Álivánka, avagy a moldáv kukoricás cheesecake

Az eredeti elnevezés: alivancă (fonetikus átirata kb: álivankö), többesszámban alivenci (álivencsi). Ion Creangă elbeszéléseiben gyakran felbukkanó kukoricalepény, az édesmálé moldvai testvére, szegény ember eledele.

Anyukám bukkant rá egy receptre, elkészítette, szerettük, ezért sok oldalas szakirodalmat olvastam át (elsősorban román nyelvű gasztroblogok, receptgyűjtemények), hogy a lehető legtöbbet megtudjak a moldvai író által említett álivánkáról, és igyekeztem elkészíteni az eredetit. Úgy tűnik reneszénszát éli ez a sütemény (lepény?), hisz sok leírást találtam, annak ellenére, hogy egyes bloggerek szerint sok évig feledésbe merült.

Most, a bejegyzés írása közben rákerestem az álivánka szóra, és nagy meglepetésemre volt találat, nem is egy: itt pl. egy örmény recept, egy moldáv, vagy ez a magyar recept, amelyik a legközelebb áll ahhoz, amit én készítettem ma. A Néprajzi Lexikon és az Ottisnál talált leírás arra utal, hogy sok változata ismert, kb ahány ház, annyiféle álivánka/édesmálé/prósza.

S ha már ennyit kutattam, hadd áruljam el, mi is a moldvai gyerekek álivánkája, szerintem: káposztalevelekben (kekszmorzsás alap helyett), kukoricaliszttel készített cheesecake (a tehéntúró fele lehet friss juhsajt is egyes források szerint).  Egy-két helyen utalnak arra is, hogy ízlés szerint édesíthető cukorral, de erre semmi szükéség.

Az alábbi, általam elkészített változatot azért tudom ajánlani, mert selymes állaga van, szinte rágni sem kell, olvad a szájban és aránylag kicsi a szénhidráttartalma. Forrón, hideg tejföllel tálalják: a hőméréskletek pillanatok alatt kiegyenlítődnek, a sütemény felszippantja a tejfölt, és hát… szerintem próbáljátok ki. Hidegen szárazabb, odavész a selymesség, jobban érvényesül a puliszka íz, de így is finom (csak hát más, na).

Álivánka

Hozzávalók:

500 gr tehéntúró

4 tojás

4 kanál puliszkaliszt (kukoricaliszt)

2 kanál búzaliszt

2 kanál tejföl

1 kanál puha vaj

1 kiskanál só

vaj a kenéshez, tejföl a tálaláshoz

Elkészítés:

A tehéntúrót krémesre pépesítjük (pl botmixerrel), egyenként hozzáadjuk az egész tojásokat, a liszteket, a tejfölt, a vajat, a sót. Amikor egyenletesen eloszlik minden, mélyebb, kivajazott tepsibe töltjük és közepes hőfokon addig sütjük a lerben, míg a teteje szép aranybarnára sül.

Azonnal tálalható.

Megjegyzések:

Ahogy hűl, visszaesik, de nem kell megijedni ettől.

A tehéntúróm kb. fele kecsketejből készült túró volt.

Zsíros tejfölt használtam, ezért csak egy kanál vajat tettem a masszába. Ha egyszer majd soványabb tejföllel dolgozom, azt hiszem két kanálnyira emelem a vajadagot.

Azt hiszem 3 tojás is elég lett volna.

Lehet még csíszolgatni a részleteket: ki lehet próbálni milyen, ha cseréptálban sűl, ha a túró fele júhsajt, és szeretném egyszer káposztalevelekkel kibélelni a tepsit, hadd lám milyen is a Ion Creangă álivánkája.

Reklámok

Vajzsír, jászvaj, ghí…

A leírást, elkészítést itt olvastam. Még nem használtam ételbe, süteménybe, de biztosan felpörgeti majd a megszokott ízeket.

Gasztroajándéknak csomagolva így néz ki:

ghee-001

Egyszerű vaniliás darázsfészek

Egész héten itthon voltunk. A gyerekek sorra betegedtek meg, így mindenféle finomsággal kellett emelni a morált. Volt hígpalacsinta (egy ideje kizárólag csak a Julia Child által javasolt arányokkal készítem el, elronthatatlan), papanaş, ma pedig darázsfészek. Ákos kérésére nem a diós (sztem ez a klasszikus) verziót készítettem el, hanem ezt a vaniliás-cukrosat. Szerintem írtó finom.

Hozzávalók:

A kalácstésztához:

  • Egy kocka élesztő
  • 500 gr liszt
  • 3 dl tej
  • 2 kanál cukor
  • 1 tojás
  • egy citrom reszelt héja
  • 2 ek olaj

A töltelékhez:

  • 50 gr vaj
  • 2 tasak vaniliás cukor

A mázhoz: 2-3 kanál kristálycukor

Az öntethez:

  • 2,5 dl tej
  • 2 tasak vaniliás cukor

Elkészítés:

Az élesztőt felfuttatom a cukro tejben majd a liszttel, tojással, olajjal és reszelt citromhéjjal ruganyos tésztát gyúrok.

Kb. másfélszeresére kelesztem, majd vékony lapot gyúrok belőle, megkenem a puha vajjal, rászórok 2 tasak vaníliáscukrot. Aki édesebben szereti, szórjon rá néhány kanál kristálycukrot is.

Szorosan feltekerem és kb 2,5-3 cm-es karikákra vágom. A csigák mindkét oldalát belemártom a kristálycukorba és kivajazott (kisebb) tepsibe helyezem mindegyiket, kb 1-1 cm távolságra egymástól. Ma nem volt időm ,ezért nem pihentettem még, belöktem az előmelegített sütőbe.

Kb 20 perc után (mikor kicsit már karamellizálódott a cukor a tetején)  felforrósítom tejet, elkeverem benne a vanílisá cukrot és ráöntöm a félkész csigákra. További 20-30 perc alatt elkészül: amikor felszívta az öntetet és a teteje már világosbarna, kivettem a sütőből és letakartam 5 percre. Kész! Csak éppen várni kell, míg kihűl.

Happy Halloween!

Nem vagyunk nagy tisztelői ennek a hagyománynak, de úgy sikerült, hogy tegnap volt plusz egy órám, amit az ebéd elkészítésével tölthettem, így lett három fogás, amiből az utolsó, a sütőtökös muffin egészen jól talál a mai Aprószentekhez. De amiért a bejegyzés születik, az a következő képkollázs:

Sajnos a reggeli “bálnavér” (cékla+murok+alma leve) lemaradt a képről, pedig lehet, hogy még vadabb lett volna a kontraszt.

A végtermékek már nem ennyire látványosak:

A spenótos quiche

A muffinok

(barna cukor, teljes kiörléső liszt, nem is nőtt meg látványosan, de legalábblehetett díszíteni cukormázzal)

Almásrétes

Nincs benne nagy kunszt. S mivel mostanában sok ismerősünknél felgyűlt a potyogós alma, mindig van amiből elkészíteni.

Kb 1,5 kg alma, meghámozva, lereszelve, enyhén cukrozva-fahéjazva. Fagyasztott réteslap, laponként kevés olajjal megkenve, prézlivel megszórva. Erre jön a jól lecsepegtetett reszelt alma, tetejére kis méz, kevlés prézli (lehelt darált dió vagy manula is, de tapasztalatom szerint a prézli a legjobb, hogy beszívja az alma levét). Feltekerni, széleit kicsit betűrni, olajozott tepsibe tenni, tetejét is kicsit megolajozni, és 10-15 perc alatt aranybarnára sütni (nagy lángon). Ha kihűl, vaniliás porcukorral megszórni. Megunhatatlan.

Liebster

Ismét díjakat kapok-adok. Köszönöm Edith, köszönöm Zsuzsiga!

Őszintén: nem akarok senkit megbántani, ezért továbbadom, de én unom már ezeket. Ne haragudjatok. Ez az utolsó játék, amibe beállok.

A díjátadás szabályai:

– Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
– Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.
– Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
– Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

Akiknek továbbadom:

Rékáék

Katócáék

Kata

Szerkesszük együtt az Erdélyi Konyha Kalendáriumát! Ne maradj ki belőle!

Kedves főzőnaplót, gasztroblogot vezető Kollégák/Kolléganők, Gasztrobloggerek,

alább egy felhívás részletét közlöm, miheztartás végett, remélem szívesen csatlakoztok. A teljes szöveg az Erdélyi Konyha főszerkesztője, Jánossy Alíz blogján olvasható .

Az Erdélyi Konyha szerkesztő-csapatána év végére meg szeretné meglepni a Kedves Olvasóit az Erdélyi Konyha Kalendáriumával. Ezt egy A5-ös formátumú, színes kivitelű, 400 oldalas könyvnek képzeltük el, amiben az év minden napjára ajánlunk egy receptet a Kedves Olvasónak. Ehhez kérjük a Ti segítségeteket. Magyarán: küldjetek válogatást a blogjaitokon már megjelent receptekből, fáradozásotokat Erdélyi Konyha Kalendáriummal honoráljuk.

Erdélyi Konyha Kalendárium projektben való részvételi feltételek:

1. A recepteket küldő blogger:

a) – állandó lakhelye Erdély (Románia) területén van;

b) – erdélyi gyökerekkel rendelkezik (magyarán: van legalább egy erdélyi hozzátartozója);

c) – járt Erdélyben, vannak itt barátai, illetve blogján lévő beszámolóval tudja ezt bizonyítani;

d) – becsületszóra megígéri, hogy egy éven belül Erdélybe látogat és a látogatást követően blogján képes beszámolóval bizonyítja, hogy ez meg is történt.

2. a beküldött receptek lehetnek, előételek, saláták, hidegtálak finom falatjai, levesek, főételek és desszertek;

3. olyan recepteket fogadunk el, amelyek már megjelentek az illető gasztroblogger blogján és ezt linkkel bizonyítja, de nyomtatásban sehol nem jelentek még meg;

4. a receptleírások többes szám első személy kijelentő módban legyenek megszövegezve;

5. külön fájlban a receptleírás mellé 1-2 fotó is legyen mellékelve lehetőleg nagy felbontásban (ha megőriztétek a régi felvételeket), de legalább a blogon megjelent nagy képméretben (ez még hasznosítható minőségromlás nélkül), és ha lehet, ne legyen rajta vízjel;

6. a levélben amelyben külditek a recepteket legyen feltüntetve a link is, amelyről nyílik az illető ételleírás (ha ott a kért módon van megszövegezve a leírás, elég a link is szövegfájl nélkül, de a külön csatolt fotót megköszönnénk);

7. a levélben kérjük feltüntetni, hogy az adott receptet melyik hónapra javasoljátok, mert téli napokra téli, nyáriakra pedig nyári ételeket akarunk ajánlani a hozzátartozó étvágygerjesztő fotóval együtt;

8. egy levélben több receptet is küldhettek az erdelyi.konyha@gmail.com címre, a levél tárgyának (subject) kérjük feltüntetni: “Kalendárium-projekt”;

9. beküldési határidő: augusztus 31., és a mai naptól kezdődően lehet küldeni a recepteket. Na most tudom, hogy ez egy nagyon szoros határidő, de figyelembe véve azt, hogy nem kérünk teljesen új recepteket, nem kell költenetek új ételek megfőzésére, illetve minimális időt kell fordítanotok arra, hogy egy-két levélben elküldjétek el nekünk az általatok javasolt recepteket, úgy véljük, hogy ez a feltétel teljesíthető.

10. a recepteket a beérkezés sorrendjében vesszük figyelembe és mivel ennek a könyvnek is végesek a keretei 365 beküldött receptnél megvonjuk a határt. Magyarán, minél előbb küldöd a receptjeidet fotókkal együtt, annál biztosabb, hogy benne leszel a kalendáriumban. De azt mindenkinek jelezni fogjuk, hogy hány receptje és melyikek jelennek meg a kalendáriumban. Itt jegyeznénk meg, hogy előnyben a magyar nevű receptek, pl. cheesecake helyett sajttorta, illetve azok, amelyek ízharmóniájukban illeszkednek a magyar konyhába.

11. a honorárium egységesen mindenkinek Erdélyi Konyha Kalendárium, de progresszív módon vehet át a projektben résztvevő többet vagy kevesebbet az alábbiak szerint:

a) 10 db kalendárium illeti – aki az év minden hónapjára (januártól decemberig) ajánl 4 (négy) receptet, vagyis minden hónapra egy előétel/salátaféleséget, egy levest, egy főételt és egy desszertet – ez összesen 4×12 = 48 recept;

b) 8 db kalendárium illeti – aki legalább 36 receptet küld a fenti lebontásban;

c) 6 db kalendárium illeti – aki legalább 24 receptet küld a fenti lebontásban;

d) 3 db kalendárium illeti – aki legalább 12 receptet küld a fenti lebontásban;

e) 1 db kalendárium illeti – aki 5-10 bármilyen kategóriájú receptet küld;

12. a beküldött recepteket az Erdélyi Konyha szerkesztői dolgozzák fel, velük lesztek e-mail kapcsolatban a szerkesztés ideje alatt, nekik kell majd elküldenetek a postai címeteket, hogy a kiadó december végéig mindenkinek postázhassa a honoráriumként járó kalendáriumokat.

13. A receptközlők neve, illetve blogjának neve és címe a kalendárium függelékében megjelenik, de a receptek küldője döntheti el, hogy teljes nevével óhajt megjelenni a Receptközlők lajstromában, vagy megőrzi névtelenségét, vagyis csak a blogja nevével és címével jelenik meg. Ezt majd mindenki egyeztesse azzal a szerkesztővel, akivel tartja a kapcsolatot.

Kalendáriumra fel! Jó munkát!

Vezettem!

A tegnapi nap nagy eseménye, hogy tettünk pár kört a negyedben, s én vezettem. A gyerekeket persze itthon hagytuk, de így is mogyorónyira kucorodott gyomorral ültem kormányhoz, hiszen több mint egy éve gyakoroltam legutóbb. De nem volt különösebb gond, S. is bíztatott. Persze egyszer-kétszer sikerült lefullasztani a motort az útkereszteződés közepén, meg egyszer a fék helyett a gázt tapostam meg, de ezek ellenére magam is meglepődtem: tulajdonképpen nem lehet elfelejteni vezetni.

A tegnapi nap poénja pedig, hogy a vezetés olyan, mint a szobatisztaság: ha sikerül úgy vezetni egy héten keresztül, hogy S. nem kell beleszóljon, kapok egy slusszkulcsot. Na persze ha autónk is lesz.

A szelet ára

Halra, pntosabban lazacra fájt a fogam. Az x bevásárlóközpontban találtam is: a filé kva drága, a szelet mr nem annyira… Gondoltam veszek hármat, de csak kettő volt. Kértem a kiszolgálótól. Kihozott egy nagy lazacot. A szemem láttára ez történt: levágta a fejét, félredobta (nem néztem meg az árát). Levágott egy arasznyi darabot, betette a megfelelő kupacba (akkor vettem észre, hogy ilyen is van: 24,99 lej), a következő részből pedig levágott 3 szeletet (ára 35,99 lej). Naná, hogy az egész darabot kértem, itthon pedig szépen három felé szeleteltem… Sóval, citromlével, olivaolajjal sütögettem a lerben, majd kapros jughurtot öntöttem rá, s még pirítottam. Nyammi! (Csak a pikkeleyek s a szálkák ne lennének!)

Micsoda nap!

Nem a mai, de azért megérdemel egy bejegyzést.

Elhagytam (ellopták?) a pénztárcám, benne némi pénzzel és a bankkártyával. Elég hamar észrevettem, telefonáltam a sürgősségi számra, hogy fagyasszák be a kártyát. Kiderült, hogy két napja érvényességét vesztette (az új már várt a bankban). Nagy volt az öröm. Aztán tíz perc elteltével találtam az utcán 10 lejt. 🙂

A filmajánló játék

Na jó, hát akkor megint játék. Ottis hívott meg. S bár nem nagyon van kedvem agyalni az öt kedvenc filmemről (mert annál több van), beléptem. Elsősorban azért, hogy moziba küldjem a blogom olvasóit, másodsorban azért, hogy legalább ezúttal belenézzek azok blogjába, akik itt díszelegnek a “tezsvérek” címszó alatt, akiknek randomly az öt meghívót továbbítom.

1. Avatár. Pár napja láttam. Első multiplex- élmény (1 az 1-10 skálán) és első 3D élmény (10). Kicsit hosszú, de nagyon tetszett, na, ez van. Szerintem máskoris akarok majd 3D-t nézni. Néha.

2. Dr. House. Letöltöttem, s pár napja élvezem nézni… Pótolja a tévét. Még akkor is, ha az ötödik sorozattal kezdtem. 😉
3. Bienvenue chez les Ch’tis. Könnyed francia vgjáték. Rég nevettem ennyit! Azt hiszem számít, hogy magyar szinkronnal néztem (bár általában az eredeti nyelvet részesítem előnyben, felirattal): szombat este végig lehet dőlni az ágyon és heherészni bele a buta világba.

4. Reconstruction. Szerelmes vagyok ebbe a filmbe. Azt hiszem a szerelemre nincs racionális magyarázat. Nézzétek meg.

5. Strings. Ritka jó bábos film. Sok aspektusával lehet vitatkozni, de van benne egy-két olyan jelenet (pl egy születés), ami indokolja a műfajválasztást. És szép, na. És különben is elfogult vagyok.

Itt véget ért a lista (figyelem, nem rangsor!), de még ajánlok pár at (újra)nézésre: a Dzsungel könyve á lá Disney, Tideland by Terry Gilliam. S az újabbak közül: Man on Wire (doku), Inglorious Bastardz, Die Weise Band – mindegyik nagyon tetszett, de azt hiszem nem szorulnak az ajánlásomra.

Továbbítom: Csetten, No. 22, Rádióbuhera, Nandyol, Szeklermen gazdájának.

Hogy vagyok?

Elég rég kérdezték tőlem.

Hát most nem jól. Ha vérbeli székely lennék, akár azt is mondhatnám: cefetül vagyok. Kerülget egy hűlés. Ráadásul tagadhatatlan már, hogy őszülök.

Fakanálforgató szavaim

Felhívás érkezett fakanál- és tollforgató barátnémtól, úgyhogy megírom a konyhában hasnzált legszebb szavaim. Valahogy a fűszerek dominálnak, de szerintem tényleg szép hangzású szavak. Nem?

zsálya

rozmaring

bazsalikom

sáfrány

gombóc (sztem nagyon kifejező)

Tartozom Fakanálforgatónak egy másik köszönettel is, ezért a kitüntetésért. A játék már lejárt, azért nem biggyesztek ide semmit, de azért jól esett, kösz!

Hollandia

Ismét megyek fesztiválra és szemináriumra. lehet, hogy ez lesz az utolsó.

Tavaszi saláta

Nagyon hosszú hete készülök írni, de valahogy nem volt sem időm, sem energiám, és valahogy nem is lesz könnyű… Mert drasztikus lépésre kellene szánjam magam: vagy kijelentem, hogy ez egy gasztróblog, semmi több, vagy meghatározatlan ideig pihentetem… Amíg ismét kedvem nem támad színházról, filmről, olvasmányról, zenéről írni. Senki sem emlékezik, ugye, hogy ez a blog anno ilyennek indult. Naná, mert most egy nagy saláta. Zagyvaság.

Nem elhamarkodott döntés. Már régebb is fontolgattam, hogy valamit kellene kezdeni ezzel az oldallal. Nemrég, a Reflexen, pontosabban a fiatal kritikusoknak szervezett szemináriumon szóba kerültek a blogok. Ismét világossá vált számomra, hogy amit én csinálok, nem színházi blog. De még az sem biztos, hogy blogot írok. Az “igazi” blogok akkora port kavarnak nyugatabbra, hogy a svéd kormány pl. akár törvnymódosítást is kezdeményez hatásukra… No, hol állunk mi ettől? S hol állok én ettől?

Szal most kicsi szünet. Aztán meglátjuk…

Soförvizsga

Sikerült!

Ez a fontos. Most pedig a részletek, s a rendszer kritikája.

A gyülekező reggel fél 9-kor van a Sportcsarnoknál. A tekintélyes parkolót ellepik a “Scoala” és “Examen” feliratú autók. Tömeg… Nem csak vizsgázók, némelyiknek anyja, apja, barátja, barátnője… Nem rossz ötlet, tekintve, hogy egyeseknek iszonyú sokat kell várni.

Megjelennek sorra a rendőrök is. Az első épp civilben van, de ahogy kiszúrják, hogy fehér irattartókat tart a kezében, köréje sereglenek. Felsorol 15-20 nevet, közli, hogy a fent nevezettek alulírottal vizsgáznak, utána bemutatkozik. Első osztag félrevonul… Utána sorra más zsaruk jönnek kezükben a 15-20 mappával és a névsorral. Nagyon különbözőek, találgatjuk ki mennyire “gonosz”. A legtöbb oktató, aki elkíséri a vizsga előtt álló tanoncait, már ismeri őket, félhangosan kommentálnak, hogy “hálistennek nem ő” “ó, nagyszerű, nála nem lesz baj” stb. A tömeg oszlik, mi még nem hallottuk a nevünket (talákozom ismerős arcokkal, az elméleti órákra jártunk együtt). Az autót sem látjuk még, az oktatót/főnököt sem…

Aztán megérkezik a mi vizsgáztatónk. Tésztaképű. Nem mutatkozik be. Második vagyok a listán, de rosszul mondja a nevem, kijavítom. Mivel a mi autónk továbbra sem jelenik meg, névsorolvasás után elhúz két vizsgázóval… Megjelenik N., a soföriskola főnöke. Jól leteremt mindannyiunkat, amiért nem jegyeztük meg a zsarú nevét.  Senki nem mondja meg neki, hogy bezzeg minden oktató ott volt az övéi mellett, csak ő nem. Velem külön czikizik, mert mondom neki, hogy az egyetlen fehér sipkás volt…

Mindegy. Kicsit nyomozunk, kiderítjük ki is volt az illető. Közben a társaság egy része beül melegedni az autóba. Én nem… Nem is kívnákozom, pegig cudar idő van.

Telnek múlnak az órák, lassan alig maradunk a placcon. Hideg van, megfagy a lábunk. Hálistennek van egy füstös kávézó, ott meg  lehet melegedni egy tea mellett… Már csak a mi iskolánk 7 jelöltje van a téren, szinte mindenki végzett… Egyik csajszival elmentünk budizni, s mikor jöttünk vissza, már beültem volna melegedni, de N. nem hagyta, hogy beüljek. “Maga nem!” Hát majd’ leszakadt a pofám, de erre a bunkóra még visszatérek…

Végül tényleg csak hárman maradtunk. A két sráccal még teáztunk egyet. Kedvesek voltak, bátorítottak. Aztán ránk is sor került. Az első srác nem jelzett egy parkolást, de átengedte… Másodiknak ültem a soförülésbe, s már nem is izgultam, mert láttam, hogy nyugi van. De kicsit beszartam, mikor rájöttem, hogy elsétáltunk egy nagy büdös STOP tábla mellett…
Nem emlékszem már, talán nem is látszott, mert ott parkolt egy TIR, de tudtam, hogy ott van. Sajnos akkor már az útkereszteződés közpén voltam, nagyobb baj lett volna ott megállni. Aztán az első parkolásom nem sikerült, a másodiknál pedig – biztos képzelődöm! – mintha a zsarú segített volna, megnyomta a féket a legalkalmasabb pillanatban. Na, de az sikerült. Utána még bevettem pár kanyart, s kész. Hármunk közül én vezettem a legtöbbet, de azt hiszem csak azért, mert nem bírta eldönteni, megérdemlem-e a jogosítványt. Mondta is, hogy gyengécske, de most már nem érdekel senkit, lesz hajtásim!

Visszatérve az N. nevű pasasra. Tőle kellett volna vennem pótórát. Csak kettőre futotta volna, az is komoly áldozat lett volna (drága nagyon).  Mehettem volna az oktatóhóz, de biztos volt már akkor, hogy nem azon a kocsin vizsgázunk. Első alkalommal ismét “levizsgáztatott”, csak hogy bebizonyítsa, mennyire nem tudok vezetni. Persze, nem tudtam (nem tudok) még vezetni, de elborult az agyam a gúnyos, lekezelő megjegyzéseitől. Ezért bizony megmondtam neki, hogy nem tartom helyénvalónak, hogy 30 óra után, ami alatt ugye elméletileg meg lehet tanulni alapdolgokat, azt mondja nekem, hogy nullán állok. Persze, nem várom el, hogy valaki azt mondja, hogy ügyes vagyok, stb, mikor még bőven van mit tanulni, de ne mondja azt, hogy nulláról kell kezdeni a tanulást, minimum 5*2 óra, de persze lehet 10*2. Ettől is elborult az agyam, hiszen az pont még egyszer a teljes iskoladíj ára… Ezt is megmondam, hogy elég becsapós a nagy árkedvezményes reklám, ha mégegyszer azt az összeget behajtják mindenkin. Nagyon megsértődött, azt is mondta, hogy soha senki neki nem mondott ilyent neki, hogy tul.képpen rablással vádolom stb. Na, hagytuk a fenébe az egészet. Ő mondta: vagy befizetek 5*2 órára, vagy ő nem készít fel, menjek akihez akarok… Hát nem mentem senkihez, apósom autóján gyakoroltam kicsit szombaton, s lám, sikerült a vizsgám.

Közben kiderült, hogy nem ez az egyetlen iskola, ahol ez a módi (kipréselnek minden fityinget a tanoncokból, 30 óra alatt csak minimális manőverre tanítanak, hogy majd kelljen a pótóra), és nem én vagyok az egyetlen, aki az iskola korrektségét kétségbe vonja. Az egyik srác pl. megmondta az oktatónknak (ugyanaz volt), hogy biza az ő idejét ne lopja azzal, hogy minden parkolás után “pihenés” és “cigiszünet” következik…

De ennek az N-nek valami ezméletlenül vissatetsző stílusa van. Nagyon lekezelő. Mindegyre azt mondta, hogy tudja, milyen nehéz a pénzt előteremeni, hát ilyenkor kölcsön kell kérni, s hogy másnak sincs több, de lám, meg akart tanulni vezetni s befiztett plusz 9*2 órára. Nagyon megalázó volt. S minden szónoki fogása, amivel ki akarta sajtolni belőlem is a nagy elhatározást, miszerint kell nekem a minimum 5*2 óra tőle, saját maga ellen fordult, mert bennem csak gyűlt a düh… Csak azért is meg akartam próbálni, hogy hátha sikerül, s ne legyen neki igaza. Szerencsém volt. S örülök, hogy megszabadultam tőle.

PS: a vizsga után sms érkezett a “kedves” iskolától. Lett volna kedvem válaszolni rá, s közölni, hogy az általános bunkó viselkedésük és különösen az aznapi “magavislet” miatt senkinek, soha nem fogom ajánlani őket. Na, de minek erre még gőzt pazarolni? Már ez a bejegyzés is több, mint amit megérdemelnek. 🙂

Soförvizsga: 25/26

Sikerült az elméleti vizsgám. Kedden történt. Sokat kellett sorban állni, hogy leadjuk az iratokat, de azután minden ment, mint a karikacsapás. Sok gép van egy elég pici terembe zsúfolva, vonalkóddal kell elindítani a gépet, több nyelven lehet vizsgázni (persze választasz: román, magyar, német, angol, francia), elég cuccos a vizsgáztató program grafikája, és a kérdések szerintem nem nehezek, bár a kedvenceimből, az útkereszteződésekben kialakuló helyzetekből, egyetlen egy sem volt a 26-ban! Annál több arról, hogyan lehet/kell megelőzni a baleseteket, elég sok a kihágások/büntetések fejezetből, útjelző táblák, mechanika, elsősegély… Nem is emlékszem mindenre, de mindenképpen sok olyan téma volt, amit nem lehet könyvből megtanulni.

Március 9-én terepen is levizsgázom. Nem tudok még vezetni, ugyhogy ettől írtózatosan félek, s bár van még bő 10 nap, már most félek s össze van szorulva a gyomrom. Órákat kell vennem. Ezzel rengeteget vacillálok, mert egyrészt qva drágák, másrészt a soföriskolák szélhámosak, szinte minden tanonc erre a megoldásra kényszerül, mert a kötelező 30 óra alatt nemis igyekeznek megtanítani a lényegre. Minden porcikám tiltakozik az ellen, hogy ezt a rendszert támogassam, de nem nagyon van más kiút. Gyakorolni persze lehet a poligonon, nem oktatásra felszerelt autóval, de a forgalomba kimerészkedni, stopplámpákkal, útkereszteződésekkel, mindenféle útjelzőtáblával, kanyarokkal és esetleges “szoros” helyzetekkel szembesülni nem fogok, csak ha befizetek még 2-4 órára.

Mindenféle más is történik, de majd mindenről a maga idejében.

Félelem és rettegés Kolozsváron

Két napja nálunk is angyaljárás volt. Megvettük a kenyérsütőt. Így néz ki az első kenyér (van mit javítani rajta, pl. kelesztéskor nagyon megnőtt, aztán sütés végére lelapult; természetesen idő kell, míg kitapasztalom, mi az, amit lehet, s mi az, amit nem érdemes ezzel a masinával művelni…):

kenyer

S mi dukál a friss kenyérhez? Chili con carne! A recept… hát nem titkos, de egyáltalán nem saját, ugyhogy nem tartom tisztességesnek ide másolni. De jól néz ki, remélem képen is:

chiliconcarne

A fa alá nem krülhetett be, de hozzátarozik az angyalkodáshoz, hogy a családi kasszából befizettük a soföriskolámat. Holnap már vezetek. Féljetek és reszkessetek!

Évvégi számadás

Gondolom nem vagyok az egyetlen, aki legalább év végén szeretné kicsit számba venni az elmúlt időszakot, sikereivel, kudarcaival együtt. Ma valamiért csak ehhez van kedvem (meg korcaolyázni: remélem este sikerül majd csekkolni a sétatéri jeget).

A legnagyszerűbb dolog, ami velem történt, hogy a szemem láttára, anyai közreműkődésemmel láttam egy kis ember fejlődését, első mosolyát, első lépéseit, első szavait… Még ma sem tudok betelni a csodával. Az anyasághoz sajnos kudarcélmény és sok frusztráció is kapcsolódik, de hálistennek az utóbbiakon hamar túlteszem magam.

Nagy sikerélmény a plusz kilók leadása is. (Ha nem is mind, jelentős részük lement. )

Szakmai téren a hamlet.ro májusi nézettsége: napi átlag 502 egyéni látogató, havi 15074! Sajnos ehhez is kapcsolódik sok bosszúság, sok valóra nem vált terv, elszalasztott pályázati határidők stb, de remélem jövőre ez is kicsit jobb lesz.

Jó, hogy sok esetben bátor voltam, és megérzéseimre hallgatva mertem vállallni olyan kockázatokat, amiket higgadt, ésszerű érvekkel nem lett volna szabad.

A legnagyobb rossz, hogy sehogyan sem tudom ésszerűsíteni a bevétel-kiadás egyenleget. Na, de reméljük, hogy új esztendőben ez a mutató is jobb lesz.

A másik nyugtalanító dolog, hogy nem léptem előre a doktorival, az idei évet is fagyasztottam. Az a baj, hogy a választott témám most már túl nagy feladatnak tűnik, s nem nagyon van ötletem, kedvem valami máshoz.

Erősen sajnálom, hogy sok rendezvényre, fesztiválra, táborba nem sikerült eljutni, de még a sokat tervezett kiruccanások (Vásárhely, Pest, Udvarhely, Csík) sem jöttek össze.

Verhetetlen optimista vagyok: az új év jobb lesz! Remélem nektek is!

Advent

negyedik

Ég a gyertya, ég, fusson a sötét, szíveinkből a rosszaság kitakarodjék.

« Older entries