Ariadné(GPS)-díjat nyertem

Lejárt a verseny, és minden megérzésem csalt: semmilyen katgóriában nem értünk el legalább egy harmadik helyezést (Babszem miatt a többes szám). A díjakról Tihi, a szervező számol be részltesen. Örülök, hogy látok néhány kedves kollégát a listán, akik valóban megérdemelték az elsimerést, de a végeredmények alapján úgy tűnik, sokan csupán a jó PR-kampánynak köszönhetően nyerhettek. Várható volt, de na… ez van. Mindenkinek gratulálok!

A hivatalos verseny mellett van más megmérettetés is, a blogszerző kollégák szubjektív vélemányezése, egyéni listái… A legelőkelőbb helyezést Balettka ítélete alapján érdemeltem, de Nelli, Emøke és Kaméleon is említik a firkákat a “futottak még” kategóriában. Most én is ideírom a kedvenceimet, mert Emøke elég rég felkért erre, csak ugye múlt héten alíg olvastam blogokat (volt és van rendes időkrízis), hét végén Csíkországban utaztunk és buliztunk s ilyenek.

Sorolhatnám csupán azokat, akikre szavaztam, de inklább azokat is “díjazom”, akiket nem is jelöltek (mert nem kváriak vagy mert?).

1. A legjobb blog – sztem nincs ilyen, de Nándika érdemelte volna meg a díjat.

2. A legjobb informáló blog – bár nem rájuk szavaztam, a Bládi Méri, mert tényleg jó, hogy lehet olvasni egy-egy korcsomáról, mielőtt más városba látogatsz…

3. A legjobb közös blog – a Cohors volt a legjobb, de most a Mozi-idézeteset szeretem, a románoknál pedig szavazta a Phoenixre, mert igazán jónak tartom.

4. A legjobb külalakú blog – kaméleon, mert láccik, mennyit buherálta a sablont.

5. A legjobb médiablog – nem osztom ki. Nincs ilyen.

6. A legjobb elemző blog – lehet, hogy ilyen van, de én még nem olvastam

7. A legjobb személyes blog – mindegyik személyes, ez és a legjobb blog talán egybemosódik. Mindenképpen díjaznám azokat, akiket rendszeresen olvasok, mert ismerem vagy mert nem ismerem, de jól írnak: Nelli, Garat, Tempetőfi, Mókusbirodalom, Nandyol, Nándika, újabban többen is, de lássuk, kiállják-e az idő próbáját + így is hosszú lett a lista.

8. A legjobb ladies blog – a jelöltek közül sztem EditÉva a legnőiesebb, de ha több fért volna bele, Nandyol és Répa feltétlenül díjat érdemelt volna.

9. A legjobb IT blog – nem olvasom a kategóriát.

10. A legjobb fotó/videó blog – nagyon szeretem Gertrúd és Sütő Zsolt fotóit, de szerintem egyik sem kimondottan fotóblog. Azt hiszem inkább csak egy-egy oldal, ahová rendszeresen felkerülnek a fotóik…

11. A legjobb szórakoztató blog – hát ez is relatív, mert néha egy-egy “rendes” blogon jelennek meg nagyon jó humorú bejegyzések (pl. Nellinél, Nándikánál, de legutóbb Szadi Márki egyik bejegyzésén vihogtam napokig).

12. A legrosszabb blog – ilyet sem olvasok, de élvezem, hogy Nándika megnyerte. Kár, hogy nem jött össze neki a legjobbnak és a legrosszabbnak lenni ezen a versenyen, így kiderült volna, hogy a díjak igazán semmit nem jelentenek, max. személyes szimpátiákat és antipátiákat tükröznek.

13. Dr. Czirják Árpád blogjáta én is kíváncsi lennék!!!

Nem volt ilyen kategória, de grafomán-díjat is adnék: Tihinek, aki írtó hosszan bír írni (ezért nem szoktam elolvasni) és Julcsának, aki naponta több bejegyzéssel jelentkezik, és online naplójában lehet követni, hogy hogy van, mi foglalkoztatja, mit tesz-vesz a világban.

A veterán-kategóriát is kitaláltam: az ego-trippek (valamilyen szinten még tárolja a google), Csomh régi blogja (griffo.freeblog.hu, teljesen eltűnt a prériről) és Ger halódó bolgján említett előzmény állna szoros versenyben…

Nem is tudom, ki legyen, aki megaszondja legközelebb, de lehetne pl. Nándika, Usual Visual és valaki, aki nem ír blogot (tudtommal), de sokat olvas: SipGéz.

PS: Nándika már nyilatkozott. Akkor legyen Garat.

Barcelona április idusán

Hazajöttünk. Pontosabban visszaértünk az országba (én még Vhelyen leledzem…).
Nagyon fárasztó hetünk volt, de megérte, nagyon sok szépet láttunk. Természetesen fotók is készültek, de még még nem volt időm elrendezni, méretre vágni. Valószínű, hogy az esküvői fotók mellé kerülnek majd.
Barcelona nagyon jó hangulatú város. Majdnem minden épület szép vagy minimum érdekes, unalmas sorozat-tömbházakat nem is láttunk. Pedig második nap elkeveredtünk az egyik metróvonal végállomásához is, amatőr cirkuszi előadás megtekintésére. Egymás mellett voltak a negyedik kategóriás, pici ablakos „blokkok”, de talán a szabálytalan elrendezésük miatt az a városrész sem volt unalmas: nem állítoták sorba a tömbházakat, szétszórtan helyezkedtek el a nekik kijelölt teraszos placcon. A diákszállás falai merész színekre voltak mázolva, az autópálya alagútja szintén. És még nem is meséltem Gaudí épületeiről, a Batllo-házról és a la Pedreráról, ahol nem látni párhuzamos vonalakat, minden forma hullámzik és szinte csicsereg a vidámságtól. Lehet, hogy a meditterán éghajlat és a sok napsütés számlájára írható ez a könnyedség…
A tisztaság nem spanyol/katalán erény. A Lljure Színház és környéke talán kivétel, ott minden új és szinte steril (és persze szép is, praktikus is, modern is). Amúgy az utcán, különösen az óvárosban pisi, kaka, szemét… Ez is hangsúlyozza a középkori síkátorok autentikus varázsát.
Hálistennek nem csak a kötelező túrista-látványosságokat kerestük fel. Számomra még mindig a Tibidabo-hegyről látható panoráma a legnagyobb Barcelona-élmény. A kertek (Güell-park, Montjuïk) is gyönyörűek ilyenkor, egyszerre érik és virágzik a sok narancsfa, kaktuszok, pálmák és mindenféle füvek, fák illatoznak és pompáznak – az akác például már elvirágzott –, ezeken a helyeken a levegő is jobb.
Látványban, szagokban, illatokban, ízekben és kuriózumokban a piac, a mercat is vetekedik nálam a legnagyobb attrakció titulusért. Fantasztikus változatosságban tengeri állatok, herkentyűk és halak, soha-nemlátott gyümölcsök, zöldségek, csokoládébonbonok, gumicukrok, felvágottak és hentes-pultok, sajtok, fűszerek, de még a tojások is hihetetlen változatosságban fordulnak elő ott. Sajnos ott is, akárcsak a supermercadókban és az összes kisvendéglőben, ahol naponta legalább egyszer elfogyasztottunk egy 8-9 eurós menú (két tál “második”, desszert, ital és kenyér), minden katalánul szerepelt a címkéken, így elég nehéz volt eligazodni… Meg is jártuk egyszer-kétszer, pl. vettem egy fél kiló tejszínhabot, mert azt hittem dobozos fagyi, a piacon meg bevásároltunk egy óriásbanánra hasonlító gyümölcsöt, ami nem banán volt, de nem is ez a baj, csak ropogott még, olyan éretlen állapotban árúsították. Szerintem főzni-való valami…. Másnap megnéztük a címkéket is, az n-féle banán közül egynek sem volt banánra hasonló elnevezése.
Abszolút pozitívum, hogy rengeteg helyre bemehettünk a sajtóigazolvánnyal. Kivételek: Dalí-múzeum, Sagrada Familia, Hajókirándulás. Most csak ezek jutnak eszembe. Ami abszurd: színikritikus-igazolványommal bemehettem a túrista-fosztogató akváriumba is, de egyik színházban teljes árú, másikban kedvezményes árú jegyet vehettem… Nem tudom, hogy mit szóltak volna a Cirque de Soleil jegypénztáránál, mert oda pont olyankor zarándokoltunk el, amikor nem volt előadás. Talán ez a legnagyobb kihagyásunk…
Különösen az éjszakai utazás készített ki. A Wizz-air szolgáltatásai teljesen rendben vannak, de most már ott tartunk, hogy az 50 évvel ezelőtti személyvonatokra kezd hasonlítani a repülés: bárki megengedheti magának. Még útlevél sem szükséges, nagymama potomáron megveszi (na jó, lehet, hogy vetetei) a jegyet, megfeji a tehenet, felköti az ünnepnapi kendőt, a ráfianeccbe bepakol még egy pulóvert, kimegy a reptérrem, és az unokája már várja a Prato reptéren… Visszafele is így jön, reggel 6-kor felpattan, még mielőtt fékezne a repülő, ő cókmókjával a kezében ott áll a kijáratnál, de ha nem, akkor letapos mindenkit, mert ha a reptér kifutóján átvág és a mezőn tartja a torony-irányt, még idejébe hazaér a reggeli fejéshez. Na, mindegy, nem csak ezért vagyok kipurcanva: a szállással sem volt nagy szerencsénk. Kicsit későn kaptunk észbe, így alig volt miből válogatni, és esődleges szempont az volt, hogy beleférjen a költségvetésbe. Zajos, igénytelen helyen aludtunk, amikor tudtunk…. Első éjszaka egyáltalán, mert heten voltunk a szobában, és legalább három rendben értek haza a lakótrásak, sorra három mobil szerepelt a programban (egyik szólt, de gazdi nem volt jelen, hogy elcsendesítse, a másik merült le és pittyegett percenként, a harmadikon ébresztő zengett kora hajnalban…). Aztán a vidám fiatalok hajnali 4-5 óráig bírtak „társalogni” az ajtónk előtt. Nem gonoszságból tették, tudom, és hangosabbak is lehettek volna, de na, így sem lehetett aludni tőlük.

*

Más téma: amíg lehet, legjobb belátásotok szerint szavazzatok a blogversenyen: http://www.clujblogfest.ro/szavazas/

Hadak útján

Jó kis vacakolás után (a szokásos menjek-ne menjek) úgy dönbtöttem: belefér az életembe 2 nap Pesten. Nem bántam meg. Színház, vásárlás, jó találkozások és nem utolsó sorban hasznos ismerkedés fért bele ebbe a pár napba.

A Hólyagcirkusz legújabb előadásához, a Kedves ismerősökhöz volt szerencsém. Nem tudom, tévedek-e, de talán ez az első olyan produkció, amit “külső” rendezőre bíz a társulat, Jeles Andrásra. Kicsit ritmustalan volt, hosszúra nyúlt, de dúskált a nagyon-nagyon jó zenében (Szőke Szabolcs és a Hólyagcirkusz erőssége: kitűnő, különc hangszereken játszott előadászenék), aberáns szövegekben szexuális devianciákról, ügyes bábos részekben (a társulat másik erőssége: kitűnő tárgy- és bábanimációk, de ezúttal csupán Csák Zsolt bábozott, egy csontváz-marionettel).

Beszereztem végre egy digitális fényképezőgépet is, családi használatra. Nagyon régi vágyam, és a nászajándékok között volt egy borítékban annyi forint, hogy éppen futotta egy ilyen Canon-ra. Kicsi ügyes, digitális és optikai zoom, házi használatra bőven elegendő pixelek, és az automata pilóta mellett a manuális beállításokkal igazán sokat lehet tanulni a fotózásról. Szerintem egyhamar nem vágyunk majd jobbra.

A két napos kirándulás fő célja persze nem ez volt, hanem az Illyés-tor. A költészet napján, stílusosan a Petőfi Irodalmi Múzeumban működő Károlyi Étteremben, “vidám temetés” jelszóra összejöttünk néhány órára, ex-kollégák, ex-kurátorok (illedelmesen be is mutatkoztak, pedig szerintem már találkoztunk tavaly februárban, de na, mindenre nem emlékezhetnek), ex-veztőség. Ettünk, ittunk, aztán hazamentünk. Hát ennyi volt. 2000 januártól ez az életem kb. fele.

Személy szerint legjobban a tegnapi OHA-beli látogatásomnak örvendek. Sikerült icipicit előrelépni a doktori kutatással, és sikerült kapcsolatot teremteni egyik kutatóval, aki módszertani kérdésekben remélhetőleg segít majd.

Most szedelőzöm, mert este ismét utazunk. Nászútra, Barcelonába. Remélem nem lesz nettezés, csak ihajcsuhaj…

buszos bejegyzés

A napokban a Móskusbirodalomban kiderült, hogy minden hazai bloggernek van buszos bejegyzse, legalábbis Nándika szerint. Nekem nem volt még, de most lesz, mert eszembe jutott egy nagyon kedves ismerősöm villamos-kalandja. Ez megér egy bejegyzést.

Helyszín: Budapest. Nyár, betonrengeteg, fullasztó meleg, mindig zsúfolt 6-os villamos. Barátnő kapaszkodik, ahogy tud a 2 m magas fogódzóba. Tudni kell róla, hogy elvből nem borotválkozik. Sehol. Mellette, pontosabban alatta, ülve, kéjsóvár tekintetű, jól öltözött pasi nézi. Kínos helyzet, nincs hová menekülni a tekintete elől. Végre leszállás következik. Pasi felszökik, barátnő kezébe nyom egy névjegyet. Ódzkodás, hagyjon már stb. Mégis barátnőnél marad a kártya. Mielőtt eldobná, megnézi. Nem névjegy. Rózsa van rajta és holmi hálálkodó szöveg, miszerint a férfinem köszöni, hogy megőrizte természetes adottságait… Vagy valami ilyesmi. Barátnő azóta is őrzi a kártyát. Remélem, mert most szeretném tudni a pontos szöveget.

biznisz

M. túrkált nekem egy tavaszi kabátot. Hihetetlenül olcsó volt: 5000 régi lej. Komolyan!  Tiszta szövet, semmi hibája. Kimostam, ma reggel büszkén fel is vettem.  Tönkretette a harisnyámat, ami 120.000 régi lej volt, ha jól emlékszem.

irul-pirul, de nagyon örül

Jelöltek a legjobb blog kategóriában. Nem tudom ki a tettes, de nagyon örülök!