Papanas

Rég kellett volna valamit írni pl. a Transzírványokról, de még nem olvastam el. Első ipressziók már vannak, de megtartom a köv. bejegyzésig.

Ma bevontak egy receptcsereberélő játékba, ezért hát leírtam egy rég tervezett bejegyzést, a  papanaş receptjét. Túrós gombóc, de nem főzve (az erdélyi románok egyébként papanasnak mondják ezt is), hanem olajban sütve. Hazai vendéglők étlapján szokott szerepelni, népszerű desszert.
Általában úgy számolom ki az adagokat, hogy fejenként egy tojás, 100 gr tehéntúró, 1 kanál gríz és kb. kétszer annyi liszt. Tehát:
4 személyre
4 tojás
4 kanál gríz
8 kanál liszt + amennyi kell a végén, ha kell
kb. 400 gr tehéntúró
fél kiskanál szódabikarbona
citromlé/ecet a felfuttatáshoz
csipet só
1-2 kanál cukor
egy vaníliás cukor
olaj a sütéshez
+ tejföl, cukor, lekvár
Elkészítés
A tojásfehétjét kemény habbá verem csipet sóval. Beleteszek 1-2 kanál cukrot (ízlés szerint: lehet több is), egy vaníliás cukrot, tovább verem a habot, majd hozzáadom a sárgákat, a grízt, a lisztet, szódabikarbonátot felfuttatva citromlével és végül az áttört tehéntúrót. Ez is lehet több-kevesebb, ízlés szerint, de arra kell törekedni, hogy a végén a massza ne legyen túl híg, de túl kemény sem (lisztet adunk hozzá, ill. ha véletlenül túl keménynek mutatkozik, 1-2 kanál vizet). A pontos halmazállapot nehezen írható le, mert biztosan ragadni fog, de a tál faláról pl. már le kell váljon…
Felforrosóított olajban kell kisütni, gyenge lángon: vizes kézzel kb féltenyérnyi, 1,5-2 cm vastag lapótyákat formálsz, vagy ha van türelmed, kb 2-3 cm átmérőjű gyűrűket 8az utóbbi mutatósabb). A forró olajban még nő a tészta, nem kell túl közel tenni egymáshoz, mert összeragadnak, és nehéz lesz megfordítani. Papirszalvettával bélelt tálon le szoktam csöpögtetni.
Melegen, cukrozott tejföllel, vagy tejföllel és lekvárral lehet felszolgálni.
Én nem tudom, mi az elég, ha ez kerül az asztalra. 🙂
Kitűnő második, ha kiadós a leves. (Nálunk ez lesz ma a lucskoskáposzta mellé.)