Szilvalekváros bukta

Egyszerű kelt tésztát gyúrok (kb. 750 gr. liszt, kb. egy csupor langyos tej, élesztő, két tojás, 2 tasak vaníliás cukor – én ennél több cukrot nem szoktam tenni kalácshoz sem, fánkhoz sem, mert a töltelék és/vagy a porcukor elég édes, kb. egy citrom reszelt héja, ha van). Ha duplájára kelt, kinyújtom kb fél centi vastagra és egyforma téglalapokat vágok belőle (kb. tenyérnyi: ekkora mennyiségből 18 db. lett), az egyik szélére pakolok kb. két kiskanál üstben készült lekvárt, és feltekerem.
A tepsit (a legnagyobb lasagnasütő tepsimet használtam: a lényeg, hogy legyen egy kis mélysége is) kibélelem sütőpapírral, és belerakosgatom a buktákat. Nem teszem szorosan egymás mellé, de kb. fél órát még hagyom kelni, így szinte összeérnek.
A tetejére kerül a “csel”: egy csupornyi meleg tej+olaj, összekeverve, rálocsolva (2/3 tej+1/3 olaj, nincs pontos mennyiség). Tocsog benne a bukta, de nem kell pánikolni, a sütőben felszívja az utoló cseppig!
(Előmelegített sütőben kb. 40-45 perc alatt szép világosbarna lesz. Ha egy kicsit kihűl, vanílisá porcukrot szórok rá.)
IMG_20200102_211130

Brokkolis-sonkás szélesmetélt

Ha brokkoliról van szó, ez nagy kedvencünk! Rizzsel is el lehet készíteni, de mi laskazabáló család vagyunk.

brokkolislaska

Hozzávalók

½ kg szélesmetélt vagy más laskaféle

1 fej hagyma

200-300 gr. sonka vagy császárszalonna

1 fej brokkoli (kb. ½ kg)

4 tojás

1 pohár tejföl

reszelt sajt a tetejére (bármilyen)

brokkolislaska-2

A brokkolit rózsáira bontuk és 5 percig lobó vízben főzzük, majd lecsöpögtetjük rőla a vizet.

A szélesmetéltet kifőzzük enyhén sós vízben, azt is lecsöpögtetjök.

A hagymát kevés zsíradékon üvegesre piritjuk, hozzáadjuk a kockára vágott sonkát és addig piritjuk, amíg a sonka is szép piros lesz.

Egy tálban felverjük a tojást és hozzáadjuk a tejfölt. Sózzuk, borsüzzuk.

Egy tűzálló tálat kivajazunk, ebbe rétegesen lerakjuk a lakát, a hagymás sonkát, a brokkolit és legvégül a tejfölös tojást. A tetejére sajtot szórunk.

A sütőben közepes hőfokon addig sütjük, amíg a tetején a sajt szép aranybarna lesz.

AZ IGAZI PAPANAȘ

Korábban már volt itt egy receptem hasonló témában, de higgyétek el, ez az igazi papanaș (egyesek szerint túrófánk). Sokkal jobb, mint amit némely vendéglőkben felszolgálnak. Szomorú, de tudok olyan helyeket, ahol megveszik a Metróban kapható fagyasztott masszát, s azzal “gazdagítják” a menüt. De persze az a vendéglátóipari egység, ahol K.I. dolgozik, nem ilyen! (Ezúton is köszönöm neki, hogy önzetlenül megosztotta velem a náluk jól bevált receptet!) Az alább közölt mennyiségek is “ipariak”: 10, egyenként 170 grammos adagra osztható, kb.

A fagylalt az én innovációm, mert még mindig ragaszkodom ahhoz, hogy kizárólag olyan recepteket publikáljak, amibe minimum egy csavart vittem be saját fantáziám szerint, vagy nem találtam meg valamelyik receptajánlóban vagy gasztroblogon sem.

Röviden: képzeléjtek el, hogy a meleg, belül túrósan finom, kívül roppanós fánkra rácsorog a hűs, intenzíven vaníliás fagylalt… Mmmm, frenetikus!

S még egy ajánlás: Katának dedikálom, aki ma 10-essel védte meg a mesteri disszertációját, és aki az első instagrammos papanaș-fotóm óta nem sikerül megkóstolja! Remélem hamarosan elkészíti a saját konyhájában!

papanas

Hozzávalók:

  • 1 kg tehéntúró
  • 400 gr fehérliszt
  • 80 gr gríz
  • 1 csipet só
  • 4 közepes tojás
  • 1 tasak sütőpor
  • 2 tasak vaníliás cukor
  • 1 kiskanál szódabikarbóna
  • 1 citrom reszelt héja
  • olaj a sütéshez

Elkészítés:

A száraz hozzávalókat és a citrom reszelt héját egy habverő segítségével egy tálban összekeverjük, majd a szódabikarbónát egy kevés citromlével felfuttatjuk benne. Hozzáadjuk a tehéntúrót és a négy tojást. Jól összedolgozzuk.

A ragacsos masszából lisztes kézzel ökölnyi gömböket formálunk, és lisztes deszkára tesszük. Ekkora adagból 10-12 adag lesz. A megmaradt masszából kisebb golyókat is formálunk, ez kerül majd a fánkok tetejére tálaláskor.

Egy nagy serpenyőben felforrosítjuk az olajat, majd visszaveszünk a tűzből, hogy ne égjenek meg a fánkok, de fontos, hogy bő olajban süljenek.

A nagy golyókat lisztes kézzel kicsit összenyomjuk, középen ujjunkal kilyukasztvagyűrűket formálunk és aranybarnára sütjük. A kicsi golyókat is megsütjük. Az olajat lecsöpögtetjük, tálaláskor tejszínnel vagy tejföllel, savanykás gyümölcs lekvárokkal (áfonya, barack, eper, málna) vagy porcukorral tálaljuk.

Bögrés almáslepény

almaslepeny

A hétvégén sok nyári alma állt a házhoz, így eszembe jutott ez a nagyon gyors, nagyon egyszerű és nagyon finom lepény, ami eddig sehol sem jött szembe velem a virtuális valóságban.

Mindeközben egy 10-es saját recept-toplistát is össze kell állítanom egy kalendáriumhoz, így megpróbáltam egy türhető fotót is készíteni. Sajnos nem valami mutatós, de bizalommal ajánlom: a látványt pótolja majd az íze!

Hozzávalók:

1 bögre (250 ml) liszt

1 bögre gríz

½ bögre cukor

½ bögre zabpehely

1 tasak sütőpor

1 bögre olvasztott vaj vagy margarin

3 bögre reszelt alma

fahéj ízlés szerint

A száraz hozzávalókat összekeverjük. Kis méretű, kivajazott tepsit kikenünk vajjal, rászorjuk a száraz hozzávalók felét, az olvasztott zsíradék felével meglocsoljuk, rátesszük a reszelt almát (a teljes adagot), erre szórjuk a fahéjat, majd a száraz keverék másik felét és levégül a megmaradt zsíradékot.

Közepes hőfokon kb 1 órát sütjük.

Ha kihűl, könnyen szeletelhető és porcukorral is megszórhatjuk.

Diós-sütőtökös muffin

Kép

Talán a Nők Lapja Konyhája c. lapban találtam rá egy olyan sütőtökös muffinra, amit már első elkészítésekor kicsit átalakítottam, mert túl édesnek tűnt. Azóta az alapötlet újabb átalakulásokon ment keresztül. S mivel a tegnap méricskéltem is a hozzávalókat, most le tudom írni hogyan készült ez az rendkívül ízletes, ráadásul egészséges süti.

Hozzávalók:

450 gr sütőtök (lereszelve)

2 tojás

10 dkg nyírfacukor

kb 150 ml olaj

150 gr dióbél, durvára aprítva

200 gr vegyes diákcsemege (ebben mazsola, dió, mogyoró, mandula, kesúdió volt), durvára aprítva

200 gr. tönkölyliszt

100 gr. teljes kiőrlésű búzaliszt

2 kanál zsíros tejföl

sáfrányos sütőpor

őrölt fahéj

őrölt gyömbér

egy citrom reszelt héja

egy csipet só

A mázhoz:

100 gr por(nyírfa)cukor

fél citrom leveve

Tetejére: cukorgyöngy

A tojásokat habosra kevertem a cukorral és az olajjal, beletettem a reszelt sütőtököt, a fűszereket (fahéj, gyömbér – mindkettő ízlés szerint, kb. 1 kiskanálnyi, reszelt citromhéj), összekevertem és kicsit állni hagytam. Kb. 5 perc elteltével hozzákevertem az aprított diófélét, mazsolát, lisztet, sütőport, sót és símára kavartam. Szilikon kapszlikban sütöttem előmelegített sütőben, közepes hőfokon kb 30 percet. 18 db nagy muffin lett.

A porcukrot símára kevertem a citromlével, rátettem a muffinokra, cukorgyöngyöt szórtam rá. Nem jutott mindegyikre, talán kicsivel több cukormáz kellett volna készüljön, de anélkül is finom!

Tonhalas öntet vesebab-salátára

Nemrég a kismamaklubban az egészséges táplálkozás volt napirenden. A meghívott a lakto-ovo-vegetarianizmus híve és a nyers ételek (raw food) fogyasztását tartja egészségesnek. A találkozó célja volt többek között, hogy a kismamák is megbizonyosodjanak: ilyen étrend betartásával is lehet ízletesen főzni. A meghívott ott helyben “dobott össze” egy tojás nélküli majonézt, amiből aztán salátaöntet készült. A demonstráció ihlette a mai vacsorát, pontosabban annak az öntet részét.

Vesebab-saláta tonhalas öntettel

Hozzávalók:

egy fej saláta

250 gr vesebab megfőzve, lecsöpögtetve (konzerv is lehet)

(A fenti két összetevőt összekeverve kész is van a saláta, de öntet nélkül egyelőre semmilyen…)

Kb 100 gr liszt finomságúra őrölt napraforgómag

2-3 cikk fokhagyma

1 pohár víz

3-4 kanál hidegen préselt olivaolaj

2-3 kanál tejföl

1 tonhal konzerv (lecsöpögtetve)

néhány bazsalikomlevél

kb egy kanálnyi ecetes tárkony

A napraforgómagból vízzel és olajjal készül az álmajonéz, botmixerrel. A fokhagymát is hozzáadtam már az első pillanatban, vizet és olajat változó arányokban lehet hozzákeverni, a kivánt sűrűség függvényében. Nem vágodik el! Sózzuk, hozzákeverjük a tejfölt, tonhalat, apróra vágott bazsalikomot és tárkonyt. Én pici tárkonyos ecetet is tettem hozzá, mert nem volt citromom, de kérte a savanykás ízt. A pirítós és a szezámmagos knäckebröd is remekül passzol hozzá.

Rozmaringos-szilvás crumble

Ennek a bejegyzésnek tulajdonképpen semmi keresnivalója nem lenne ezen a blogon, hiszen általában csak olyan recepteket publikálok, amiről úgy gondolom, hogy nagy mértékben saját invenció, vagy másképpen készítem, mint általában azt szokás, mert változtatok arányokon, hozzávalókat helyettesítek stb. Ezzel a recepttel viszont tartozom R-nek, mert tegnap azzal a feltétellel adott 2 deci szilvapálinkát, hogy a blogon publikálom, mihez is kell.

A morzsasütikről sokat nincs mit filozófálni. Igaz, én először készítettem ilyet, de annyira egyszerű, hogy csuda. Az ihlet innen jött.

Kb 1 kg aprószemű besztercei szilvát magoztam ki. Finom őrlésű, korpás gabonapelyhet szórtam rá, kicsit összekevertem és belenyomkodtam egy négyzetes alakú jénai tálba.

B. is kipróbálta a receptet, mondta, h szerinte a 20 cm-es rozmaringág túl sok, ezért én kb 10-cm friss rozmaringág leveleit vágtam apróra és szórtam a sütire.

Mézes szilvapálinkám sem volt, ezért kb három kanál mézet felolvasztottam, hozzákevertem annyi pálinkát, h folyékony legyen az egész, és ezzel locsoltam meg a szilvát.

Úgy gondoltam, hogy a morzsa kevés lesz, ezért kb 250 gr lisztet, kb fél csupor cukrot és egy egész tábla vajat (200 gr) morzsoltam össze és szórtam a szilva tetejére.

tegnap sokat kínlódtam a sütővel is, többször kialudt a láng, végül S-re kellett bízzam, hogy kivegye, ezért nem tudom pontosan, mennyit is volt bent, de min. 1 órát.

Kép

A végeredmény: túl sok volt a morzsa (vagy túl kevés a szilva?) és túl édesnek tűnt, sztem a méz miatt, de a morzsába is elég lett volna 1-2 kanál cukor. K. mama és S. imádta, Á. azt mondta: “megeszem, de csak azért, h ne sértselek meg”, B. meg se kóstolta, T. rajongott a morzsáért… Tanulság: máskor úgy sütöm, h közelebb álljon az épp aktuális diétámhoz, azaz morzsa csak mutatóba és minimális cukor (vagy édesítő), ha a gyermekeket az édessége sem csábítja. A rozmaring-szilva kombináció pálinkás fűszerezéssel egyébként jó, nekem is ízlett.

Álivánka, avagy a moldáv kukoricás cheesecake

Az eredeti elnevezés: alivancă (fonetikus átirata kb: álivankö), többesszámban alivenci (álivencsi). Ion Creangă elbeszéléseiben gyakran felbukkanó kukoricalepény, az édesmálé moldvai testvére, szegény ember eledele.

Anyukám bukkant rá egy receptre, elkészítette, szerettük, ezért sok oldalas szakirodalmat olvastam át (elsősorban román nyelvű gasztroblogok, receptgyűjtemények), hogy a lehető legtöbbet megtudjak a moldvai író által említett álivánkáról, és igyekeztem elkészíteni az eredetit. Úgy tűnik reneszénszát éli ez a sütemény (lepény?), hisz sok leírást találtam, annak ellenére, hogy egyes bloggerek szerint sok évig feledésbe merült.

Most, a bejegyzés írása közben rákerestem az álivánka szóra, és nagy meglepetésemre volt találat, nem is egy: itt pl. egy örmény recept, egy moldáv, vagy ez a magyar recept, amelyik a legközelebb áll ahhoz, amit én készítettem ma. A Néprajzi Lexikon és az Ottisnál talált leírás arra utal, hogy sok változata ismert, kb ahány ház, annyiféle álivánka/édesmálé/prósza.

S ha már ennyit kutattam, hadd áruljam el, mi is a moldvai gyerekek álivánkája, szerintem: káposztalevelekben (kekszmorzsás alap helyett), kukoricaliszttel készített cheesecake (a tehéntúró fele lehet friss juhsajt is egyes források szerint).  Egy-két helyen utalnak arra is, hogy ízlés szerint édesíthető cukorral, de erre semmi szükéség.

Az alábbi, általam elkészített változatot azért tudom ajánlani, mert selymes állaga van, szinte rágni sem kell, olvad a szájban és aránylag kicsi a szénhidráttartalma. Forrón, hideg tejföllel tálalják: a hőméréskletek pillanatok alatt kiegyenlítődnek, a sütemény felszippantja a tejfölt, és hát… szerintem próbáljátok ki. Hidegen szárazabb, odavész a selymesség, jobban érvényesül a puliszka íz, de így is finom (csak hát más, na).

Álivánka

Hozzávalók:

500 gr tehéntúró

4 tojás

4 kanál puliszkaliszt (kukoricaliszt)

2 kanál búzaliszt

2 kanál tejföl

1 kanál puha vaj

1 kiskanál só

vaj a kenéshez, tejföl a tálaláshoz

Elkészítés:

A tehéntúrót krémesre pépesítjük (pl botmixerrel), egyenként hozzáadjuk az egész tojásokat, a liszteket, a tejfölt, a vajat, a sót. Amikor egyenletesen eloszlik minden, mélyebb, kivajazott tepsibe töltjük és közepes hőfokon addig sütjük a lerben, míg a teteje szép aranybarnára sül.

Azonnal tálalható.

Megjegyzések:

Ahogy hűl, visszaesik, de nem kell megijedni ettől.

A tehéntúróm kb. fele kecsketejből készült túró volt.

Zsíros tejfölt használtam, ezért csak egy kanál vajat tettem a masszába. Ha egyszer majd soványabb tejföllel dolgozom, azt hiszem két kanálnyira emelem a vajadagot.

Azt hiszem 3 tojás is elég lett volna.

Lehet még csíszolgatni a részleteket: ki lehet próbálni milyen, ha cseréptálban sűl, ha a túró fele júhsajt, és szeretném egyszer káposztalevelekkel kibélelni a tepsit, hadd lám milyen is a Ion Creangă álivánkája.

Grillezett lazacfilé kezdőknek és haladóknak

Brassóban és Reflexen voltunk két hétig, ezért csak cikkeket “főztem”, de régi barátokkal sörözve szóba került ez a blog is, sőt, BB-nak megígértem az alábbi receptet.
Nem szoktam más tollával ékeskedni, ezért nem is akartam bejegyzésként megörökíteni a receptet, hiszen ezeregy helyen meg lehet találni a legegyszerűbb lazac-receptet. Pl. itt. Aztán rájöttem, hogy szinte mindent kicsit másképp készítek elő, ugyhogy mégis álljon itt az én egyszerű grillezet lazacfilé-receptem. A haladók kedvéért leírom a sajtszósz receptjét is, ami nagyon megdobta legutóbb az amúgy is nagyon finom és ízletes halat.

Hozzávalók: 

  • fejenként egy db lazacfilé (kb. arasznyi széles filét vágtam háromújjnyi szeletekre)
  • bors
  • kapor
  • kb fél citrom leve
  • olivaolaj

A szószhoz:

  • diónyi vaj
  • egy kanál liszt
  • 250 ml tej
  • kb 150 gr reszelt sajt (vegyesen: zsúros/svájci és füstölt)

Elkészítés:

A halat megszórom sóval, borssal, kakukkfúvel és citromlevet csepegtetek rá. Kb. fél órát hűtőben pácolom. Felforrósítom a grillsütőt (négyzet alakú grillező tepsi, ércöntvény, nem tom mi a hiavatalos neve, de stem közönséges tepsiben is működik a sütés), kb két kanálnyi olivaolajat öntök rá, papírtörlővel leitatom a pácot a halfilékről és megsütöm a hal minden oldalát (elöször a bőrőst, kb 3 percig, hogy az legyen picit ropogós, a többi oldalát 2-2 percig).

A szósz: a vajból, lisztből, tejből Besamel mártást készítek, leveszem a tűzről, és belekeverem a reszelt sajtokat (addig keverem, míg minden sajt elolvad). Forrón tálalom. A füstös íz nagyon jól talál a grillezett halhoz.

Krumplival, rizzsel, salátával – bármivel lehet tálalni.

(Kép most nincs.)

Egyszerű vaniliás darázsfészek

Egész héten itthon voltunk. A gyerekek sorra betegedtek meg, így mindenféle finomsággal kellett emelni a morált. Volt hígpalacsinta (egy ideje kizárólag csak a Julia Child által javasolt arányokkal készítem el, elronthatatlan), papanaş, ma pedig darázsfészek. Ákos kérésére nem a diós (sztem ez a klasszikus) verziót készítettem el, hanem ezt a vaniliás-cukrosat. Szerintem írtó finom.

Hozzávalók:

A kalácstésztához:

  • Egy kocka élesztő
  • 500 gr liszt
  • 3 dl tej
  • 2 kanál cukor
  • 1 tojás
  • egy citrom reszelt héja
  • 2 ek olaj

A töltelékhez:

  • 50 gr vaj
  • 2 tasak vaniliás cukor

A mázhoz: 2-3 kanál kristálycukor

Az öntethez:

  • 2,5 dl tej
  • 2 tasak vaniliás cukor

Elkészítés:

Az élesztőt felfuttatom a cukro tejben majd a liszttel, tojással, olajjal és reszelt citromhéjjal ruganyos tésztát gyúrok.

Kb. másfélszeresére kelesztem, majd vékony lapot gyúrok belőle, megkenem a puha vajjal, rászórok 2 tasak vaníliáscukrot. Aki édesebben szereti, szórjon rá néhány kanál kristálycukrot is.

Szorosan feltekerem és kb 2,5-3 cm-es karikákra vágom. A csigák mindkét oldalát belemártom a kristálycukorba és kivajazott (kisebb) tepsibe helyezem mindegyiket, kb 1-1 cm távolságra egymástól. Ma nem volt időm ,ezért nem pihentettem még, belöktem az előmelegített sütőbe.

Kb 20 perc után (mikor kicsit már karamellizálódott a cukor a tetején)  felforrósítom tejet, elkeverem benne a vanílisá cukrot és ráöntöm a félkész csigákra. További 20-30 perc alatt elkészül: amikor felszívta az öntetet és a teteje már világosbarna, kivettem a sütőből és letakartam 5 percre. Kész! Csak éppen várni kell, míg kihűl.

Sába királynője, a csokitorták netovábbja

Azt hiszem méltán visel ilyen szép nevet: fekete-fekete és fejedelmi! Julia Childnak köszönhetően pedig nagyon népszerű, én is azóta készülök megsütni, mióta itt-ott szembejött velem az interneten.

Egyszerűnek tűnik, talán az is, de hiába tartottam be a receptet (nem volt könnyű, mindent átszámoltam metrikus rendszerbe és ki is mértem gramra pontosan), azt hiszem kicsit kellene még javítanom rajta. Például kisebb tortaformában kellene sütni (nekem csak 26 cm-es van), talán nagyobb hőfokon és kevesebb ideig. Akkor a közepe puhább, selymesebb maradna, de így, picit szárazan is frenetikus, komolyan. Nem rajongok a csokitortákért, de ezt biztosan elkészítem még. Amúgy S. szülinapjára készült, aki rajong a csokitortákért, és ezzel maradéktalanul meg volt elégedve. 😉

Egy dolgoban nem tartottam be az előírást: nem liszt-finomságú volt a mandula, hanem dara-állagú, de sztem ez nem ártott meg a végeredménynek. Julia Child két kanál rumot vagy két kanál kávét ír, én két kanál kávé mellé csurrantottam kb 1 kanálnyi rumesszencet is (masszába és glazúrba is) – ez is jó döntésnek bizonyult.

Sajnálom továbbá, hogy nem volt itthon mandulaforgácsom, talán azzal szebben is díszíthettem volna, de mivel most a fantasztikus ízhatás, nem a látvány miatt osztom meg a receptet, vállalom a fotókat is.

Nem utolsó sorban remélem, hogy lesznek majd, akik értékelik a fordítást.

csokoládés-mandulás torta

Hozzávalók:

Az alaphoz:

  • 1 tábla (100 gr) félédes csoki (55 %-os kakaótartalmút használtam)
  • 2 kanál erős feketekávé + egy kanál rumesszenc (vagy két kanál rum)
  • 60 gr puha vaj
  • 60 gr + 1 kanál cukor
  • 3 tojás
  • Egy csipet só
  • 80 gr darált mandula
  • Fél kiskanál mandulaeszenc
  • 60 gr liszt (átszitálva)

A bevonathoz:

  • 1 tábla (100 gr) félédes csoki
  • 2 kanál erős feketekávé + egy kanál rumeszenc (vagy két kanál rum)
  • 5 kanál teavaj (80% zsírtartalmú, sótlan)

Elkészítés:

Előmelegítjük a sütőt  (175°C-t ír a recept; én közepes hőfokra állítottam).

Kivajazunk és kilisztezünk egy tortaformát.

A csokit és a kávét/rumot gőz fölött megolvasztjuk.

A vajat és a cukrot habosra kavarjuk.

Egyenként belekavarjuk a tojások sárgáját is.

A tojásfehérjéket külön tálban felverjük egy csipet sóval. Egy kanál cukrot szórunk rá és kemény habbá verjük.

Az olvasztott csokit belekeverjük a vajkrémbe, majd hozzáadjuk a darált mandulát és a mandulakivonatot (esszenc lenne a pontos kifejezés, szerintem mesterséges íz, nem látott soha mandulát, de erről hadd ne vitatkozzunk itt). Ezután belekeverjük a tojáshab egynegyedét, hogy lazítsuk a masszát. A megmaradt hab egyharmadátmár óvatosan keverjük bele, s mielőtt homogén massza lenne, rászórjuk a liszt egyharmadát is és beleforgatjuk. Fokzatosan, váltakozva hozzáadjuk a megmaradt habot és lisztet.

A masszát a kivajazott formába töltjük és elegyengetjük. Kb. 25 percig sütjük. Akkor van kész, ha a széleken (4-5 cmre a szélektől) kiálja a tűpróbát, de a torta közepébe szúrt tű még olajos marad.

A formában hagyjuk hűlni kb 10 percet, majd kiborítjuk egy tortaállványra és jól lehűtjük, mielőtt rákerülne a máz.

A glazúrhoz gőz fölött megolvasztjuk a csokoládét és kávét/rumot, majd kanalanként hozzákeverjük a teavajat. Ha símára kevertük, levesszük a gőzről és jeges vízbe helyezzük a kisebb edényt. Kavargatva addig hűtjük, míg jól kenhető állagú lesz. Késsel vagy spatulával beborítjuk az alapot és tetszés szerint díszítjük (én félbe vágott mandulákat és a megmaradt manduladarát használtam fel, de láttam nagyon guszta, eperrel ill. málnával díszített tortát is).

PS: végül megírni a bejegyzést sokkal hosszasabb volt, mint elkészíteni a tortát 😉

Happy Halloween!

Nem vagyunk nagy tisztelői ennek a hagyománynak, de úgy sikerült, hogy tegnap volt plusz egy órám, amit az ebéd elkészítésével tölthettem, így lett három fogás, amiből az utolsó, a sütőtökös muffin egészen jól talál a mai Aprószentekhez. De amiért a bejegyzés születik, az a következő képkollázs:

Sajnos a reggeli “bálnavér” (cékla+murok+alma leve) lemaradt a képről, pedig lehet, hogy még vadabb lett volna a kontraszt.

A végtermékek már nem ennyire látványosak:

A spenótos quiche

A muffinok

(barna cukor, teljes kiörléső liszt, nem is nőtt meg látványosan, de legalábblehetett díszíteni cukormázzal)

R.I.P. Rajcsek István

Nem is tudom, hogy van ez… Néha nagyon mellbevág egy-egy ember tovatűnése… pedig azt hiszem, nem szoktam túlzottan elérzékenyülni, megrendülni a halálhírek hallatán. Ma mégis ez történt, amikor SMS érkezett egy volt osztálytárstól: elhunyt az oszink, Rajcsek István. A döbbenet talán azzal magyarázható, hogy alig másfél éve maratoni osztályfőnöki órt tartott az osztálytalálkozón és utána hajnalig bulizott velünk. Tudtuk, hogy beteg, de ennek nyoma sem volt arcán, viselkedésén, hangulatán.

Az általános iskolában (V-VIII) és a líceumban is ő volt az osztályfőnökünk, de már harmadikos korunkban tanított (angolt), így ő az a pedagógus, aki a leghosszabb ideig szerepet játszott tanulmányaimban…

Nem mondanám, hogy nagyon nagy hatással volt rám, nem játszott szerepet a pályámmal kapcsolatos jelentős döntéseim meghozásában, de mégis, minden iskolával kapcsolatos emlékemben ott van valahol, a háttérben. Nyugodjék békében!

 

Almásrétes

Nincs benne nagy kunszt. S mivel mostanában sok ismerősünknél felgyűlt a potyogós alma, mindig van amiből elkészíteni.

Kb 1,5 kg alma, meghámozva, lereszelve, enyhén cukrozva-fahéjazva. Fagyasztott réteslap, laponként kevés olajjal megkenve, prézlivel megszórva. Erre jön a jól lecsepegtetett reszelt alma, tetejére kis méz, kevlés prézli (lehelt darált dió vagy manula is, de tapasztalatom szerint a prézli a legjobb, hogy beszívja az alma levét). Feltekerni, széleit kicsit betűrni, olajozott tepsibe tenni, tetejét is kicsit megolajozni, és 10-15 perc alatt aranybarnára sütni (nagy lángon). Ha kihűl, vaniliás porcukorral megszórni. Megunhatatlan.

Szilvásgombóc (krumpli nélkül)

Edith receptjéhez Fakanálforgató konyháján keresztül vezetett az út. Nagyon bevált ez a recept nálunk is. Icipicit módosítottam rajta, nem is biztos, hogy szükséges volt.

Hozzávalók: 750 ml víz, 8 ek. olaj, 500 g liszt, 1 tojás, csipet só, szilva, cukor, fahéj, olaj, prézli.

Elkészítés: megmossuk a szilvát, jól megtöröljük, kettévágjuk, kivesszük a magját, helyébe fahéjas cukrot teszünk.

A gombóc tésztájához a vizet fölforraljuk, ekkor hozzáöntjük az olajat, majd belezuttyintjuk az összes lisztet, levesszük a tűzről és gyors mozdulatokkal elkeverjük. Ha már nagyjából csomómentes, hozzáadjuk a tojást (az eredeti receptben 2 tojás szerepelt, de egy is elégnek bizonyult). Kézi mixerrel még egy kicsit dolgoztam a masszát, hogy egyenletesen keveredjen el a tojás és ne maradjanak benne csomók.

Ha már annyira kihűlt, hogy tudunk dolgozni vele, a masszából kb. evőkanálnyi adagokat szaggatunk le, gombóct gyúrunk belőle, szétlapítjuk a tenyerünnkel és bevonunk vele egy-egy fészilvát.

Egy nagy edényben enyhén sós vizet forralunk és amikor elkezdett forrni, beledobjuk az elkészült gombócokat. Ha megfőttek, feljönnek a víz tetejére és ki lehet halászni őket. Jól lecsepegtetjük és még forrón megforgatjuk az olajban világosbarnára pirított prézliben.

Megjegyzések: ma érett, magjaváló besztercei szilvával dolgoztam, sztem ez a legjobb gombócba. Kisebbek lettek a gombócok, összesen 79 db. A család és a fiaim barátocskái közremőködésével mind elfogyott, de lehet, hogy egy négytagú család nem bírkozik meg együltében egy teljes adaggal.

Múltkor nagyszemú szilvám volt, aazal is jól sikerült, de elég sok sztébomlot a forró vízben… Akkor kipróbáltam a mákos és darált diós bevonatot is (prézli helyett), nagyon jól talál hozzá mindkettő.


Megtört a jég: variáció vinettasalátára

Mióta Ottisnál olvastam a paprikás vinettasalátáról, többször is eszembe jutott, hogy kipróbáljam. Kitünő ötletnek bizonyult, mert még S. is megette, akiről tudni kell, hogy a vinettasalátát kifejezetten utálja. Vagy mától ez múlt idő? 😉

Nem valami látványos, de tényleg finom. Így készült:

egy vinettát (padlizsán), egy gogosárt (paradicsompaprika) és egy húsos sárga paprikát megsütöttem minden oldalán, fed ő alatttartottam kb 10 percet, h puhuljon a héja, meghámoztam, majd lehűtőttem.  Botmixerrel pépesítettem, egy cikk fokhagymát és egy közepes hagyma felét is hozzádaráltam. Kb 1 dl. olajjal és csipetnyi sóval kavartam ki, de mivel nem volt elég intenzv az ízkombináció, két nagy bazsalikomlevelet és egy kanálnyi balzsamecetet kevertem hozzá.