Apja

Hajnalban volt egy szívrohama. Már jól van. Nem akarok erről többet beszélni.

Godot-ra várunk

Milyen igaz! Nagyon jó érzés, hogy más is így van vele. Csatlakozhattok.

Közben A semmi apóteózisa című akció készül (prezentáció, online összművészeti és tudományos performansz). Mindkettőre Nelli blogja hívta fel a figyelmem.

Just married

Előkészületek

Volt néhány nehéz pillanat, főleg az anyagiak és az időkrízis miatt. A mélypont az volt, amikor két nylonzsák pillepalackkal a központ utcáit róttam zuhogó esőben, s egy merevrészeg csavargó a következőket kiabálta felém: Hé, kolléga, adj egy szál cigit!

Az sem volt valami kellemes, hogy egy-egy helyzetben nem is tudtam, most éppen a menyasszony, a szervező, a násznagy, a vőfély, a gazda, a szülők vagy valaki más szerepébe bújtam.

Ez a fejezet nem zárult le teljesen, mert a hangfalakat pl. még nem vittük vissza (ez csak azért nincs megoldva még, mert egyedül képtelen vagyok rá, nem cipelhetek).

Polgári

Biztosan tudjátok: 3 perc és négy mondat az egész ceremónia. Mégis belefért egy-két vicces részlet. Sipikétől megkérdezte az anyakönnyvezető, vagy ki a csuda az a tisztségviselő, hogy határozaottan “igen”? (Persze románul). Gondoltam velem nem fog humorizálni, ezért mindent megelőlegeztem: “da hotarat”-tel válaszoltam a kérdésre (vagyis: határozottan igen).

A végén mondtam Sipikének, hogy “látod, nem basztad el” – Kata barátnénk azóta ezen szórakozik. (Előzmény: kedvesem retteget attól, hogy a templomban valamibe belesűl, és rajta röhög majd az egész rokonság.)

lamultiani1.jpg

Képalá: ősi román szokás szerint a jelenlévők virághídja alatt vonulunk, közben a La multi ani kezdetű dal visszhangzik.

Templomi

Érzésem szerint ez volt a legünnepélyesebb és a legszebb része a kétnapos felfordulásnak… Sajnos nagyon hideg volt a piarista templomban, meg is fáztam kicsit, de Liviu nagyon szépen és egyszerűen beszélt.

Sok rendhagyó része is volt a szertartásnak. Pl. Kata adta elő az olvasmányt: az Énekek énekéből általunk kiválasztott részeket, ráadásul egy archaikusabb fordításban, nem a katolikus bibliában szentesített verzióban. Nagyon érzékletes felolvasás volt, Katika bevallotta, hogy meg is hatódott tőle, és nem egy ember gratulált Katának.

dsc_0063-jobb.jpg

Kivonulás a miséről

Ebéd

Ez a fejezet is kellemesen telt el. Bal lábbal indult, mert nem vittük magunkkal az ültetési rendet, lett is kavarodás. Nagyjából mindenki megtalálta a helyét, de volt egy család, aki a legszélére került (sajnos ott is kell ülni valakinek), egymás között voltak, mert mindenki összevissza ült, jött rájuk a hideg, érezték az ételszagot stb. De nem csak ők elégedetlenkedtek. Sokan sopánkodtak, hogy minek annyi étel, ha senki nem eszi meg, miért nem volt elég egy darab hús stb. Na, mindegy. Szerintem rendkívül finom volt minden fogás, kitett magáért az egész csapat a Toldi vendéglőben, a pincérek is nagyon kedvesek voltak, szóval messzemenően meg vagyok elégedve a szolgáltatásokkal.

A La multi ani három verziója itt is elhangzott, a tortabontásnál. Kértük, hogy a magyar rokonok is énekeljenek nekünk valamit, de nagyon haloványra sikerült az Éljen sokáig. Zsuzsika megfejtette a probléma nyitját: magyar vidéken nem szokás az esküvői tortához énekelni, ezért nincs rá ének… Talán így van.

torta.jpg

Finom gyümölcstortánk volt. Annyira, hogy Sipikém megkaparintotta az első szeletet, s mindenki megdöbbenésére elkezdte bekanalazni 🙂

Buli

Az az igazság, hogy fergeteges bulira készültem. Nem az lett, de nem baj. Mindenki jól érezte magát, úgy tűnt. Volt, akinek bulizhatnékja volt, ők végig ugráltak egész este. Sokan inkább csak üldögéltek ésbeszélgettek. Kaja is volt bőven, pia rengeteg, sőt, a torta alsó emelete is megmaradt (Vajdesz őszinte örömére).

Nekem sok bajom volt, de nem sorolom, mert végülis mi is jól éreztük magunkat.

buli.jpg

Kedvenc bulis képem

Leszámolás

Ez volt a legkeményebb feladat, amivel menyasszonyként szembesültem. A sok-sok millió, amit egy összegben Kovács kezébe kellett számolni. A nagy bőség ellenére sokan extraigényekkel álltak elő, amiket ugye mi kellett álljunk. Nem az üdítők vagy az alkoholmentes sörök bosszantanak, azokat mi ajánlottuk fel, mert nem mindenki iszik, viszont a féldeci vodkákat és a doboz cigarettákat, amiket esténként ki kellett kifizessek, azokat nem értem… Mindegy. Hálistennek nem ettől leszünk szegényebbek.

Az ajándékba kapott figyelmességek összeszámolása sem volt érdektelen. Kellemes, de kellemetlen meglepetések is értek. A lényeg az, hogy nem volt ráfizetéses vállalkozás, sőt, annyi pénz marad, hogy nem csak a hűtőre és aragázra jut, hanem talán egy rend konyhabútorra is.

A bulin egyébként volt két névtelen boríték és néhány ajándék, amit azóta sem azonosítottunk be (pl. egy Gaudí-album és két szép borospohár – kitől kaptuk?). Sikerült beszerezni még egy mikrót és még egy rend jénai tálat a meglévők mellé, de nem baj, majd ezeknek is hasznát veszzük, ha a régi elromlik vagy eltörik :).

További fotók itt. (Ha te is ott voltál, s van néhány képed, kérlek küldd el, bővíthető az album!)

családi állapotom: házas

az első három felvonás tegnap járt le: polgári, templomi és családi ebéd. a negyedik ma következik: buli a barátokkal. az ötödik szerintem a leszámolás lesz a mindenféle szolgáltatóval.

epilógusként írok majd részletes beszámolót.

olivabogyós laska

elég rég tanultam, de ilyen klasszikusan nem is készítettem el soha.

kifőztem két adag csigatésztát, lecsöpögtettem, hideg vízzel lemostam.

megpucoltam és hajszálvékony karikákra vágtam néhány cikk fokhagymát, majd megpuhítottam kis olivaolajon. kimagozott, karikára vágott olajbogyót szórtam rá (lehet ilyent kapni konzervben, de közönséges fekete olivabogyót is le lehet faragni a magjáról), jó sokat. pácolt heringet is darabokra vágtam, rádobtam, s kicsit összerotyogtattam, végül hozzáadtam a makarónit. kicsit össze kellett kavarni, s kész!

variációk:

1. pácolt hering helyett tonhalkonzerv.

2. sajtot reszelni rá (sztem anélkül is finom).

3. hal helyett néhány meghámozott, kockára vágott paradicsom.

4.  persze a laskafélét is lehet variálni, de sztem spagetti vagy csigatészta a legjobb.

fontos: semmilyen fűszerrel nem érdemes elrontani!

Karesz, 5 éves

Ezt mondta a szeretetről:

A szeretet az, amikor egy lány bekölnizi magát, a fiú pedig borotválkozó arcszesszel bekeni magát, aztán elindulnak, hogy szagolgassák egymást.

(egy felmérésre adott válasz, e-mail folklór)

Hurrá!

A Hamlet kapott támogatást az NKA-tól. Szép nagy összeg, pont amennyit kértünk. Alig hiszem el!

még egy kvázi kínai

egy fotó t. blogján és egy recept inspirálta az alábbi, a kvázi kínai ételek csoportjába tartozó kaját. messenger-stílusban hozom nyilvánosságra, mert így pötyögtem le az imént egy dinamikusan fejlődő szakácsnénak. 🙂

vettem egy darabka marhahúst

szép vékony szeletekre, majd azokat még szebb faricskákra vágtam

zutty bele egy kicsi forró olajba, a nagyobbik teflonba (wok)

só + bors, ez dukál

felvágtam kb. fél káposztát kockáta

két murkot vékony karikára

azokat is zutty bele a lébe, amit a hús eresztett

közben kifőztem a kínai laskát

lecsöpögtettem

mindent összekevertem

jött rá egy kis worchestershire + szójaszósz

a maradék reszelt feketeretek

így sütögettem türelmesen forgatva, amíg el nem döntöttem, hogy kész

(a végén kevés cékla is került bele, ott a hűtőben felvágva kockára, mert még nem készítettem hozzá hamis majonézt)

A pontosság kedvéért: a fenti recept egy kínai eredetű japán kaja, a yakisoba mutációja.

bürokrácia

ugye tudjátok: aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni… ugyanez érvényes mindazokra, akik házasságot akarnak kötni romániában.

ma megjártuk a bürokrácia poklát. pedig idejében elkezdtünk készülni a mai napra. beszereztük először is a házasság “receptjét” (a szüksélges iratokat felsoroló lapot a receptek között őriztem ;)). mindketten elmentünk háziorvosainkhoz, akik elküldtek mindenféle analízist csináltatni, majd változó összegekért (10, ill. 15 új lej) kiállították az igazolást, miszerint nem vagyunk betegek, alakalmasak leszünk a házasságra. ezekkel a papírokkal elmentünk a családtervezőhöz, mert a “certificat prenuptial” fedőnevű igazolást ott állítják ki. persze kell hozzá okmánybélyeg. persze közönséges halandó ezt nem tudja előre, így nem készül… persze nem is lehet bárhol kapni, úgyhogy következik egy nagy rohanás. majd diadalittas visszatérés. újabb pénzösszegek fejében (15+15 új lej) kiállítják a papírokjat. kétszer is megkédik, hogy hányadikán lesz a házasságkötés, mert ez csak két hétig érvényes. mondjuk: pont két hét múlva. nekem még az is felelevenedik az emlékezetemben, hogy amikor két hete bent jártam a házasságkötő hivatalnok néninél, a hosszú vörös hajú pont azt mondta, hogy ha péntek 16-én akarunk házasodni, két héttel előtte, pénteken menjünk papírokat leadni. így teszünk. útközben a szükséges fénymásolást is elintézzük, minden egybe van. a hivatalnál is van ilyenkor ügyfélszolgálat, most intézzük el, nem baj, hogy mindketten késünk a munkából. frászt! egyszerűen két hét annyi mint 14 naptári nap, amiben benne foglaltatik a leadás napja és a házasságkötés napja is, úgyhogy túl korán mentünk. nincs apelláta. nem az a baj, hogy nem akarják elvenni a papírokat, egyszerűen nem vehetik el, mert túl korán mentünk. vagy beírnak 15-ére, vagy menjünk vissza hétfőn. persze addig érvénytelen lesz a “prenuptial” (milyen hülyeség!). bent van a vörös hajú picsa is, mondom, hogy né, ő mondta azt, hogy pénteken jöjjünk, határozottan emlékszem. senki sem sajnál. még igazat sem adnak. ők nem tévednek.

jaj, nincs egy bűzbombátok, hogy bosszuljam meg az igazságtalanságot?