Diós-sütőtökös muffin

Kép

Talán a Nők Lapja Konyhája c. lapban találtam rá egy olyan sütőtökös muffinra, amit már első elkészítésekor kicsit átalakítottam, mert túl édesnek tűnt. Azóta az alapötlet újabb átalakulásokon ment keresztül. S mivel a tegnap méricskéltem is a hozzávalókat, most le tudom írni hogyan készült ez az rendkívül ízletes, ráadásul egészséges süti.

Hozzávalók:

450 gr sütőtök (lereszelve)

2 tojás

10 dkg nyírfacukor

kb 150 ml olaj

150 gr dióbél, durvára aprítva

200 gr vegyes diákcsemege (ebben mazsola, dió, mogyoró, mandula, kesúdió volt), durvára aprítva

200 gr. tönkölyliszt

100 gr. teljes kiőrlésű búzaliszt

2 kanál zsíros tejföl

sáfrányos sütőpor

őrölt fahéj

őrölt gyömbér

egy citrom reszelt héja

egy csipet só

A mázhoz:

100 gr por(nyírfa)cukor

fél citrom leveve

Tetejére: cukorgyöngy

A tojásokat habosra kevertem a cukorral és az olajjal, beletettem a reszelt sütőtököt, a fűszereket (fahéj, gyömbér – mindkettő ízlés szerint, kb. 1 kiskanálnyi, reszelt citromhéj), összekevertem és kicsit állni hagytam. Kb. 5 perc elteltével hozzákevertem az aprított diófélét, mazsolát, lisztet, sütőport, sót és símára kavartam. Szilikon kapszlikban sütöttem előmelegített sütőben, közepes hőfokon kb 30 percet. 18 db nagy muffin lett.

A porcukrot símára kevertem a citromlével, rátettem a muffinokra, cukorgyöngyöt szórtam rá. Nem jutott mindegyikre, talán kicsivel több cukormáz kellett volna készüljön, de anélkül is finom!

Reklámok

Tonhalas öntet vesebab-salátára

Nemrég a kismamaklubban az egészséges táplálkozás volt napirenden. A meghívott a lakto-ovo-vegetarianizmus híve és a nyers ételek (raw food) fogyasztását tartja egészségesnek. A találkozó célja volt többek között, hogy a kismamák is megbizonyosodjanak: ilyen étrend betartásával is lehet ízletesen főzni. A meghívott ott helyben “dobott össze” egy tojás nélküli majonézt, amiből aztán salátaöntet készült. A demonstráció ihlette a mai vacsorát, pontosabban annak az öntet részét.

Vesebab-saláta tonhalas öntettel

Hozzávalók:

egy fej saláta

250 gr vesebab megfőzve, lecsöpögtetve (konzerv is lehet)

(A fenti két összetevőt összekeverve kész is van a saláta, de öntet nélkül egyelőre semmilyen…)

Kb 100 gr liszt finomságúra őrölt napraforgómag

2-3 cikk fokhagyma

1 pohár víz

3-4 kanál hidegen préselt olivaolaj

2-3 kanál tejföl

1 tonhal konzerv (lecsöpögtetve)

néhány bazsalikomlevél

kb egy kanálnyi ecetes tárkony

A napraforgómagból vízzel és olajjal készül az álmajonéz, botmixerrel. A fokhagymát is hozzáadtam már az első pillanatban, vizet és olajat változó arányokban lehet hozzákeverni, a kivánt sűrűség függvényében. Nem vágodik el! Sózzuk, hozzákeverjük a tejfölt, tonhalat, apróra vágott bazsalikomot és tárkonyt. Én pici tárkonyos ecetet is tettem hozzá, mert nem volt citromom, de kérte a savanykás ízt. A pirítós és a szezámmagos knäckebröd is remekül passzol hozzá.

Rozmaringos-szilvás crumble

Ennek a bejegyzésnek tulajdonképpen semmi keresnivalója nem lenne ezen a blogon, hiszen általában csak olyan recepteket publikálok, amiről úgy gondolom, hogy nagy mértékben saját invenció, vagy másképpen készítem, mint általában azt szokás, mert változtatok arányokon, hozzávalókat helyettesítek stb. Ezzel a recepttel viszont tartozom R-nek, mert tegnap azzal a feltétellel adott 2 deci szilvapálinkát, hogy a blogon publikálom, mihez is kell.

A morzsasütikről sokat nincs mit filozófálni. Igaz, én először készítettem ilyet, de annyira egyszerű, hogy csuda. Az ihlet innen jött.

Kb 1 kg aprószemű besztercei szilvát magoztam ki. Finom őrlésű, korpás gabonapelyhet szórtam rá, kicsit összekevertem és belenyomkodtam egy négyzetes alakú jénai tálba.

B. is kipróbálta a receptet, mondta, h szerinte a 20 cm-es rozmaringág túl sok, ezért én kb 10-cm friss rozmaringág leveleit vágtam apróra és szórtam a sütire.

Mézes szilvapálinkám sem volt, ezért kb három kanál mézet felolvasztottam, hozzákevertem annyi pálinkát, h folyékony legyen az egész, és ezzel locsoltam meg a szilvát.

Úgy gondoltam, hogy a morzsa kevés lesz, ezért kb 250 gr lisztet, kb fél csupor cukrot és egy egész tábla vajat (200 gr) morzsoltam össze és szórtam a szilva tetejére.

tegnap sokat kínlódtam a sütővel is, többször kialudt a láng, végül S-re kellett bízzam, hogy kivegye, ezért nem tudom pontosan, mennyit is volt bent, de min. 1 órát.

Kép

A végeredmény: túl sok volt a morzsa (vagy túl kevés a szilva?) és túl édesnek tűnt, sztem a méz miatt, de a morzsába is elég lett volna 1-2 kanál cukor. K. mama és S. imádta, Á. azt mondta: “megeszem, de csak azért, h ne sértselek meg”, B. meg se kóstolta, T. rajongott a morzsáért… Tanulság: máskor úgy sütöm, h közelebb álljon az épp aktuális diétámhoz, azaz morzsa csak mutatóba és minimális cukor (vagy édesítő), ha a gyermekeket az édessége sem csábítja. A rozmaring-szilva kombináció pálinkás fűszerezéssel egyébként jó, nekem is ízlett.

Álivánka, avagy a moldáv kukoricás cheesecake

Az eredeti elnevezés: alivancă (fonetikus átirata kb: álivankö), többesszámban alivenci (álivencsi). Ion Creangă elbeszéléseiben gyakran felbukkanó kukoricalepény, az édesmálé moldvai testvére, szegény ember eledele.

Anyukám bukkant rá egy receptre, elkészítette, szerettük, ezért sok oldalas szakirodalmat olvastam át (elsősorban román nyelvű gasztroblogok, receptgyűjtemények), hogy a lehető legtöbbet megtudjak a moldvai író által említett álivánkáról, és igyekeztem elkészíteni az eredetit. Úgy tűnik reneszénszát éli ez a sütemény (lepény?), hisz sok leírást találtam, annak ellenére, hogy egyes bloggerek szerint sok évig feledésbe merült.

Most, a bejegyzés írása közben rákerestem az álivánka szóra, és nagy meglepetésemre volt találat, nem is egy: itt pl. egy örmény recept, egy moldáv, vagy ez a magyar recept, amelyik a legközelebb áll ahhoz, amit én készítettem ma. A Néprajzi Lexikon és az Ottisnál talált leírás arra utal, hogy sok változata ismert, kb ahány ház, annyiféle álivánka/édesmálé/prósza.

S ha már ennyit kutattam, hadd áruljam el, mi is a moldvai gyerekek álivánkája, szerintem: káposztalevelekben (kekszmorzsás alap helyett), kukoricaliszttel készített cheesecake (a tehéntúró fele lehet friss juhsajt is egyes források szerint).  Egy-két helyen utalnak arra is, hogy ízlés szerint édesíthető cukorral, de erre semmi szükéség.

Az alábbi, általam elkészített változatot azért tudom ajánlani, mert selymes állaga van, szinte rágni sem kell, olvad a szájban és aránylag kicsi a szénhidráttartalma. Forrón, hideg tejföllel tálalják: a hőméréskletek pillanatok alatt kiegyenlítődnek, a sütemény felszippantja a tejfölt, és hát… szerintem próbáljátok ki. Hidegen szárazabb, odavész a selymesség, jobban érvényesül a puliszka íz, de így is finom (csak hát más, na).

Álivánka

Hozzávalók:

500 gr tehéntúró

4 tojás

4 kanál puliszkaliszt (kukoricaliszt)

2 kanál búzaliszt

2 kanál tejföl

1 kanál puha vaj

1 kiskanál só

vaj a kenéshez, tejföl a tálaláshoz

Elkészítés:

A tehéntúrót krémesre pépesítjük (pl botmixerrel), egyenként hozzáadjuk az egész tojásokat, a liszteket, a tejfölt, a vajat, a sót. Amikor egyenletesen eloszlik minden, mélyebb, kivajazott tepsibe töltjük és közepes hőfokon addig sütjük a lerben, míg a teteje szép aranybarnára sül.

Azonnal tálalható.

Megjegyzések:

Ahogy hűl, visszaesik, de nem kell megijedni ettől.

A tehéntúróm kb. fele kecsketejből készült túró volt.

Zsíros tejfölt használtam, ezért csak egy kanál vajat tettem a masszába. Ha egyszer majd soványabb tejföllel dolgozom, azt hiszem két kanálnyira emelem a vajadagot.

Azt hiszem 3 tojás is elég lett volna.

Lehet még csíszolgatni a részleteket: ki lehet próbálni milyen, ha cseréptálban sűl, ha a túró fele júhsajt, és szeretném egyszer káposztalevelekkel kibélelni a tepsit, hadd lám milyen is a Ion Creangă álivánkája.

Grillezett lazacfilé kezdőknek és haladóknak

Brassóban és Reflexen voltunk két hétig, ezért csak cikkeket “főztem”, de régi barátokkal sörözve szóba került ez a blog is, sőt, BB-nak megígértem az alábbi receptet.
Nem szoktam más tollával ékeskedni, ezért nem is akartam bejegyzésként megörökíteni a receptet, hiszen ezeregy helyen meg lehet találni a legegyszerűbb lazac-receptet. Pl. itt. Aztán rájöttem, hogy szinte mindent kicsit másképp készítek elő, ugyhogy mégis álljon itt az én egyszerű grillezet lazacfilé-receptem. A haladók kedvéért leírom a sajtszósz receptjét is, ami nagyon megdobta legutóbb az amúgy is nagyon finom és ízletes halat.

Hozzávalók: 

  • fejenként egy db lazacfilé (kb. arasznyi széles filét vágtam háromújjnyi szeletekre)
  • bors
  • kapor
  • kb fél citrom leve
  • olivaolaj

A szószhoz:

  • diónyi vaj
  • egy kanál liszt
  • 250 ml tej
  • kb 150 gr reszelt sajt (vegyesen: zsúros/svájci és füstölt)

Elkészítés:

A halat megszórom sóval, borssal, kakukkfúvel és citromlevet csepegtetek rá. Kb. fél órát hűtőben pácolom. Felforrósítom a grillsütőt (négyzet alakú grillező tepsi, ércöntvény, nem tom mi a hiavatalos neve, de stem közönséges tepsiben is működik a sütés), kb két kanálnyi olivaolajat öntök rá, papírtörlővel leitatom a pácot a halfilékről és megsütöm a hal minden oldalát (elöször a bőrőst, kb 3 percig, hogy az legyen picit ropogós, a többi oldalát 2-2 percig).

A szósz: a vajból, lisztből, tejből Besamel mártást készítek, leveszem a tűzről, és belekeverem a reszelt sajtokat (addig keverem, míg minden sajt elolvad). Forrón tálalom. A füstös íz nagyon jól talál a grillezett halhoz.

Krumplival, rizzsel, salátával – bármivel lehet tálalni.

(Kép most nincs.)

Egyszerű vaniliás darázsfészek

Egész héten itthon voltunk. A gyerekek sorra betegedtek meg, így mindenféle finomsággal kellett emelni a morált. Volt hígpalacsinta (egy ideje kizárólag csak a Julia Child által javasolt arányokkal készítem el, elronthatatlan), papanaş, ma pedig darázsfészek. Ákos kérésére nem a diós (sztem ez a klasszikus) verziót készítettem el, hanem ezt a vaniliás-cukrosat. Szerintem írtó finom.

Hozzávalók:

A kalácstésztához:

  • Egy kocka élesztő
  • 500 gr liszt
  • 3 dl tej
  • 2 kanál cukor
  • 1 tojás
  • egy citrom reszelt héja
  • 2 ek olaj

A töltelékhez:

  • 50 gr vaj
  • 2 tasak vaniliás cukor

A mázhoz: 2-3 kanál kristálycukor

Az öntethez:

  • 2,5 dl tej
  • 2 tasak vaniliás cukor

Elkészítés:

Az élesztőt felfuttatom a cukro tejben majd a liszttel, tojással, olajjal és reszelt citromhéjjal ruganyos tésztát gyúrok.

Kb. másfélszeresére kelesztem, majd vékony lapot gyúrok belőle, megkenem a puha vajjal, rászórok 2 tasak vaníliáscukrot. Aki édesebben szereti, szórjon rá néhány kanál kristálycukrot is.

Szorosan feltekerem és kb 2,5-3 cm-es karikákra vágom. A csigák mindkét oldalát belemártom a kristálycukorba és kivajazott (kisebb) tepsibe helyezem mindegyiket, kb 1-1 cm távolságra egymástól. Ma nem volt időm ,ezért nem pihentettem még, belöktem az előmelegített sütőbe.

Kb 20 perc után (mikor kicsit már karamellizálódott a cukor a tetején)  felforrósítom tejet, elkeverem benne a vanílisá cukrot és ráöntöm a félkész csigákra. További 20-30 perc alatt elkészül: amikor felszívta az öntetet és a teteje már világosbarna, kivettem a sütőből és letakartam 5 percre. Kész! Csak éppen várni kell, míg kihűl.