Keresem a Pub-igazolványom

Pár napja Á-val csetteltem, s nagyot deültünk azon, hogy valamikor okleveles kocsmatöltelékek voltunk. Diákkorunkban. Igen, a Music Pub-ban valamikor sorszámos igazolványokat osztogattak. Talán kép is kellett hozzá, minden esetre kedvezményesen lehetett jegyet váltani a koncertekre. S volt kínálat bőven: Anima Sound System, Ghymes, Ada Milea, Nightloosers stb. stb., ismertek és ismeretlenek…

Ma ismét rám tört a Music Pub-nosztalgia, mert a készülő Trindex-szülinapon ismét fellép az Anima. Ezúttal nem a Pubban. Pedig mekkora élmény volt 9 évvel ezelőtt!

Nem is tudom, mi hiányzik. Talán azok a fantasztikus csütörtöki bulik, a kötelező Funky-funky számmal. Mi csak így becéztük az US3 Cantaloop c. nótáját…

Vagy az emberek, akikkel együtt mászkáltunk akkoriban. Nyáron a Pubból egyenesen a strandra mentünk, ahol át kellett ugorni a kerítést, s máris lehetett csobbanni a langyos vízbe. (Ha megjelent az éjjeliőr, elég volt egy kis szöveg, nem kellett lefizetni sem – de ez már egy másik bejegyzés lehetne… ). S persze jókat lehetett dumálni egy-egy asztal sarkánál. Kiút sokszor csak az asztal alatt vezetett, mert annyian tömörültek a szűk helyen, hogy nem lehetett mindenkit felállítani.

Ha őszinte akarok lenni, tulajdonképpen borzalmas hely volt a Pub: az erjedt sörszag és az állott cigibűz keveredett a drága, de lepattant vécé bűzével… Kiszolgálás alig volt, a pultnál hosszú sorokat kellett állni a vizezett, meleg sörökért. Mégis ott voltunk, szinte minden nap, mert volt társaság, mindig lehetett ismerőssel találkozni, s ha már ott zajlott a mondén élet, nem maradhattunk le róla.

Nem is tudom, mikor történt a változás… Egyszercsak elszivárograk Kolozsvárról a régi arcok. A helyüket tizenévesek vették át, akiket más dolgok érdekeltek… Elmaradoztak a bulik is, a jó koncertek is. Aztán eljött az a nap is, amikor azt mondtam: inkább nem megyek sehová, ha csak a Pub van nyitva…

PS: A kocsma helyén új lokál működik, lásd Keli kritikáját a bloodymaryn.

Reklámok