Balettka zenélő labdája

Ezt a labdát elkaptam, s tovább is adom a köevtkező tezsvéreknek: nonó, mákoscsusza, gada, mókusbirodalom, sultanus, huszonkettő és lókupecz (az utóbbiaknak azért, mert tartozom egy régebbi hólabdával, ti. hogy mi a romániai 7 csoda, vagy vmi ilyesmi).

Az alábbi lista nem teljes és a sorrend sem mérvadó. Általában sokféle zenét hallgatok, és lehet, hogy a pillanatnyi hangulatomat tükrözi, mi is jutott először eszembe…

Goldfrapp: Lovely Head

Edith Piaf: La vie en rose

Stan Getz – Joao Gilberto: Girl From Ipanema

Yondreboy: All We Go to Hell

Cabaret:  Willkomen

Cseh Tamás: Tangó

Jacques Brel: Ne me quitte pas

Bónusz: Hegedűs a háztetőn musical: Temetném a munkát – ez főleg takarítás közben esik jól.

Megyek, s meghallgatom Balettka zenéit…

Csehov saláta (VKF!)

Na, szóval utolsó utáni percben jöttem rá, mi ez a játék, és erre a fordulóra be is szálltam. Majd máskor is játszom, ígérem, mert imádok játszani, mindent ami étel. Ma, ebben az órában parafrazeáló hangulatom van, úgy veszem észre. Kacc, kacc!

Csehov saláta

Hozzávalók:

  • 3-4 főtt krumpli
  • 2-3 savanykás alma
  • 2-3 savanyú uborka
  • Pácolt hering vagy más tengeri hal, ízlés szerinti mennyiésgben (én sok hallal szeretem)
  • Öntet: egyszerű “light” majonéz (kb. ugyanannyi joghurt, mint amennyi olaj, kevés sóval, borssal fűszerezve)

Elkészítés:

A krumplit és az almát kockára vágod, a pácolt halat lecsorgatod, csíkokra vágod, az uborkát is csíkokra. Egy salátás tálban összekevered az öntettel, és hútöben hagyod összeállni az ízeket.

PS. Sajnálom, hogy nincs fotó.

PS2: a receptet Ritától tanultam

PS3: a játékról a Terülj, terülj asztalkám!-ról szereztem tudomást.

Rushdie-top

Meg kell vallanom, hogy nem is könnyű toplistát írni, hiszen Salman Rushdie mindegyik regényét nagyon szívesen olvastam, és mindegyiket állíthatnám a toplista élére valamilyen szempont szerint. Kettőről tudok még, ami megjelent magyarul (A mór utolsó sóhaja, Talpa alatt a föld), mindkettő hiányzik az olvasmányaim közül. Igyekszem a közeljövőben pótolni.

1. Fúraidüh. Erről írtam már. Csak annyit még, hogy Rushdie szíve mélyén egy nagy bábmester. Mindegyik regényében megjelenik valahol egy bábos szereplő, de minimum egy bábos hasonlat.

2. Salímár bohóc. Most fejeztem be. Pazar. Ritkán vagyok úgy, hogy ennyire izgulok egy regény szereplőiért, és ennyire kíváncsian vágyom arra, hogy megtudjam, mi lesz velük, honnan hová alakul a sorsuk stb.

3. Sátáni versek. Remekmű. Valamiért nem tudott úgy magával sodorni, mint az előző kettő, de talán éppen a komolysága teszi nehezebb és értékesebb (?) olvasmánnyá. Mindegy. Ez egy személyes top, még dobogós, és hát attól még Rushdie legfontosabb műve, hogy én leértékelem. 😉

4. Az éjfél gyermekei. Történelemóra kezdőknek és haladóknak, elég sok fantasztikus részlettel fűzerezve (mint minden Rushdie regény, persze). Bennem kulináris kíváncsiságot ébresztett egy csomó indiai kaja iránt. Remélem egyszer eljutok oda, és akkor végigkósolom az összeset.

5. Szégyen. Nagyon régen olvastam már, az az érzésem. Ez volt az első Rushdiem. Elvarázsolt, az biztos, és ennk köszönhetőenb olvastal el a többit is, szépen sorba. Lehet, hogy ismét leveszem a polcról…

6. Grímusz. Talán a legelvontabb regénye, azt is megkockáztatom, hogy filozófikusnak bélyegezzem. Szinte semmi köze a földhözragadt valósághoz. Persze fikció, de ha nem ragaszkodunk ahhoz, hogy mindent szó szerint értsünk, nagyon sok “jelentése” van.

7. Hárún és a mesék tengere. Meseeee. De nagyon kedves.