Szarvasragu

Még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy a ragu szó ebben az esetben talál-e vagy sem. Majd eldöntitek, ha járatosak vagytok a konyhában.

Ennek a remek éteknek is van egy kis története. Az EK csapata ugyanis Ivóban találkozott nemrég, ott pedig néhányan felkerestük egy vadhúsfeldolgozó üzem bemutató üzletét. Vettünk kóstólót ebből-abból, de tény: drága mulatság. Egy élelmesebb koléganő szúrta ki, hogy van megfizethető árú szarvashús is. Nagy örömmel megvettem én is, itthon viszont kiderült, miért volt kb ugyanannyi mint a bolti marhahús: nem szeletelhető, sült vagy pecsenye nem jön ki belőle, hiszen csak vagdalék… Ettől el is ment a kedvem s a lendületem, amivel hozzáláttam az elkészítéséhez.

Szép számban találtam rajta hosszú szőrszálakat is, többszöri átmosás után is. Ettől a maradék kedvem is elment… Mindezeket csak azért ecsetelem, hogy aki hasonló vállalkozásba kezd, számoljon ezekkel az apró bosszúságokkal is. Persze megéri.

Fázisfotók is készültek, kérésre küldök linket, alább csak egy ízelítő:

Többször átmostam a mócsingos húsdarabokat, az inakat is eltávolítottam, nagyobb kockákra vágtam és bepácoltam kevés balzsamecettel, olivaolajjal, sóval, borssal, rozmaringgal és mozsárban összezúzott boróka-bogyóval (azt is Ivóbvan szedtük!). Másnap letöröltem a húsdarabokat és egy tányéron várakoztak, amíg apróra vágtam 2 fej hagymát és kicsit megpároltam, pirospaprikáztam. A húsokat beleforgattam, néhány cikk fokhagymát is vékony kaikákra szeleteltem és rádobtam. Fedő alatt pároltam kb fél órán keresztül. Amikor kezdte lefőni a levét, töltöttel alá kevés vizet, rádobtam néhány petrezselyemgyökeret, pár kocka zellert és 2 (3?) karikáka vágott murkot. Szép lassan rotyogott. Az ízhatással nem voltam megelégedve, ezért került belé még néhány borókabogyó és 2 szál rozmaring, végül kb 100 ml pradicsompüré is.

Hihetetlenül finom volt makarónival (fusilli tészta).

Nagyon zsíros étel! Nem gondoltam volna.

Advertisements

4 hozzászólás

  1. Sinka Endre said,

    február 7, 2011 - 1:05 du.

    Nagyon babra munka lehetett, de guszta – és gondolom – finom is lett. Én még öntöttem volna hozzá vörösbort.
    Hobbychef

  2. Kádár Katalin said,

    február 7, 2011 - 6:15 du.

    Sok munkád volt vele, de látod megérte.

  3. reku said,

    február 7, 2011 - 9:21 du.

    Nem is tudom már, miért maradt ki a vörösbor… De ötlet szintjén megvolt. A boeuf burgignon juttatta eszembe.

  4. trendo said,

    március 1, 2011 - 6:18 de.

    Régen a nagy körvadászatok után a hajtóknak adták a sokszor mócsingos, csontos apróhúst, szegyet, nyakat. Ebből vagy ragulevest, vagy pástétomot lehetett készíteni, sok munkával, odafigyeléssel, de az íz végül kárpótolt.

    Ettetek már vaddisznó tepertőt? Vagy szarvaskolbászt? No, az is megérne egy misét…


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: