Almás karalábéleves

Mint a legtöbb konyhai újítást, ezt is szükségállapot idézte elő. Zöldséglevest szerettem volna főzni, de kiderült, kevés lesz a két murok, egy sovány petrezselyem, és egy szikkadt peszternák. No, de ott volt a karalábé. Az sem volt valami nagy, de gondoltam így együtt mégis kijön egy karalábéleves. Hát miután feldaraboltam azokat a zöldségeket, amik nem voltak fásak, kiderült, hogy nem… Na, de nem csüggedtem, kis olivaolajban megpároltam az egészet, felöntöttem vízzel, beletettem egy közepes hagymát egészben, s persze a használhatatlan zöldségeket, egészben, ízfokozónak. Amikor már majdnem puha volt minden, belefőztem egy krumplit is, amikor az is elkészült, leoltottam a tüzet, beledobtam két közepes almát, kockára vágva, kb. fél citrom levével meglocsolva (h. ne színeződjön el). A másik fél citromot is belecsöpögtettem a levesbe, majd tojássárgával-tejföllel és petrezselyemzölddel is ízesítettem. Szetintünk nagyon finom lett!

PS: egyéves Ákoskám is kapott a levesből: mielőtt a tejföl+tojássárga belekerült volna, kivettem az ő részét, botmixerrel kicsit összezúztam és főtt tojás sárgáját reszeltem rá (a fehérjét kockákra vágva beledobtam a mi levesünkbe).