Vezettem!

A tegnapi nap nagy eseménye, hogy tettünk pár kört a negyedben, s én vezettem. A gyerekeket persze itthon hagytuk, de így is mogyorónyira kucorodott gyomorral ültem kormányhoz, hiszen több mint egy éve gyakoroltam legutóbb. De nem volt különösebb gond, S. is bíztatott. Persze egyszer-kétszer sikerült lefullasztani a motort az útkereszteződés közepén, meg egyszer a fék helyett a gázt tapostam meg, de ezek ellenére magam is meglepődtem: tulajdonképpen nem lehet elfelejteni vezetni.

A tegnapi nap poénja pedig, hogy a vezetés olyan, mint a szobatisztaság: ha sikerül úgy vezetni egy héten keresztül, hogy S. nem kell beleszóljon, kapok egy slusszkulcsot. Na persze ha autónk is lesz.

Reklámok