NO VIOLENCE!

noviolence.jpg

Reklámok

Svéd profizmus

Sok fesztiválon megfordultam rövid pályám alatt, többnyire itthon és  Magyarországon, de volt egyszer egy Charleville is. Örebroba, a Svéd Színházi Biennáléra még nem jutottam el, de a szervezésnek már most megelőlegezem a csillagos 10-est, az A++, a nagyon-nagyon jó, a summa cum laude osztályzatot.

Először is a meghívóval együtt program érkezett, a versenyben szereplő előadásokról,  angol ismertetővel. Az első visszajelzést követően már  elkezdték szervezni a személyre szóló programokat. Meg kellett írnom, hogy milyen előadásokat néznék meg az öt nap alatt, illetve milyen szemináriumokon/konferenciákon óhajtok részt venni.  Jelzem, hogy azokra, amelyek nem angol nyelven zajlanak majd, biztosítanak fordítást. Jelzem továbbá, hogy a helyszínen sem késő meggondolni, változtatást kérni, de a privát órarendemet már elküldték e-mailen. Ezzel párhuzamosan az érkezésemhez/távozásomhoz igazított legideálisabb vonatjegyeket foglalták le Stockholm-Örebro és vissza útra, kifizették és postán el is küldték. Hihetetlen, de három munkanap alatt meg is érkeztek. Ma pontosan megírták, hogyan jutok el a reptérről a vonatállomásra, illetve  hogyan találom meg Örebroban a szállodát és a fesztiválközpontot, ahol átvehetem a jegyeket.

Hát így. Tessék kérem tanulni a svédektől. Én mondom: szervezésben profik! A kelekótya franciák kedvesek, de mivel csak saját anyanyelvüket beszélik, lehetetlen volt kommunikálni velük. A magyarországiakra nem panaszkodom, valahogy mindig megoldódott minden probléma, de úgy érzem, nagyon nagy hatással van rájuk a Balkán közelsége. Romániáról és Erdélyről no comment, hisz általában csak akkor kezdik a szervezést, mikor összegyűlt annyi pénz, hogy ne legyen veszteséges a rendezvény , így nem csoda, hogy általában két héttel a nyitónap előtt küldik az első sovány hírt és egy program-verziót, ami az esetek többségében sokszor változik még. S ha már osztom az észt: Citromdíjat adományoznék a Nagyszebeni Nemzetközi Fesztiválnak. Nem is tudom, hogy sikerül eddig olyan jó előadásokat felvonultatniuk…

ilyen is van…

Aki ismeri mindkét társulatot, megérti miért nevezhető csodával határos döntésnek: pénteken várva-várt bemutató Kolozsváron, 99%, hogy kacagtató, mégsem nézem meg. Miért? Mert a nagyváradiak egyik legnépszerűbb előadását lesz alkalmam megnézni “loco”. Állítólag telt házzal játsszák otthon (igaz, kvári divatot követve kb. 40 ember fér be egyszerre a nézőtérre) , Gyergyóban meg ugye nem volt lehetőségem maradni. Hát ezért döntöttem így, pedig nem hiszek az egy év alatt végbemenő csodákban. Tavaly három váradi produciót láttam, mindegyik nagyon elszomorított. Na, de mindig kell adni még egy esélyt, és különben is milyen kritikus az, aki előítéletekkel ül be a nézőtérre?! 😉

Vasárnap majd jöhet Shakespeare vígjátéka, bár második előadás… Nem-színháziak is tudják: általában a leggyengébb. S lehet vannak még, akik emlékeznek Keresztesék legutóbbi Shakespeare-bemutatójára, a Téli regére, ami összesen két és fél előadást ért meg. Dehh! Újabb előítélet! Lám csak, lám csak, nem diszkriminálok. Minden társulattal szemben egyformán szkeptikus vagyok.

gyirgyói fotóriport

ígérem, hogy nem alakítom át fotós bloggá a firkáimat, de amiről most mesélni szeretnék, semmit nem ér illusztráció nélkül.

van egy kedvenc városkám: gyergyó. egy időben évente, mostanába kétévente zarándkolok oda színházat nézni. ha több időre megyek, mindig felkeresem a csíki-kertet, az örménykatolikus templomot és a szombati piacot. és mindig ellenőrzöm, hogy megvan-e a remek taxis “központ”.

a piacra egy örmény fűszer miatt megyek, amit csak ott lehet kapni tudomásom szerint. neve: hurut, vagy chourut. a lényege: tejben erjesztett zöldfűszerek (petrezselyem, zeller, kis kapor és tárkony). miután hetekig napontra megkavarják a masszát, pépes izé lesz az egészből, amit kúp alakúra gyúrnak és megszárítják, vagy nyersen üvegekbe csomagolják és hűtőben tárolják. joghurttal vagy tejföllel elkeverve (a szárazat reszelni kell ehhez) nagyon eredeti, fanyar (savanykás-kesernyés) ízt ad a leveseknek.

hurutos.jpg

az eu-konform taxizás is a régi.

taxi1.jpg

ezen a képen semmi feltűnő, ugye. zoom:

taxi2.jpg

már sokszor felülírták, de érvényes szám ez, kérem: 364300. ha tárcsázzák, a dobozban található készülék szólal meg… a legközelebb állómásozó taxis kinyitja a dobozt…

taxi3.jpg

…és válaszol a hívásra. gazdaságos, mert nem kell diszpécsert fizetni, és ugye a rádió-központ sem olcsó. a számla körbejár, vagyis minden hónapban más-más haszonélvező gyűjti össze a pénzt a kollégáktól, és ő fizeti ki a számlát.

taxi4.jpg

látható, hogy az újítás szele nem kerülte el a gyergyói taxisokat sem: a készülék kijelzi a hívó számát, és ha pl. túl későre sikerül kinyitni a dobozt, vissza lehet hívni a kuncsaftot. megfigyelhető továbbá a legutóbbi két számla (balra), egy csikk, két rozsdás kulcs (jobbra) és a doboz fedele alá gyúrt szemét…

Ott lakom a Szamosnál…

szamospart.jpg

 

Kalandos majális

Ki gondolta volna, hogy ez lesz… Szinte ki sem mozdultunk a házból, mégis blokkrengető élményben volt részünk. Kiderült, hogy peches volt ez a májusegy…. mintha péntektizenhárom lenne…

Miután megvettük a kiló csórékolbásznakvalót, lassan minden tervünk borult: komáink dógoztak, a kettes verziót pedig reggel vetettük el, mikor láttuk a makrancos időt… Sabaj, majd elrendezzük a könyvespolcot. Meg is lett…. Ráment majdnem az egész nap, aztán egy óvatlan mozdulattól ez történt:

polc3.jpg

 

Igazán bosszantó: már majdnem elkészültem, csak egy könyvnek akartam helyet szorítani, és amint megtoltam a sort, hogy férközzenek a többiek, elindult az egész… Lassan történt az egész, volt időm félreállni, nem lett semmi bajom.

S. felhívta az apukáját, hogy elújságolja a történteket, s nagy meglepetésünkre kiderült: ők is kalandos kiránduláson voltak: a medve feltörte az autójukat. Egyszerűen belekapaszkodott a két első ajtóba, és derékszögbe lehajlította. Visszatürték, de még így is mocsokul néz ki:

auto1.jpg

 

 

Az autón több helyen jól látszik a medvemancs nyoma, itt-ott lejött a festék vagy kilyukadt a műanyag. De állítólag ez még semmi, mert egy közeli autót még jobban megmocskolt a maci: minden lámpát kitépett, minden nyithatót felfeszített… Nem szerettem volna ott lenni, bár emberi áldozatokról szú sincs… Talán csak zavarta a sok turista, aki autójával elállja az útját és háborgatja az erdő csendjét.

Bono, S. kutyikusza is megjárta hétfőn este. Hősködött, szokása szerint, aztán egy nála nagyobb kukázó kutyától jól kikapott. Másnap ki se akart mozdulni a házból…

Egyetlen jó dolog, h. régi álmom teljesült: van bicskám. Igazi svájci… így néz ki:

bicska1.jpg

 

Ja, s marad egy kiló miccshús…