Sikerült!
Ez a fontos. Most pedig a részletek, s a rendszer kritikája.
A gyülekező reggel fél 9-kor van a Sportcsarnoknál. A tekintélyes parkolót ellepik a “Scoala” és “Examen” feliratú autók. Tömeg… Nem csak vizsgázók, némelyiknek anyja, apja, barátja, barátnője… Nem rossz ötlet, tekintve, hogy egyeseknek iszonyú sokat kell várni.
Megjelennek sorra a rendőrök is. Az első épp civilben van, de ahogy kiszúrják, hogy fehér irattartókat tart a kezében, köréje sereglenek. Felsorol 15-20 nevet, közli, hogy a fent nevezettek alulírottal vizsgáznak, utána bemutatkozik. Első osztag félrevonul… Utána sorra más zsaruk jönnek kezükben a 15-20 mappával és a névsorral. Nagyon különbözőek, találgatjuk ki mennyire “gonosz”. A legtöbb oktató, aki elkíséri a vizsga előtt álló tanoncait, már ismeri őket, félhangosan kommentálnak, hogy “hálistennek nem ő” “ó, nagyszerű, nála nem lesz baj” stb. A tömeg oszlik, mi még nem hallottuk a nevünket (talákozom ismerős arcokkal, az elméleti órákra jártunk együtt). Az autót sem látjuk még, az oktatót/főnököt sem…
Aztán megérkezik a mi vizsgáztatónk. Tésztaképű. Nem mutatkozik be. Második vagyok a listán, de rosszul mondja a nevem, kijavítom. Mivel a mi autónk továbbra sem jelenik meg, névsorolvasás után elhúz két vizsgázóval… Megjelenik N., a soföriskola főnöke. Jól leteremt mindannyiunkat, amiért nem jegyeztük meg a zsarú nevét. Senki nem mondja meg neki, hogy bezzeg minden oktató ott volt az övéi mellett, csak ő nem. Velem külön czikizik, mert mondom neki, hogy az egyetlen fehér sipkás volt…
Mindegy. Kicsit nyomozunk, kiderítjük ki is volt az illető. Közben a társaság egy része beül melegedni az autóba. Én nem… Nem is kívnákozom, pegig cudar idő van.
Telnek múlnak az órák, lassan alig maradunk a placcon. Hideg van, megfagy a lábunk. Hálistennek van egy füstös kávézó, ott meg lehet melegedni egy tea mellett… Már csak a mi iskolánk 7 jelöltje van a téren, szinte mindenki végzett… Egyik csajszival elmentünk budizni, s mikor jöttünk vissza, már beültem volna melegedni, de N. nem hagyta, hogy beüljek. “Maga nem!” Hát majd’ leszakadt a pofám, de erre a bunkóra még visszatérek…
Végül tényleg csak hárman maradtunk. A két sráccal még teáztunk egyet. Kedvesek voltak, bátorítottak. Aztán ránk is sor került. Az első srác nem jelzett egy parkolást, de átengedte… Másodiknak ültem a soförülésbe, s már nem is izgultam, mert láttam, hogy nyugi van. De kicsit beszartam, mikor rájöttem, hogy elsétáltunk egy nagy büdös STOP tábla mellett…
Nem emlékszem már, talán nem is látszott, mert ott parkolt egy TIR, de tudtam, hogy ott van. Sajnos akkor már az útkereszteződés közpén voltam, nagyobb baj lett volna ott megállni. Aztán az első parkolásom nem sikerült, a másodiknál pedig – biztos képzelődöm! – mintha a zsarú segített volna, megnyomta a féket a legalkalmasabb pillanatban. Na, de az sikerült. Utána még bevettem pár kanyart, s kész. Hármunk közül én vezettem a legtöbbet, de azt hiszem csak azért, mert nem bírta eldönteni, megérdemlem-e a jogosítványt. Mondta is, hogy gyengécske, de most már nem érdekel senkit, lesz hajtásim!
Visszatérve az N. nevű pasasra. Tőle kellett volna vennem pótórát. Csak kettőre futotta volna, az is komoly áldozat lett volna (drága nagyon). Mehettem volna az oktatóhóz, de biztos volt már akkor, hogy nem azon a kocsin vizsgázunk. Első alkalommal ismét “levizsgáztatott”, csak hogy bebizonyítsa, mennyire nem tudok vezetni. Persze, nem tudtam (nem tudok) még vezetni, de elborult az agyam a gúnyos, lekezelő megjegyzéseitől. Ezért bizony megmondtam neki, hogy nem tartom helyénvalónak, hogy 30 óra után, ami alatt ugye elméletileg meg lehet tanulni alapdolgokat, azt mondja nekem, hogy nullán állok. Persze, nem várom el, hogy valaki azt mondja, hogy ügyes vagyok, stb, mikor még bőven van mit tanulni, de ne mondja azt, hogy nulláról kell kezdeni a tanulást, minimum 5*2 óra, de persze lehet 10*2. Ettől is elborult az agyam, hiszen az pont még egyszer a teljes iskoladíj ára… Ezt is megmondam, hogy elég becsapós a nagy árkedvezményes reklám, ha mégegyszer azt az összeget behajtják mindenkin. Nagyon megsértődött, azt is mondta, hogy soha senki neki nem mondott ilyent neki, hogy tul.képpen rablással vádolom stb. Na, hagytuk a fenébe az egészet. Ő mondta: vagy befizetek 5*2 órára, vagy ő nem készít fel, menjek akihez akarok… Hát nem mentem senkihez, apósom autóján gyakoroltam kicsit szombaton, s lám, sikerült a vizsgám.
Közben kiderült, hogy nem ez az egyetlen iskola, ahol ez a módi (kipréselnek minden fityinget a tanoncokból, 30 óra alatt csak minimális manőverre tanítanak, hogy majd kelljen a pótóra), és nem én vagyok az egyetlen, aki az iskola korrektségét kétségbe vonja. Az egyik srác pl. megmondta az oktatónknak (ugyanaz volt), hogy biza az ő idejét ne lopja azzal, hogy minden parkolás után “pihenés” és “cigiszünet” következik…
De ennek az N-nek valami ezméletlenül vissatetsző stílusa van. Nagyon lekezelő. Mindegyre azt mondta, hogy tudja, milyen nehéz a pénzt előteremeni, hát ilyenkor kölcsön kell kérni, s hogy másnak sincs több, de lám, meg akart tanulni vezetni s befiztett plusz 9*2 órára. Nagyon megalázó volt. S minden szónoki fogása, amivel ki akarta sajtolni belőlem is a nagy elhatározást, miszerint kell nekem a minimum 5*2 óra tőle, saját maga ellen fordult, mert bennem csak gyűlt a düh… Csak azért is meg akartam próbálni, hogy hátha sikerül, s ne legyen neki igaza. Szerencsém volt. S örülök, hogy megszabadultam tőle.
PS: a vizsga után sms érkezett a “kedves” iskolától. Lett volna kedvem válaszolni rá, s közölni, hogy az általános bunkó viselkedésük és különösen az aznapi “magavislet” miatt senkinek, soha nem fogom ajánlani őket. Na, de minek erre még gőzt pazarolni? Már ez a bejegyzés is több, mint amit megérdemelnek. 🙂
Réku online 