na, fölöslegesen izgultam: sikerült az angol! 30 pontból 22,6-ot teljesítettem. meg vagyok elégedve. 🙂
részleteket (a szempontok szerinti osztályozást) majd jövő héten, ha ideadják a “bizonyítványt”. remélem ez a pontszám elég lesz majd a doktori felvételihez is.
A Noir Desirről most nem lesz szó. Hallgassátok! Lehet, hogy nekem csak azért jött be, mert kicsit nyomasztó (a Cure-re emlékeztet), de fhansziául szól… Furcsa ellentmondást éreztem benne. Közben találtam angol szöveges dalokat is, az már nem tűnt olyan izgalmasnak, és persze csomó mást is hallgattam azóta, már nincs kedvem visszatérni rá.
Andrei Şerban Sarah Kane-rendezéséről viszont majdnem két hete készülök írni. Nagyon mellbevágott. Azt hiszem a Noir Desir azt a hangulatot erősítette fel, amit az előadás váltott ki belőlem. Előadásról beszélek, pedig csak nyilvános próbák voltak: Purificare / Cleansed / Megtisztulás.
Şerban keveset beszélt, bevezette a produkciót. Elmondta, hogy nem fogja leállítani a próbát, és nem fogja instruálni a színészeket, ős közönség reakcióira kíváncsi. Mondott még egy-két dolgot, de azt hiszem, nem tett hozzá semmit ahhoz, ami következett. Számomra legalábbis. Elementáris erővel hatott a majdnem három órás előadás. Itt-ott láthatóvá vált a férc, a színészek diszpozíciója más-más volt az általam látott két próbán, én is más hangulatban voltam másodszor, de mindezek lényegtelen semmiségek. Olyan mélységekbe tuszkolt le az előadás, hogy fizikai rosszullét környékezett. Nem a művér látványa, nem a horrorfilmbe illő amputálások. Valahogy nevetségessé vált a fizikai szenvedés látványa, és föléje kerekedtek olyan mély és alapvetően, zsigerien emberi szenvedélyek, amilyenről csak a görögök tudtak tragédiát írni több ezer évvel ezelőtt. A szereplők a társadalom perifériájára szorult lelkek: drogosok, melegek, vágyaikban vérfertőző testvérek, szellemi fogyatékosok, kurvák. A Dead End tábla szinte végig ott lóg a játéktér mélyén: innen nincs kiút.
Alja népek, mégis tiszták. Szenvedésük által tisztulnak meg. Szerelmük tisztítja meg őket. Még az „intézetet” (koncentrációs tábor? kísérleti laboratórium?) ördögi doktorát is, aki perverz élvezettel figyeli a markába került lelkek sorvadását. Ő a fő kínzómester, ő kapcsolja össze a történet szálait. Hatházi András remek lehetőséget kapott, nagyon jól áll neki ez a „nagy gyerek”-szerep: egyik pillanatban ártatlanul, kerek szemekkel csodálkozik rá a szeme előtt zajló eseményekre (melyeket ő irányít!), máskor flegmatikusan elutasító, következő pillanatban pedig elmebeteg szemforgatással druzsbázza le áldozata lábát.
Kitűnők a fiatal román színészek is. A Grace szerepet ketten játsszák, de sajnos csak a bukaresti Andreea Bibirit volt alkalmam látni. Amikor először megjelenik, nagyon nőies, de fivérével való azonosulási vágya nem csak szöveg szintjén és fizikai értelemben változtatja meg: átlényegül. Számára ez a megtisztulás, és velőig hatol az előadás-végi monológja. Kitűnő a gumitestű Silvius Iorga is a kis félszeg szerepében, de a többiekről is tudnék áradozni egy-két sort.
Ami kicsit elszomorított: a poklok poklát jártam meg, visszatérésemkor szerettem volna néhány perc csendet. De a túl lelkes közönség (sznobságból?) tüntetően elkezdett tombolni. Nem esett jól.
Tulajdonképpen a Muszaka light változata. Ma ez volt a díszvacsora, félszáraz tohani vörös borral és fagylalttal…
Hozzávalók: kb. 1 kg vinetta (padlizsán), ugyanannyi paradicsom, 2-3 cikk fokhagyma, friss bazsalikom.
A vinetát meghámozod csíkosra, karikákra vágod, kicsit megsózod. Hagyod kb. fél órát, majd megtörölgeted, és kisütöd kis olivaolajban, teflonban.
Ez lesz az első réteg a jénaiban/tepsiben, erre teszel hajszálvékonyra vágott fokhagymaszeleteket, rá a reszelt mozarellát (jó bőven), majd a paradicsomkarikákat (ajánlatos meghámozni), végül a finomra vágott bazsalikomot. Mind így… kb. háromszor, a tetejére paradicsom kerüljön. Kb. 40 percre beteszed az előmelegített sütőbe (középső fokozat). Nyámi! Ja, az elnevezés azért pont ez, mert egy Menő nőtől tanultam. 🙂
Két napig a Szénafesztiválon voltunk. A Dispután is összefoglaltam felemás élményeim, ha véletlenül olvastad, hagyd ki a következő részt, sok új nem lesz benne.
Fesztiválként nagyon gyenge. Az aktivizmus-része is. A meghirdetett bemutatkozók (Greenpeace, Zöld Erdély) min. 1-1 órát késtek, ugyanígy Kocsis Tibor filmjének vetítése. Érdekelt volna a többi is, de csak a Greenpeace képviselőjét hallgattuk meg.
A zene nagyon gyenge volt. Nem vagyok metálrajongó, de ha valami jó, az metálban is jó. Többnyire amatőr, minősíthetetlen színvonalú, hörgős és hajrázós zenekarokhoz volt szerencsém. A Kumm nagyon későn kezdődött (ha egyáltalán volt, nem tudom, senki nem emlegette másnap), a Nightlosers koncertje elmaradt. A Subscribe koncertje azért volt jó az elején, mert a “backstage” domboldalról egymára vetült a bulizó tömeg és a zenekar. Kicsit hümmögtem a a “Kill your father! Fuck your mother!” bevezetőn, de mikor ugyanazok a hangok néhány szám után “Save Rosia Montana!”-t hörögtek a mikrofonba, hát meghűlt bennem a vér.
A színház felhozatal is gyenge volt, de hát nulla fizetségért biztos csak ennyien… és ilyenek jöttek el. A nagykárolyi G.E.T.A. (Grupul Experimental de Teatru cu Amatori) előadása tetszett a legjobban, egy kis őszinte tizenéves lány Alina Nelega E-uri c. monológját mutatta be. Igaz, hogy nem láttam mindent, de a két Club A-s előadástól többet vártam. Diana Giubernea a Vagina-monológokban többnyire mesterkélt és csak két jelenetben értékelhető valamennyire színészi jelenlétének, a Marian Baciu előadása pedig a röhejes határát súrolta erőltetett interaktivizmusával. Csodálkozom, hogy valaki nem kent le neki egy pofont. Ja, és kiütésem van a hosszú hajú színészektől, akik nem kötik-csatolják-pántolják le lobogó tincseiket, és a színpadon állandóan azzal vannak elfoglalva, hogy a fülek mögé simítsák hajukat. Brrr! Az A.R.T Fusion érdekes kísérlettel jelent meg, a közönség beleszólhatot, sőt, eljátszahatott szerepeket, helyzeteket – azok alapján, amit láttam belőlem jó játéknak tűnt.
A környék amúgy gyönyörű, csak ajánlani tudom túrázóknak! A szénába-ugrálás is jó mókának tűnt, de nem mertem kipróbálni (nem éreztem túl jól magam). Biciklitúrára is benevezek legközelebb!
Finom enyedi bort lehetett kapni (Plébános a neve), és csórékolbászban, sörben sem volt hiány. Olvassátok el Sipikém beszámolóját is (Trombi remek fotóival – ő a fenti kép szerzője is)!
már lassan egy hete, szombaton, de nem volt elég türelmem a bloghoz. sipikém meg volt hűlve, én fáradt voltam és nyűgös, mert rettenetesen sok munka várt rám. ma sem tudok látványos előrelépésekről írni, de nem is lényeges.
– a muuuvi-ról írtam a Szabadságnak. Nektek sem tudnék más beszámolót produkálni – kiegészítésként csak annyit, hogy tördelés miatt a díjazottak listája lemaradt a cikk végéről, és mivel csak a felsorolásban említtetem, hogy a zsűri Turbószerzetesnek becézte a Supermoine nevű animációs hőst, érthetetlen a cím…
Brassóban volt otthonülős-dolgozós nap, Schuller gyalogtúra, Nagykő (a Hétlétránál elég izgalmas intermezzóval: a leghosszabb vaslétra két egymás utáni foka hiányzik!) és Csukás. Nagyon jó kikapcsolódás, csak azt sajnáltuk, hogy Kolozsvár környéke nem olyan gazdag középfajsúlyú kirándulóhelyekben, így nem lehet minden hét végén egy-egy napot erdőben, ösvényen, sziklák között csatangolni. Persze elképzelhető, hogy nem élnénk a lehetőséggel, mert az ember kényelmes állat. Sajnos.
A visszatérés-kaland: személyvonat. Elég rossz élmény volt, különösen a Brassó-Tövis szakasz. Jutalom: egy-egy Lázár-fagyi (a legeslegeslegfinomabb román fagyi, amit valaha ettem: mézzel, természetes anyagokból készül, “biófagyi”, de sehol nem lehet kapni Kolozsváron) itthon pedig egy-egy házhoz rendelt pizza.
Szombaton és vasárnap Andrei Serban készülő előadásának nyílt próbáit néztem. Nagyon durva, de nagyon jó, majd mesélek. A mostanában felfedezett és egyre gyakrabban hallgatott Noir Desir együttesről is lesz külön bejegyzés egyszer, ha enyhül a munkaőrület (IKÁ-nál kiértesítések, két roomán szöveg határideje, szombaton nyelvvizsgázom angolból, kell készítenem két mélyinterjút is hó végéig, kész őrület). De most muszáj mozizzunk: Berlin Alexanderplatz by Fassbinder, 11 részben.
Egy hét pihenés vár ránk. Remélem nem lesz borzalmasan rossz idő, és kirándulunk, túrázunk, gombászunk Brassó környékén. Egyelőre Gyergyószárhegy az első állomás, megnézzük a Múúúvit.
Ha nagyon szeretnétek olvasni, itthagyok néhány linket:
Thealter-SZASZSZ fotók a Hamleten
Cikk a Riportban (ez csak jövő csütörtökig érvényes link).
Éles szemű olvasó észreveheti, hogy ugyanarról a rendezvényről szól az összes. Nem könnyű játék, nem is szeretem, de hát… Néha gyakorloni kell a szakma nehézségeit is. 😉
Bizonyára sokan ismeritek. régebb talán “reszponszábil de blokk” volt a neve. Mindegy. Külön állatfajta. Minden hónapban pontosan kiszámolja a sokmilliós fizetését, leosztja a kisnyugdíjasok és az albérlők közt, kiszámolja azt is, mennyit tejelünk a karbantartó cégeknek, aztán ha valami baj van (mert néha van), nem hívja ki a szerelőket. Ennyi lenne a dolga a mindig elhibázott közköltség-számítások mellett. Rá sem hederít.
Nem tudom, már mire gondoljak… Telefonon nem sikerül beszélni vele, állandóan nyaral.
Valami szivárog a falból, egy fővezeték vagy lefolyó meg van repedve, ezt közönséges csapszerelő hiába is nézi meg. Pontosabban megnézte régen, amikor a baj kezdődött, azt mondta, nem nyúlhat hozzá. Egyre rondább és egyre büdösebb a fürdő és az előszoba a beépített ruhásszekrénnyel. Az adminisztrátor nevű állatnak megmutattam, pálinkát is töltöttem neki, hogy emberi módon közelítse meg a problémát… Eltelt minimum három hónap azóta, nem hívta a szerelőket.
A szomszéd néni már az agyamra ment, naponta stresszel, hogy csináljak már valamit, mert a frissen meszelt falán is átütött már… Közben ő is megtette a magáét, kb. egy hónapja akkora botrányt rendezett, hogy a környék csodájára járt. Eredménytelenül.
A házinéni, amikor itthon volt (2-3 hete), a román szomszédnénivel együtt levelet írtak az adminisztrátornak, hogy csináljon már valamit. Eredménytelenül.
Komolyan mondom, nem tudom, mi a teendő… Fel lehet jelenteni? Hol? Könyörögni kell neki? Virágot vinni? Egy egész üveg szilvapálinkát? Ki kell lyukasztani az autója kerekét? Neonzöld festéket kell loccsantani a palotapincsijére? A mi lépcsőházunkban cigiző fiacskáját kellene megrázatni a 220 volttal? Agatha Cristie, segíts! És a vezetéket is javítsad meg!
Az igazsághoz hozzátarozik, hogy néhány emberrel csak leveleztem, és akad 1-2 olyan “ismerős” is, aki véletlenül jelölt be. De van 2 függő kapcsolat, plusz egy csomó ember, aki nem jelenikmeg az iwiwen, egyszóval félelmetes, hogy hány embert ismerünk, és ezek közül hánnyal tartjuk a kapcsolatot…
Tegnap megrendeltek a Hamlet számára egy laptopot. Nagyon örülök, és türelmetlenül várom, hogy kipróbáljam. Jó lesz majd mindenféle fesztiválon, mert mindig problémát jelent a tudósítások elkészítése, a képek megszerkesztése, stb. Azt nem tudom, hogyan lesz majd internetkapcsolat is hozzá, de bizakodom, hogy ez is megoldódik valahogyan… Wirelessel is felszerelik, ha jól értettem, és hátha az is elterjedtebb szolgáltatás lesz majd.
Konyha
Tehéntúrós gombóc ipari mennyiségben:
1 kg tehéntúró, villával megtöröd egy nagyobb tálban, felversz 5 tojást, hozzákevered, majd 1,5 csésze grízt és 2 tasak vaníliás cukrot is hozzákeversz. H anagyon puha a massza, kicsi grízt lehet még tenni hozzá, de csak óvatosan, nehogy túl kemény legyen. Ha van időd, pihenteted a masszát kb. 1 órát.
A legnagyobb fazakat 3/4-ig feltöltöd vízzel, adsz hozzá egy kiskanálnyi sót, amikor fő, a masszából kis gombócokat formálsz és egyenkény beledobod a vízbe. Ha feljön a tetejére, már kész is van.
Közben szégyentelen mennyiségű prézlit pirítasz, amiben megforgatod majd a gombócokat, abban a sorrendben, ahogy felbuknak a fővő víz tetejére.
Minimum 50 darab lesz. Cukorral, tejfőllel/joghurttal, melegen finom, de lehet variálni lekvárral, hidegen stb.
no, annyit elértem, hogy az összes bejegyzés címe megjelent a wp piszkozatai között, 1970-es dátummal, nulla tartalommal (vagyis a bejegyzés nem jelenik meg, csak a címe). még szöszölök vele holnap.
most az új blog a sztár, de azért írok gyorsan egy receptet is. tegnapi találmány:
készíts elő két tavalyi konzervet, egy üveg sóban eltett rókagombát és egy télire eltett zöldpaszulyleves-alapot (részletek anyukámnál). odatehetsz egy edényben vizet forrni, ebben készül majd a penne.
a nagy teflontepsiben dinsztelj meg egy közepes hagymát, keverj hozzá egy késhegynyi őrölt csípőspaprikát, ezen pirítsad kicsit a gombát (remélem áztattad min. fél órát, hogy ne legyen ehetetlenül sós), majd add hozzá a zöldpaszulyt. fedő alatt párolod, időnként megkevered. ha már elég puha, két nagy paradicsomot (a héját leszedni) vágsz hozzá és 3-4 friss bazsalikomlevelet. pennével és tejföllel finom.
szia világ!
pár percig gondolkoztam azon, hogy angol nyelvű blogot írjak, mert gyakorolnom kellene a nyelvet. de aztán lemondtam. kényelmesebb magyarul csacsogni, firkálni, pötyögni.
ma kezdem építeni az új blogot. a régi még üzemel a reku.freeblog.hu oldalon, de nagyon unom már, hogy nem tudom megnyitni csak explorerrel. és ráadásul lassú…
ha lehetséges, átköltözöm ide. kérlek segítsetek, ha van tippetek, hogy kb. másfél évnyi freeblog.hu-s firkát hogyan lehet importálni. úgy veszem észre, erre nincs előregyártott szamárvezető.
és kívánjatok sok sikert! 🙂
viszlát!
Réku online 