutott mindegyikre, talán kicsivel több cukormáz kellett volna készüljön, de anélkül is finom!

Tonhalas öntet vesebab-salátára

Nemrég a kismamaklubban az egészséges táplálkozás volt napirenden. A meghívott a lakto-ovo-vegetarianizmus híve és a nyers ételek (raw food) fogyasztását tartja egészségesnek. A találkozó célja volt többek között, hogy a kismamák is megbizonyosodjanak: ilyen étrend betartásával is lehet ízletesen főzni. A meghívott ott helyben “dobott össze” egy tojás nélküli majonézt, amiből aztán salátaöntet készült. A demonstráció ihlette a mai vacsorát, pontosabban annak az öntet részét.

Vesebab-saláta tonhalas öntettel

Hozzávalók:

egy fej saláta

250 gr vesebab megfőzve, lecsöpögtetve (konzerv is lehet)

(A fenti két összetevőt összekeverve kész is van a saláta, de öntet nélkül egyelőre semmilyen…)

Kb 100 gr liszt finomságúra őrölt napraforgómag

2-3 cikk fokhagyma

1 pohár víz

3-4 kanál hidegen préselt olivaolaj

2-3 kanál tejföl

1 tonhal konzerv (lecsöpögtetve)

néhány bazsalikomlevél

kb egy kanálnyi ecetes tárkony

A napraforgómagból vízzel és olajjal készül az álmajonéz, botmixerrel. A fokhagymát is hozzáadtam már az első pillanatban, vizet és olajat változó arányokban lehet hozzákeverni, a kivánt sűrűség függvényében. Nem vágodik el! Sózzuk, hozzákeverjük a tejfölt, tonhalat, apróra vágott bazsalikomot és tárkonyt. Én pici tárkonyos ecetet is tettem hozzá, mert nem volt citromom, de kérte a savanykás ízt. A pirítós és a szezámmagos knäckebröd is remekül passzol hozzá.

Rozmaringos-szilvás crumble

Ennek a bejegyzésnek tulajdonképpen semmi keresnivalója nem lenne ezen a blogon, hiszen általában csak olyan recepteket publikálok, amiről úgy gondolom, hogy nagy mértékben saját invenció, vagy másképpen készítem, mint általában azt szokás, mert változtatok arányokon, hozzávalókat helyettesítek stb. Ezzel a recepttel viszont tartozom R-nek, mert tegnap azzal a feltétellel adott 2 deci szilvapálinkát, hogy a blogon publikálom, mihez is kell.

A morzsasütikről sokat nincs mit filozófálni. Igaz, én először készítettem ilyet, de annyira egyszerű, hogy csuda. Az ihlet innen jött.

Kb 1 kg aprószemű besztercei szilvát magoztam ki. Finom őrlésű, korpás gabonapelyhet szórtam rá, kicsit összekevertem és belenyomkodtam egy négyzetes alakú jénai tálba.

B. is kipróbálta a receptet, mondta, h szerinte a 20 cm-es rozmaringág túl sok, ezért én kb 10-cm friss rozmaringág leveleit vágtam apróra és szórtam a sütire.

Mézes szilvapálinkám sem volt, ezért kb három kanál mézet felolvasztottam, hozzákevertem annyi pálinkát, h folyékony legyen az egész, és ezzel locsoltam meg a szilvát.

Úgy gondoltam, hogy a morzsa kevés lesz, ezért kb 250 gr lisztet, kb fél csupor cukrot és egy egész tábla vajat (200 gr) morzsoltam össze és szórtam a szilva tetejére.

tegnap sokat kínlódtam a sütővel is, többször kialudt a láng, végül S-re kellett bízzam, hogy kivegye, ezért nem tudom pontosan, mennyit is volt bent, de min. 1 órát.

Kép

A végeredmény: túl sok volt a morzsa (vagy túl kevés a szilva?) és túl édesnek tűnt, sztem a méz miatt, de a morzsába is elég lett volna 1-2 kanál cukor. K. mama és S. imádta, Á. azt mondta: “megeszem, de csak azért, h ne sértselek meg”, B. meg se kóstolta, T. rajongott a morzsáért… Tanulság: máskor úgy sütöm, h közelebb álljon az épp aktuális diétámhoz, azaz morzsa csak mutatóba és minimális cukor (vagy édesítő), ha a gyermekeket az édessége sem csábítja. A rozmaring-szilva kombináció pálinkás fűszerezéssel egyébként jó, nekem is ízlett.

Grillezett lazacfilé kezdőknek és haladóknak

Brassóban és Reflexen voltunk két hétig, ezért csak cikkeket “főztem”, de régi barátokkal sörözve szóba került ez a blog is, sőt, BB-nak megígértem az alábbi receptet.
Nem szoktam más tollával ékeskedni, ezért nem is akartam bejegyzésként megörökíteni a receptet, hiszen ezeregy helyen meg lehet találni a legegyszerűbb lazac-receptet. Pl. itt. Aztán rájöttem, hogy szinte mindent kicsit másképp készítek elő, ugyhogy mégis álljon itt az én egyszerű grillezet lazacfilé-receptem. A haladók kedvéért leírom a sajtszósz receptjét is, ami nagyon megdobta legutóbb az amúgy is nagyon finom és ízletes halat.

Hozzávalók: 

  • fejenként egy db lazacfilé (kb. arasznyi széles filét vágtam háromújjnyi szeletekre)
  • bors
  • kapor
  • kb fél citrom leve
  • olivaolaj

A szószhoz:

  • diónyi vaj
  • egy kanál liszt
  • 250 ml tej
  • kb 150 gr reszelt sajt (vegyesen: zsúros/svájci és füstölt)

Elkészítés:

A halat megszórom sóval, borssal, kakukkfúvel és citromlevet csepegtetek rá. Kb. fél órát hűtőben pácolom. Felforrósítom a grillsütőt (négyzet alakú grillező tepsi, ércöntvény, nem tom mi a hiavatalos neve, de stem közönséges tepsiben is működik a sütés), kb két kanálnyi olivaolajat öntök rá, papírtörlővel leitatom a pácot a halfilékről és megsütöm a hal minden oldalát (elöször a bőrőst, kb 3 percig, hogy az legyen picit ropogós, a többi oldalát 2-2 percig).

A szósz: a vajból, lisztből, tejből Besamel mártást készítek, leveszem a tűzről, és belekeverem a reszelt sajtokat (addig keverem, míg minden sajt elolvad). Forrón tálalom. A füstös íz nagyon jól talál a grillezett halhoz.

Krumplival, rizzsel, salátával – bármivel lehet tálalni.

(Kép most nincs.)

Sába királynője, a csokitorták netovábbja

Azt hiszem méltán visel ilyen szép nevet: fekete-fekete és fejedelmi! Julia Childnak köszönhetően pedig nagyon népszerű, én is azóta készülök megsütni, mióta itt-ott szembejött velem az interneten.

Egyszerűnek tűnik, talán az is, de hiába tartottam be a receptet (nem volt könnyű, mindent átszámoltam metrikus rendszerbe és ki is mértem gramra pontosan), azt hiszem kicsit kellene még javítanom rajta. Például kisebb tortaformában kellene sütni (nekem csak 26 cm-es van), talán nagyobb hőfokon és kevesebb ideig. Akkor a közepe puhább, selymesebb maradna, de így, picit szárazan is frenetikus, komolyan. Nem rajongok a csokitortákért, de ezt biztosan elkészítem még. Amúgy S. szülinapjára készült, aki rajong a csokitortákért, és ezzel maradéktalanul meg volt elégedve. 😉

Egy dolgoban nem tartottam be az előírást: nem liszt-finomságú volt a mandula, hanem dara-állagú, de sztem ez nem ártott meg a végeredménynek. Julia Child két kanál rumot vagy két kanál kávét ír, én két kanál kávé mellé csurrantottam kb 1 kanálnyi rumesszencet is (masszába és glazúrba is) – ez is jó döntésnek bizonyult.

Sajnálom továbbá, hogy nem volt itthon mandulaforgácsom, talán azzal szebben is díszíthettem volna, de mivel most a fantasztikus ízhatás, nem a látvány miatt osztom meg a receptet, vállalom a fotókat is.

Nem utolsó sorban remélem, hogy lesznek majd, akik értékelik a fordítást.

csokoládés-mandulás torta

Hozzávalók:

Az alaphoz:

  • 1 tábla (100 gr) félédes csoki (55 %-os kakaótartalmút használtam)
  • 2 kanál erős feketekávé + egy kanál rumesszenc (vagy két kanál rum)
  • 60 gr puha vaj
  • 60 gr + 1 kanál cukor
  • 3 tojás
  • Egy csipet só
  • 80 gr darált mandula
  • Fél kiskanál mandulaeszenc
  • 60 gr liszt (átszitálva)

A bevonathoz:

  • 1 tábla (100 gr) félédes csoki
  • 2 kanál erős feketekávé + egy kanál rumeszenc (vagy két kanál rum)
  • 5 kanál teavaj (80% zsírtartalmú, sótlan)

Elkészítés:

Előmelegítjük a sütőt  (175°C-t ír a recept; én közepes hőfokra állítottam).

Kivajazunk és kilisztezünk egy tortaformát.

A csokit és a kávét/rumot gőz fölött megolvasztjuk.

A vajat és a cukrot habosra kavarjuk.

Egyenként belekavarjuk a tojások sárgáját is.

A tojásfehérjéket külön tálban felverjük egy csipet sóval. Egy kanál cukrot szórunk rá és kemény habbá verjük.

Az olvasztott csokit belekeverjük a vajkrémbe, majd hozzáadjuk a darált mandulát és a mandulakivonatot (esszenc lenne a pontos kifejezés, szerintem mesterséges íz, nem látott soha mandulát, de erről hadd ne vitatkozzunk itt). Ezután belekeverjük a tojáshab egynegyedét, hogy lazítsuk a masszát. A megmaradt hab egyharmadátmár óvatosan keverjük bele, s mielőtt homogén massza lenne, rászórjuk a liszt egyharmadát is és beleforgatjuk. Fokzatosan, váltakozva hozzáadjuk a megmaradt habot és lisztet.

A masszát a kivajazott formába töltjük és elegyengetjük. Kb. 25 percig sütjük. Akkor van kész, ha a széleken (4-5 cmre a szélektől) kiálja a tűpróbát, de a torta közepébe szúrt tű még olajos marad.

A formában hagyjuk hűlni kb 10 percet, majd kiborítjuk egy tortaállványra és jól lehűtjük, mielőtt rákerülne a máz.

A glazúrhoz gőz fölött megolvasztjuk a csokoládét és kávét/rumot, majd kanalanként hozzákeverjük a teavajat. Ha símára kevertük, levesszük a gőzről és jeges vízbe helyezzük a kisebb edényt. Kavargatva addig hűtjük, míg jól kenhető állagú lesz. Késsel vagy spatulával beborítjuk az alapot és tetszés szerint díszítjük (én félbe vágott mandulákat és a megmaradt manduladarát használtam fel, de láttam nagyon guszta, eperrel ill. málnával díszített tortát is).

PS: végül megírni a bejegyzést sokkal hosszasabb volt, mint elkészíteni a tortát 😉

Radinába készült…

…még november 1-én, de csak most jutott időm feltölteni a képet.

Egyszerű quiche lorriane, de nem kerek pite-formában, hanem muffinsütőben készült.

 

Happy Halloween!

Nem vagyunk nagy tisztelői ennek a hagyománynak, de úgy sikerült, hogy tegnap volt plusz egy órám, amit az ebéd elkészítésével tölthettem, így lett három fogás, amiből az utolsó, a sütőtökös muffin egészen jól talál a mai Aprószentekhez. De amiért a bejegyzés születik, az a következő képkollázs:

Sajnos a reggeli “bálnavér” (cékla+murok+alma leve) lemaradt a képről, pedig lehet, hogy még vadabb lett volna a kontraszt.

A végtermékek már nem ennyire látványosak:

A spenótos quiche

A muffinok

(barna cukor, teljes kiörléső liszt, nem is nőtt meg látványosan, de legalábblehetett díszíteni cukormázzal)

Szilvásgombóc (krumpli nélkül)

Edith receptjéhez Fakanálforgató konyháján keresztül vezetett az út. Nagyon bevált ez a recept nálunk is. Icipicit módosítottam rajta, nem is biztos, hogy szükséges volt.

Hozzávalók: 750 ml víz, 8 ek. olaj, 500 g liszt, 1 tojás, csipet só, szilva, cukor, fahéj, olaj, prézli.

Elkészítés: megmossuk a szilvát, jól megtöröljük, kettévágjuk, kivesszük a magját, helyébe fahéjas cukrot teszünk.

A gombóc tésztájához a vizet fölforraljuk, ekkor hozzáöntjük az olajat, majd belezuttyintjuk az összes lisztet, levesszük a tűzről és gyors mozdulatokkal elkeverjük. Ha már nagyjából csomómentes, hozzáadjuk a tojást (az eredeti receptben 2 tojás szerepelt, de egy is elégnek bizonyult). Kézi mixerrel még egy kicsit dolgoztam a masszát, hogy egyenletesen keveredjen el a tojás és ne maradjanak benne csomók.

Ha már annyira kihűlt, hogy tudunk dolgozni vele, a masszából kb. evőkanálnyi adagokat szaggatunk le, gombóct gyúrunk belőle, szétlapítjuk a tenyerünnkel és bevonunk vele egy-egy fészilvát.

Egy nagy edényben enyhén sós vizet forralunk és amikor elkezdett forrni, beledobjuk az elkészült gombócokat. Ha megfőttek, feljönnek a víz tetejére és ki lehet halászni őket. Jól lecsepegtetjük és még forrón megforgatjuk az olajban világosbarnára pirított prézliben.

Megjegyzések: ma érett, magjaváló besztercei szilvával dolgoztam, sztem ez a legjobb gombócba. Kisebbek lettek a gombócok, összesen 79 db. A család és a fiaim barátocskái közremőködésével mind elfogyott, de lehet, hogy egy négytagú család nem bírkozik meg együltében egy teljes adaggal.

Múltkor nagyszemú szilvám volt, aazal is jól sikerült, de elég sok sztébomlot a forró vízben… Akkor kipróbáltam a mákos és darált diós bevonatot is (prézli helyett), nagyon jól talál hozzá mindkettő.


Megtört a jég: variáció vinettasalátára

Mióta Ottisnál olvastam a paprikás vinettasalátáról, többször is eszembe jutott, hogy kipróbáljam. Kitünő ötletnek bizonyult, mert még S. is megette, akiről tudni kell, hogy a vinettasalátát kifejezetten utálja. Vagy mától ez múlt idő? 😉

Nem valami látványos, de tényleg finom. Így készült:

egy vinettát (padlizsán), egy gogosárt (paradicsompaprika) és egy húsos sárga paprikát megsütöttem minden oldalán, fed ő alatttartottam kb 10 percet, h puhuljon a héja, meghámoztam, majd lehűtőttem.  Botmixerrel pépesítettem, egy cikk fokhagymát és egy közepes hagyma felét is hozzádaráltam. Kb 1 dl. olajjal és csipetnyi sóval kavartam ki, de mivel nem volt elég intenzv az ízkombináció, két nagy bazsalikomlevelet és egy kanálnyi balzsamecetet kevertem hozzá.

 

Joghurttorta Ákosnak

Rendelésre készült, névnapra a fenti torta.

Hozzávalók: 250 gr keksz, 100 gr vaj, 5 dl natur joghurt, 5 evőkanál cukor, 1 tasak zselatin, 300 gr fagyasztott erdei gyümölcs összeturmixolva (jó ltt volna fris is, bizony!), egy tasak tejszínpor és 150 ml tej. Díszítéshez csokireszelék.

Elkészítés: A kekszet összemorzsoljuk, rácsöpögtetjük az olvasztott vajat és 28 cm-es tortaformába nyomkodjuk. Fél órát hűlni hagyjuk.

A joghurtot, a cukrot és a zselatint állandó kavargatás mellett addig melegítjük, amíg elolvad a zselatin. Hozzákeverjük a pépes gyümölcsöt is.

A ghyümölcsös keveréket ráöntjük a kekszes alapra és minimum 6 órát hűtjük.

A tejszínhabot a tasakon leírt utasítás szerint elkszítjük, a gyümölcsös rétegre kenjük és csokit reszelünk rá.

Bababarát desszert!

Bánica reloaded

Erről a sós palacsintáról volt már szó itt. Az adagokat viszont ma már ekként javasolom:  egy tasak réteslap (talán 24 db.),  fél kiló telemea, 3 pohár (600 ml) joghurt, 2-3 egész tojás, 7 kanál olaj, 3 púpozott kanál liszt, fél kiskanál  szódabikarbona, kioltva citrommal vagy ecettel.

Az elkészítés nagyvonalakban megegyezik, de újabban sütőpapírt teszek a csigába tekert palaszinták alá, előmelegített sütőben nagy lángon sütöm (max fél óra) és ha túl kevés a töltelék, a maradék lapokat mindenféle kísérleti töltelékkel töltve odaférkőztetem az óriáspalacsinta mellé.

Még mindig aludtejet javasolok hozzá.

Savanyú uborkaszósz

Hozzávalók: 1 üveg ecetes uborka, 1 kicsi hagyma, 1 cikk fokhagyma, 1 kanál vaj, 1 kanál liszt, 2-3 dl tej/tejszín/sürített tej/joghurt (ízlés szerint), só, bors, friss csombort és kapor (szárított is lehet).

Elkészítés: a hagymát apróra vágjuk, megpároljuk a zsíradékban, a fokhagymát is apróra vágjuk, kicsit megforgatjuk a dinsztelt hagymában. Az uborkát lecsepegtetjük, lereszeljük a nagylyukún (alternatíva. apróra vágni). Megforgatjuk a hagymába, 1 percet pároljuk. Ha hígabb szószt szeretnénk, hozzáönthetünk az ecetes léből is.

A lisztet elkeverjük egy kevés tejjel, és elkeverjük a szószban. Tovább hígíthatjuk, ha szükséges. A joghhurttól savanykásabb, a tejszíntől édeskésebb lesz. Fűszerezzük és melegen tálaljuk főtt szárnyashúshoz.

A farsangi fánk

Ma farsangi mulatságon voltunk. Végigkóstoltam minden fánkot. Hát lehet, hogy szerénytelenség, de meg kell mondanom itt és most: az enyém volt a legfinomabb. Nem szívta meg magát olajjal s nagyon kell bele a vanília és a citromhéj… Melegen ajánlom!

Hozzávalók: fél kiló liszt, 1 csupor tej, negyed kocka vaj, 3 kanál tejföl, egy tasak száraz élesztő, 2 tasak vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja, 2 egész tojás, olaj a sütéshez, porcukor a szóráshoz.

Elkészítés: összedolgozzuk a tésztát, jól kigyúrjuk, kb kétszeresére kelesztjük, kiszaggatjuk, további fél órát pihentetjük, forró olajban kisütjük.

Tippek: langyos tej, olvasztott vaj, miután felforrosodik az olaj, a tüzet kisebb fokozatra állítjuk, a felső felét tesszük elősször az olajba, szalvétán csepedtetjük le, csak akkor szórjuk meg, amikor majdnem teljesen kihűlt.

 

Vörös bársony túrókrémmel

Ez a sütemény Sipi születésnapjára készült. Jó lenne még tökéletesíteni, mielőtt a kritikusok elé vetem, de annyira finom, annyira látványos így is, hogy nincs türelmem várni… No, de előrebocsátom, hogy pl. a túrókrém nem jutott minden darabra, a piros árnyalatát is jobban kikeverhettem volna, de sebaj, lesz min dolgozni.

Az ötlet kb. innen származik (az eredeti egy hangulatos cikk volt, kb ezzel a címmel: Az igazi Red Velvet nyomában). A receptet is követtem nagyvonalakban.

Hozzávalók: A szilárd rész: 2,5 csupor liszt, 1 csupor cukor, 1 kiskanál só, 2 kiskanál kakaó, 1 csomag sütőpor, 2 tasak vaníliás cukor. A folyékony rész: 3 egész tojás, fél csupor vaj, 1,5 csupor joghurt, 0,25 csupor olaj, 1 kiskanál ecet, piros ételszínező. Krém: fél csomag vaj, 0,5 kg tehéntúró, 3-4 kanál porcukor,  1 tasak vaníliás cukor. Feketecsoki, dió, cukorgyöngy a díszítéshez.

Elkészítés: A muffin két részét összekeverjük, papírkapszlinkban kisütjük 20-25 perc alatt (tűpróba). A túrókrémet kikeverjük és habzsákból rányomjuk a kihült puffancsok tetejére. Kedvünk szerint díszítjük, de az ízek összhatásához kitúnően passzol a dió is, a fekete csokoládé is.

Hal – sok hagymával, sajttal

Nagyvonalakban ezt a receptet követtem, de nem volt 1 kg halam, az sem volt filé (azért fontos, mert elég nehéz kitúrkálni a szálkát a drága finom szószból), és sokkal több hagymát használtam. A kapor is szárított volt. Vizet nem kellett volna tennem alája, túl sok levet eresztett. De az ízkombináció remek!

Céklaleves

Régen orosz céklalevest készítettem: zöldségleves céklával, kaporral, ecetes uborka levével savanyítva, tálaláskor apró kockákra vágott savanyú uborkával és tejföllel tálalva. Pazar.

Kb. egy éve találtam egy nagyon egyszerű receptet, azt variáltam, év végül ez, az alábbi, ami bevált. Az oroszt már szinte el is felejtettem. 🙂

Hozzávalók: 2-3 közepes cékla, egy murok, egy krumpli, fél citrom leve, kevés só, fél pohár tejszín (elhagyható), fél csokor petrezselyem. Joghurt vagy tejföl a tálaláshoz.

Elkészítés: A zöldséget nagyobb kockára vágva megfőzzük, lehútjük, pürésítjük, felöntjük annyi vízzel, hogy krémleves sűrűségű legyen, felmelegítjük, belecsepegtetjük fél citrom levét, elkeverünk benne egy fél pohár tejszínt és máris lehet tálalni apróra vágott petrezselyemmel és tejföllel/joghurttal.

Pulyka déli gyümölcsökkel, tejszínnel

Hozzávalók: ½ kg pulykamell,  1 banán, 2 aranyalma, 1 ananászkonzerv, 1 narancs, 1 pohár (200 ml) tejszín, vaj a sütéshez, curry, chili, só, bors.

Elkészítése:

A pulykamellet vékony csíkokra vágjuk és a forró vajban pirosra sütjük. Enyhén sózzuk, borsózzuk és kivesszük a tepsiből. Ugyanabban a zsíradékban pár perc alatt megpároljuk a karikára vágott banánt, cikkekre vágott almát, a lecsöpögtetett ananászkonzervet és a felébe vágott narancscikkeket. Vigyázzunk, hogy ne kapjon oda. Tejszínt locsolunk rá, curry-vel és őrölt chilipaprikával fűszerezzük, majd visszatesszük a tepsibe a pulykafalatkákat is. Rizzsel tálaljuk.

Mi nem tudjuk, hogy mi az elég, ha ez az ebéd. A fiúk is nagyon szeretik!

Humusz

Nálunk nagy családi kedvenc lett. Valamiért nem rajongtam érte, amikor más készítette el (kettőt kóstoltam), de aztán az egyik nagy bevásárlóközpontban, úgy új év előtt pár nappal megszólított egy csicseriborsó-konzerv. Még nem tudtam, mit kezdjek vele, hetekig kerülgettem a kamrában. Levest is, főzeléket is elképzeltem, aztán eszembe jutott, hogy a humusz is ebből készül…

Valószínű, hogy az eredeti másképp néz ki és másképpen készül, de az első és a második próbálkozás is elég jól sikerült, az alábbiak szerint. Azt hiszem a fűszerezés a titka. Másodszor pl. a curry egy picurkával több volt, mint amennyi kellett volna, a köményt viszont bátrabban is szórhattam volna…

Hozzávalók: 200 gr száraz csicseriborsó vagy 1 konzerv, fél hagyma, 2 cikk fokhagyma, kb. 1 dl olaj, 2 kanál tejföl vagy fél pohár tej, fűszerek ízlés szerint: só, bors, chili, őrölt köménymag, curry.

A csicseriborsót legalább egy napra beáztatjuk hideg vízbe (több napig is ázhat, a vizet cserélve), majd enyhén sós vízben puhára főzzük (20-30 perc). Ha konzervet használunk, nem muszáj főzni, de pár percig érdemes lobogó vízben forrázni. Lecsöpögtetjük, lehűtjük, majd áttesszük egy mély edénybe, rászórjuk a felaprított hagymát, fokhagymát, rácsorgatjuk az olajat és botmixerrel pépesítjük. A tejföllel (vagy tejjel) is turmixoljuk, amíg megfelelő (kenhető) állagú lesz. Egy-egy csipet só, bors, chili, őrölt köménymag, curry talál hozzá.

Flódni


Ezt a süteményt is hatalmas készülődés előzte meg. Több blogon olvastam, hogy a legbonyolultabb sütemény, amit készítettek… Nem értettem, mi lehet olyan nagy dolog, míg el nem készítettem magam is. Szal nem csak tésztalap, három töltelék + egy lekvár… Annyi, de annyi minden kell bele, annyiféleképpen elkészítve, hogy akár négy sütemény is kijönne belőle. Kapásból sorolom, mi van benne: bor, mák, mazsola, dió, alma, barackíz, szilvaíz. Persze most is azt kell mondjam: megéri. Bár nem hiszem, hogy gyakran kerül asztalra (most is egy szülinapos tiszteletére készült elősorban).

Büszke vagyok rá, hogy nem rontottam el. S mivel nem újítottam semmit az olvasottakon (több blogger figyelmeztet: be kell tartani az előírásokat, mert könnyen elrontható), nem is írom le ide ismét. Annyit talán: leközelebb kicsit szárazabbra készítem a töltelékeket és megvárom, amíg teljesen kihűl. Tegnap is ki volt hűlve, mikor felszeleteltem, de miután egész éjjel kint volt a minusz fokokban, ma reggel sokkal szebben tudtam vágni. A fotóval pedig nem tudom milyen cselt kellene elkövetni, hogy a háttér átlátszó legyen. De majd kísérletezem, amikor több időm lesz.

Szarvasragu

Még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy a ragu szó ebben az esetben talál-e vagy sem. Majd eldöntitek, ha járatosak vagytok a konyhában.

Ennek a remek éteknek is van egy kis története. Az EK csapata ugyanis Ivóban találkozott nemrég, ott pedig néhányan felkerestük egy vadhúsfeldolgozó üzem bemutató üzletét. Vettünk kóstólót ebből-abból, de tény: drága mulatság. Egy élelmesebb koléganő szúrta ki, hogy van megfizethető árú szarvashús is. Nagy örömmel megvettem én is, itthon viszont kiderült, miért volt kb ugyanannyi mint a bolti marhahús: nem szeletelhető, sült vagy pecsenye nem jön ki belőle, hiszen csak vagdalék… Ettől el is ment a kedvem s a lendületem, amivel hozzáláttam az elkészítéséhez.

Szép számban találtam rajta hosszú szőrszálakat is, többszöri átmosás után is. Ettől a maradék kedvem is elment… Mindezeket csak azért ecsetelem, hogy aki hasonló vállalkozásba kezd, számoljon ezekkel az apró bosszúságokkal is. Persze megéri.

Fázisfotók is készültek, kérésre küldök linket, alább csak egy ízelítő:

Többször átmostam a mócsingos húsdarabokat, az inakat is eltávolítottam, nagyobb kockákra vágtam és bepácoltam kevés balzsamecettel, olivaolajjal, sóval, borssal, rozmaringgal és mozsárban összezúzott boróka-bogyóval (azt is Ivóbvan szedtük!). Másnap letöröltem a húsdarabokat és egy tányéron várakoztak, amíg apróra vágtam 2 fej hagymát és kicsit megpároltam, pirospaprikáztam. A húsokat beleforgattam, néhány cikk fokhagymát is vékony kaikákra szeleteltem és rádobtam. Fedő alatt pároltam kb fél órán keresztül. Amikor kezdte lefőni a levét, töltöttel alá kevés vizet, rádobtam néhány petrezselyemgyökeret, pár kocka zellert és 2 (3?) karikáka vágott murkot. Szép lassan rotyogott. Az ízhatással nem voltam megelégedve, ezért került belé még néhány borókabogyó és 2 szál rozmaring, végül kb 100 ml pradicsompüré is.

Hihetetlenül finom volt makarónival (fusilli tészta).

Nagyon zsíros étel! Nem gondoltam volna.

« Older entries