Anya lettem

Nem is vettem észre, mikor történt. Nem a szülőasztalon, az bizos. Nem is biztos, hogy a szülést követő napokban. Sok baj volt. Most is van elég. Mégsem erről akarok írni. Telnek múlnak a napok, etetés, étkezés, pihenés, aggódás, apró örömök, az első mosoly, gügyögés… közben felelős vagyok egy kisember életéért, hasfájásáért, egészségéért. Csoda. És az sem baj, ha közben a mondén élet ezerrel húz el mellettem. Nem gondoltam volna, hogy ma fontosabb lesz számomra, hogy kisüt-e a nap, hogy kimenjünk levegőzni, mint az, hogy Purcarete-bemutató van.