Még egy sárga kankalin, avagy Ildikó néni bordó mellénye

Nagyon különös kör zárult számomrta tegnap. Elhunyt Ildikó néni. Nagyon szerettem. Első blogbejegyzésem róla (is) szólt.

Valami furcsa megérzésem volt, tegnap többször jutott eszembe. Először arra gondoltam, hogy séta helyett meglátogatjuk Ákoskával, mert rég terveztük… Pontosan december 5. óta, amikor születésnapján köszöntöttük fel, és úgy váltunk el, hogy majd Ákoska is sokat kell játszodjon vele…

Tegnap fújt a szél, nem volt kellemes kint, de mégis a sétatérre mentünk, ahol egy Kovács Ildikó nevű anyukával sétáltunk együtt. Csodálkozott, hogy megjegyeztem a nevét, ezért meséltem neki Ildikó néniről. Aztán mikor jöttünk hazafele és leszálltunk a buszról, arra gondoltam, hogy felhívom, hogy ma látogassuk meg.

Sok kibeszéletlen témánk volt. Túlzás nélkül mondhatom, hogy évek óta görgettük magunk előtt a mindenféle “topikot”, pl. a homeopátiát is (követője volt mindenféle alternatív gyógymódnak) .

És évek óta szerettem volna én is tegeződni vele. Utálta, ha Ildikó néninek szólítottuk. Mágis, számomra így volt természetes, mert ebben a két szóban a szeretetet és a tiszteletet is benne éreztem. Ugyanúgy, mint ahogy annak idején nagyon nehezemre esett tegezni Kacsir Máriát, Micut, az első sárga kankalint.

Tegnap még egyszer, utoljára meglátogattam Ildikó nénit. Olyan volt, mintha aludna. A lakásában sok lelki és szellemi rokona gyűlt össze. Megvártuk a temetési vállalkozó embereit. Felöltöztették, betették egy fekete zsákba, és elvitték. Fejjel előre! Borzalmas volt. Közben a közelebbiek, a tapasztaltabbak arról tanakodtak , hogy mi a teendő… Én nem tudtam hozzászólni szinte semmihez, csak figyeltem egy sarokból. Megható volt látni, hogy mi mindenre kiterjed figyelmük. Abban a mellényben temetik majd, ami szerinte legjobban illet személyiségéhez: egyszerű, bordó símabársony, fém gombokkal. Elnyűhetetlen darab (aki ismerte, biztos tudja, melyikről van szó). A nyakában csüngő maréknyi amulett, agyagból, színes fémből, kövekből készült ékszerei, aminek mind-mind külön története volt, vele utaznak.

Micimackó, kedvenc előadásának kedvenc bábja is elkíséri majd. Remélem, hogy az égi bábszínházban találkozik nagyszerű munkatársaival, Péter Jánossal, Balló Zoltánnal, és sok-sok szép elődást játszanak majd az angyaloknak! Nyugodj békében, Ildikó!

Reklámok

Finom póréhagymás, halas rántotta

Tulajdonképpen a quiche receptet és a sajtszószos halreceptet kombináltam.

3 nagyobb óceáni halfilét kevés sós tejben főztem pár percig, leszűrtem a tejet, lehűtöttem. Felvertem 4 egész tojást, belekevertem 4 kanál tejfölt és kb. 10 kanál tejet (abból, amiben a hal főtt). A halfilét apró darabokra morzsoltam (mállik az magától 5 perc főzés után) és belekevertem a tojásba. Kb. fél csokor petrezselyemmel, egy vékony karikákra vágott közepes póréhagymával és jó sok, enyhén füstölt sajttal egészítettem ki a masszát. Egy teflon tepsit kikentem margarinnal, prézlit szórtam rá és beleöntöttem a masszát. A tetejére még szórtam reszelt sajtot. Kb. 20 perc alatt mesült a lerben. Szalmakrumplival és zöldsalátával isteni volt!

(A fogyatékossága, hogy a hal íze alig érződött rajta, elnyomta kicsit a póréhagyma, de nnna, mi szerettük így is.)