Nagy hírek

Kb. egy hete kezdett alakulni: költözünk. Nagy a hajtás, mert december végéig minden el kellene készüljön: csempézés, meszelés, ajtócsere, padlófényezés, hurcolkodás, új lakó, minden. Mégis ez a legnagyobb és egyben legjobb hír.

Ma

nagyon letölrt egy állásinterjú. Nagy bunkóság: odahívtak fél 1-re, oszt még fél 1 előtt 5 perccel úgy repültem, hogy a lábam sem érte a földet. Sajnos nem tudtam a helyes választ arra a kérdésre, hogy mikortól állhatok munkába. Nekik most kell. Én csak januártól mennék. Köszönjük, viszontlátásra. Semmi más. Brrr!

Illyés

Erről talán nem kellene írnom. De hát miért ne? Senki sem tudja, mi lesz. Kva szar ez a bizonytalanság. Lehet, hogy marad, lehet, hogy átalakul. Lehet lesz alkuratóriumi rendszer, de az is lehet, hogy megszűnik. Lehet, hogy kellenek a régi munkásemberek, de lehet, hogy újaknak kell a terep… Ez derült ki az irodatalálkozón*. Vagyis semmi. Nem fér a fejembe, hogy ez hogyan történhet meg… (*irodatalálkozó: hagyományőrző vándorrendezvény, az IKA minden titkársága – értsd: a központ és a régiók, vagyis az “apparátus” – évente egyszer összegyűl egy-egy operatív megbeszélésre)

Álom

Megfáztam, két éjszakán keresztül alig tudtam aludni, a sok nyugtalanító tényező pedig megtette hatását: olyan álmom volt, hogy csuda! Szerintem megpróbálok darabot vagy filmforgatókönyvet írni ebből. Nem viccelek. Zene, tánc, újgazdagok, világvége-hangulat, öngyilkosságok és gyilkosságok (halálba táncoltatás egy metro-aluljáróban). De volt még sok más: bűnbánat, homoerotikus kapcsolatok, mitológia, rituális megvakulás, még rímbe szedett szöveg is. Rég nem volt ilyen érdekes és komplex álmom.

Ja, még valami: ma végre láttam az egologo blogringet.

Muris

Lehet, hogy hamarosan törlöm ezt a bejegyzést, de kedves szemfülesek, addig is mulathattok azon, hogyan néznék ki, ha megváltozna a rasszom, vagy ha egy festő szemén/alkotásán keresztül látnátok. A módósítások elkövetője ez az oldal.

keleti-keleti, indiai, afrikai

Mucha, Mondigliani, manga…

elkezdődött

a munkakereső kálváriája. szerdán megyek állásinterjúra. kicsit sajnálom magam. lehet, hogy nem találom meg egyből az álmaim munkahelyét. valószínű, hogy vége a gyöngyéletnek, a fél napos hiányázásoknak, a munkaidőben végzett “maszek” tevékenységeknek. nem hiszem, hogy lesz időm a hamletre, a kritikaírásra, plusz a többire is, ami kötelező (doktori, tanítás). mi lesz velem?

Ősz

Gyönyörű volt idén. Napsütéses, sárga, vörös, rozsdabarna, meleg.
Szombaton a 33-as terem ablakán bámultam ki reggeltől késő délutánig, és figyeltem, ahogy a falavelek komótosan hullnak alá. Azt hiszem a ma reggeli vihar a legmakacsabb leveleket is lecibálta a fákról.

Holnaptól tél van, most mondja a rádió.