…még november 1-én, de csak most jutott időm feltölteni a képet.
Egyszerű quiche lorriane, de nem kerek pite-formában, hanem muffinsütőben készült.
Radinába készült…
november 18, 2011 at 12:29 du. (fotós, konyha)
Happy Halloween!
október 31, 2011 at 11:08 de. (blabla, konyha)
Nem vagyunk nagy tisztelői ennek a hagyománynak, de úgy sikerült, hogy tegnap volt plusz egy órám, amit az ebéd elkészítésével tölthettem, így lett három fogás, amiből az utolsó, a sütőtökös muffin egészen jól talál a mai Aprószentekhez. De amiért a bejegyzés születik, az a következő képkollázs:
Sajnos a reggeli “bálnavér” (cékla+murok+alma leve) lemaradt a képről, pedig lehet, hogy még vadabb lett volna a kontraszt.
A végtermékek már nem ennyire látványosak:
A spenótos quiche
A muffinok
(barna cukor, teljes kiörléső liszt, nem is nőtt meg látványosan, de legalábblehetett díszíteni cukormázzal)
R.I.P. Rajcsek István
október 24, 2011 at 1:22 du. (sárga kankalin)
Nem is tudom, hogy van ez… Néha nagyon mellbevág egy-egy ember tovatűnése… pedig azt hiszem, nem szoktam túlzottan elérzékenyülni, megrendülni a halálhírek hallatán. Ma mégis ez történt, amikor SMS érkezett egy volt osztálytárstól: elhunyt az oszink, Rajcsek István. A döbbenet talán azzal magyarázható, hogy alig másfél éve maratoni osztályfőnöki órt tartott az osztálytalálkozón és utána hajnalig bulizott velünk. Tudtuk, hogy beteg, de ennek nyoma sem volt arcán, viselkedésén, hangulatán.
Az általános iskolában (V-VIII) és a líceumban is ő volt az osztályfőnökünk, de már harmadikos korunkban tanított (angolt), így ő az a pedagógus, aki a leghosszabb ideig szerepet játszott tanulmányaimban…
Nem mondanám, hogy nagyon nagy hatással volt rám, nem játszott szerepet a pályámmal kapcsolatos jelentős döntéseim meghozásában, de mégis, minden iskolával kapcsolatos emlékemben ott van valahol, a háttérben. Nyugodjék békében!
Almásrétes
október 13, 2011 at 5:59 du. (blabla)
Nincs benne nagy kunszt. S mivel mostanában sok ismerősünknél felgyűlt a potyogós alma, mindig van amiből elkészíteni.
Kb 1,5 kg alma, meghámozva, lereszelve, enyhén cukrozva-fahéjazva. Fagyasztott réteslap, laponként kevés olajjal megkenve, prézlivel megszórva. Erre jön a jól lecsepegtetett reszelt alma, tetejére kis méz, kevlés prézli (lehelt darált dió vagy manula is, de tapasztalatom szerint a prézli a legjobb, hogy beszívja az alma levét). Feltekerni, széleit kicsit betűrni, olajozott tepsibe tenni, tetejét is kicsit megolajozni, és 10-15 perc alatt aranybarnára sütni (nagy lángon). Ha kihűl, vaniliás porcukorral megszórni. Megunhatatlan.
Szilvásgombóc (krumpli nélkül)
szeptember 21, 2011 at 8:12 du. (fotós, konyha)
Edith receptjéhez Fakanálforgató konyháján keresztül vezetett az út. Nagyon bevált ez a recept nálunk is. Icipicit módosítottam rajta, nem is biztos, hogy szükséges volt.
Hozzávalók: 750 ml víz, 8 ek. olaj, 500 g liszt, 1 tojás, csipet só, szilva, cukor, fahéj, olaj, prézli.
Elkészítés: megmossuk a szilvát, jól megtöröljük, kettévágjuk, kivesszük a magját, helyébe fahéjas cukrot teszünk.
A gombóc tésztájához a vizet fölforraljuk, ekkor hozzáöntjük az olajat, majd belezuttyintjuk az összes lisztet, levesszük a tűzről és gyors mozdulatokkal elkeverjük. Ha már nagyjából csomómentes, hozzáadjuk a tojást (az eredeti receptben 2 tojás szerepelt, de egy is elégnek bizonyult). Kézi mixerrel még egy kicsit dolgoztam a masszát, hogy egyenletesen keveredjen el a tojás és ne maradjanak benne csomók.
Ha már annyira kihűlt, hogy tudunk dolgozni vele, a masszából kb. evőkanálnyi adagokat szaggatunk le, gombóct gyúrunk belőle, szétlapítjuk a tenyerünnkel és bevonunk vele egy-egy fészilvát.
Egy nagy edényben enyhén sós vizet forralunk és amikor elkezdett forrni, beledobjuk az elkészült gombócokat. Ha megfőttek, feljönnek a víz tetejére és ki lehet halászni őket. Jól lecsepegtetjük és még forrón megforgatjuk az olajban világosbarnára pirított prézliben.
Megjegyzések: ma érett, magjaváló besztercei szilvával dolgoztam, sztem ez a legjobb gombócba. Kisebbek lettek a gombócok, összesen 79 db. A család és a fiaim barátocskái közremőködésével mind elfogyott, de lehet, hogy egy négytagú család nem bírkozik meg együltében egy teljes adaggal.
Múltkor nagyszemú szilvám volt, aazal is jól sikerült, de elég sok sztébomlot a forró vízben… Akkor kipróbáltam a mákos és darált diós bevonatot is (prézli helyett), nagyon jól talál hozzá mindkettő.
Megtört a jég: variáció vinettasalátára
augusztus 16, 2011 at 9:40 du. (konyha)
Mióta Ottisnál olvastam a paprikás vinettasalátáról, többször is eszembe jutott, hogy kipróbáljam. Kitünő ötletnek bizonyult, mert még S. is megette, akiről tudni kell, hogy a vinettasalátát kifejezetten utálja. Vagy mától ez múlt idő? 
Nem valami látványos, de tényleg finom. Így készült:
egy vinettát (padlizsán), egy gogosárt (paradicsompaprika) és egy húsos sárga paprikát megsütöttem minden oldalán, fed ő alatttartottam kb 10 percet, h puhuljon a héja, meghámoztam, majd lehűtőttem. Botmixerrel pépesítettem, egy cikk fokhagymát és egy közepes hagyma felét is hozzádaráltam. Kb 1 dl. olajjal és csipetnyi sóval kavartam ki, de mivel nem volt elég intenzv az ízkombináció, két nagy bazsalikomlevelet és egy kanálnyi balzsamecetet kevertem hozzá.
Csak két nyári pillanatkép
augusztus 15, 2011 at 10:22 du. (fotós)
Brassó-pojánából a Bucegi (Sipifotó)
Lehet tippelni 
Joghurttorta Ákosnak
február 28, 2011 at 12:59 du. (konyha)
Rendelésre készült, névnapra a fenti torta.
Hozzávalók: 250 gr keksz, 100 gr vaj, 5 dl natur joghurt, 5 evőkanál cukor, 1 tasak zselatin, 300 gr fagyasztott erdei gyümölcs összeturmixolva (jó ltt volna fris is, bizony!), egy tasak tejszínpor és 150 ml tej. Díszítéshez csokireszelék.
Elkészítés: A kekszet összemorzsoljuk, rácsöpögtetjük az olvasztott vajat és 28 cm-es tortaformába nyomkodjuk. Fél órát hűlni hagyjuk.
A joghurtot, a cukrot és a zselatint állandó kavargatás mellett addig melegítjük, amíg elolvad a zselatin. Hozzákeverjük a pépes gyümölcsöt is.
A ghyümölcsös keveréket ráöntjük a kekszes alapra és minimum 6 órát hűtjük.
A tejszínhabot a tasakon leírt utasítás szerint elkszítjük, a gyümölcsös rétegre kenjük és csokit reszelünk rá.
Bababarát desszert!
Bánica reloaded
február 26, 2011 at 10:31 du. (konyha)
Erről a sós palacsintáról volt már szó itt. Az adagokat viszont ma már ekként javasolom: egy tasak réteslap (talán 24 db.), fél kiló telemea, 3 pohár (600 ml) joghurt, 2-3 egész tojás, 7 kanál olaj, 3 púpozott kanál liszt, fél kiskanál szódabikarbona, kioltva citrommal vagy ecettel.
Az elkészítés nagyvonalakban megegyezik, de újabban sütőpapírt teszek a csigába tekert palaszinták alá, előmelegített sütőben nagy lángon sütöm (max fél óra) és ha túl kevés a töltelék, a maradék lapokat mindenféle kísérleti töltelékkel töltve odaférkőztetem az óriáspalacsinta mellé.
Még mindig aludtejet javasolok hozzá.
Savanyú uborkaszósz
február 21, 2011 at 3:40 du. (konyha)
Hozzávalók: 1 üveg ecetes uborka, 1 kicsi hagyma, 1 cikk fokhagyma, 1 kanál vaj, 1 kanál liszt, 2-3 dl tej/tejszín/sürített tej/joghurt (ízlés szerint), só, bors, friss csombort és kapor (szárított is lehet).
Elkészítés: a hagymát apróra vágjuk, megpároljuk a zsíradékban, a fokhagymát is apróra vágjuk, kicsit megforgatjuk a dinsztelt hagymában. Az uborkát lecsepegtetjük, lereszeljük a nagylyukún (alternatíva. apróra vágni). Megforgatjuk a hagymába, 1 percet pároljuk. Ha hígabb szószt szeretnénk, hozzáönthetünk az ecetes léből is.
A lisztet elkeverjük egy kevés tejjel, és elkeverjük a szószban. Tovább hígíthatjuk, ha szükséges. A joghhurttól savanykásabb, a tejszíntől édeskésebb lesz. Fűszerezzük és melegen tálaljuk főtt szárnyashúshoz.
A farsangi fánk
február 19, 2011 at 1:08 de. (konyha)
Ma farsangi mulatságon voltunk. Végigkóstoltam minden fánkot. Hát lehet, hogy szerénytelenség, de meg kell mondanom itt és most: az enyém volt a legfinomabb. Nem szívta meg magát olajjal s nagyon kell bele a vanília és a citromhéj… Melegen ajánlom!
Hozzávalók: fél kiló liszt, 1 csupor tej, negyed kocka vaj, 3 kanál tejföl, egy tasak száraz élesztő, 2 tasak vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja, 2 egész tojás, olaj a sütéshez, porcukor a szóráshoz.
Elkészítés: összedolgozzuk a tésztát, jól kigyúrjuk, kb kétszeresére kelesztjük, kiszaggatjuk, további fél órát pihentetjük, forró olajban kisütjük.
Tippek: langyos tej, olvasztott vaj, miután felforrosodik az olaj, a tüzet kisebb fokozatra állítjuk, a felső felét tesszük elősször az olajba, szalvétán csepedtetjük le, csak akkor szórjuk meg, amikor majdnem teljesen kihűlt.
Vörös bársony túrókrémmel
február 15, 2011 at 4:18 du. (fotós, konyha)
Ez a sütemény Sipi születésnapjára készült. Jó lenne még tökéletesíteni, mielőtt a kritikusok elé vetem, de annyira finom, annyira látványos így is, hogy nincs türelmem várni… No, de előrebocsátom, hogy pl. a túrókrém nem jutott minden darabra, a piros árnyalatát is jobban kikeverhettem volna, de sebaj, lesz min dolgozni.
Az ötlet kb. innen származik (az eredeti egy hangulatos cikk volt, kb ezzel a címmel: Az igazi Red Velvet nyomában). A receptet is követtem nagyvonalakban.
Hozzávalók: A szilárd rész: 2,5 csupor liszt, 1 csupor cukor, 1 kiskanál só, 2 kiskanál kakaó, 1 csomag sütőpor, 2 tasak vaníliás cukor. A folyékony rész: 3 egész tojás, fél csupor vaj, 1,5 csupor joghurt, 0,25 csupor olaj, 1 kiskanál ecet, piros ételszínező. Krém: fél csomag vaj, 0,5 kg tehéntúró, 3-4 kanál porcukor, 1 tasak vaníliás cukor. Feketecsoki, dió, cukorgyöngy a díszítéshez.
Elkészítés: A muffin két részét összekeverjük, papírkapszlinkban kisütjük 20-25 perc alatt (tűpróba). A túrókrémet kikeverjük és habzsákból rányomjuk a kihült puffancsok tetejére. Kedvünk szerint díszítjük, de az ízek összhatásához kitúnően passzol a dió is, a fekete csokoládé is.
Hal – sok hagymával, sajttal
február 12, 2011 at 3:51 du. (konyha)
Nagyvonalakban ezt a receptet követtem, de nem volt 1 kg halam, az sem volt filé (azért fontos, mert elég nehéz kitúrkálni a szálkát a drága finom szószból), és sokkal több hagymát használtam. A kapor is szárított volt. Vizet nem kellett volna tennem alája, túl sok levet eresztett. De az ízkombináció remek!
Céklaleves
február 10, 2011 at 10:37 du. (fotós, konyha)
Régen orosz céklalevest készítettem: zöldségleves céklával, kaporral, ecetes uborka levével savanyítva, tálaláskor apró kockákra vágott savanyú uborkával és tejföllel tálalva. Pazar.
Kb. egy éve találtam egy nagyon egyszerű receptet, azt variáltam, év végül ez, az alábbi, ami bevált. Az oroszt már szinte el is felejtettem. 
Hozzávalók: 2-3 közepes cékla, egy murok, egy krumpli, fél citrom leve, kevés só, fél pohár tejszín (elhagyható), fél csokor petrezselyem. Joghurt vagy tejföl a tálaláshoz.
Elkészítés: A zöldséget nagyobb kockára vágva megfőzzük, lehútjük, pürésítjük, felöntjük annyi vízzel, hogy krémleves sűrűségű legyen, felmelegítjük, belecsepegtetjük fél citrom levét, elkeverünk benne egy fél pohár tejszínt és máris lehet tálalni apróra vágott petrezselyemmel és tejföllel/joghurttal.
Pulyka déli gyümölcsökkel, tejszínnel
február 9, 2011 at 11:10 du. (konyha)
Hozzávalók: ½ kg pulykamell, 1 banán, 2 aranyalma, 1 ananászkonzerv, 1 narancs, 1 pohár (200 ml) tejszín, vaj a sütéshez, curry, chili, só, bors.
Elkészítése:
A pulykamellet vékony csíkokra vágjuk és a forró vajban pirosra sütjük. Enyhén sózzuk, borsózzuk és kivesszük a tepsiből. Ugyanabban a zsíradékban pár perc alatt megpároljuk a karikára vágott banánt, cikkekre vágott almát, a lecsöpögtetett ananászkonzervet és a felébe vágott narancscikkeket. Vigyázzunk, hogy ne kapjon oda. Tejszínt locsolunk rá, curry-vel és őrölt chilipaprikával fűszerezzük, majd visszatesszük a tepsibe a pulykafalatkákat is. Rizzsel tálaljuk.
Mi nem tudjuk, hogy mi az elég, ha ez az ebéd. A fiúk is nagyon szeretik!
Humusz
február 9, 2011 at 12:33 de. (konyha)
Nálunk nagy családi kedvenc lett. Valamiért nem rajongtam érte, amikor más készítette el (kettőt kóstoltam), de aztán az egyik nagy bevásárlóközpontban, úgy új év előtt pár nappal megszólított egy csicseriborsó-konzerv. Még nem tudtam, mit kezdjek vele, hetekig kerülgettem a kamrában. Levest is, főzeléket is elképzeltem, aztán eszembe jutott, hogy a humusz is ebből készül…
Valószínű, hogy az eredeti másképp néz ki és másképpen készül, de az első és a második próbálkozás is elég jól sikerült, az alábbiak szerint. Azt hiszem a fűszerezés a titka. Másodszor pl. a curry egy picurkával több volt, mint amennyi kellett volna, a köményt viszont bátrabban is szórhattam volna…
Hozzávalók: 200 gr száraz csicseriborsó vagy 1 konzerv, fél hagyma, 2 cikk fokhagyma, kb. 1 dl olaj, 2 kanál tejföl vagy fél pohár tej, fűszerek ízlés szerint: só, bors, chili, őrölt köménymag, curry.
A csicseriborsót legalább egy napra beáztatjuk hideg vízbe (több napig is ázhat, a vizet cserélve), majd enyhén sós vízben puhára főzzük (20-30 perc). Ha konzervet használunk, nem muszáj főzni, de pár percig érdemes lobogó vízben forrázni. Lecsöpögtetjük, lehűtjük, majd áttesszük egy mély edénybe, rászórjuk a felaprított hagymát, fokhagymát, rácsorgatjuk az olajat és botmixerrel pépesítjük. A tejföllel (vagy tejjel) is turmixoljuk, amíg megfelelő (kenhető) állagú lesz. Egy-egy csipet só, bors, chili, őrölt köménymag, curry talál hozzá.
Liebster
február 7, 2011 at 12:44 du. (blabla)
Ismét díjakat kapok-adok. Köszönöm Edith, köszönöm Zsuzsiga!
Őszintén: nem akarok senkit megbántani, ezért továbbadom, de én unom már ezeket. Ne haragudjatok. Ez az utolsó játék, amibe beállok.
A díjátadás szabályai:
- Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.
- Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
- Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.
Akiknek továbbadom:
Flódni
február 7, 2011 at 12:08 du. (fotós, konyha)
Ezt a süteményt is hatalmas készülődés előzte meg. Több blogon olvastam, hogy a legbonyolultabb sütemény, amit készítettek… Nem értettem, mi lehet olyan nagy dolog, míg el nem készítettem magam is. Szal nem csak tésztalap, három töltelék + egy lekvár… Annyi, de annyi minden kell bele, annyiféleképpen elkészítve, hogy akár négy sütemény is kijönne belőle. Kapásból sorolom, mi van benne: bor, mák, mazsola, dió, alma, barackíz, szilvaíz. Persze most is azt kell mondjam: megéri. Bár nem hiszem, hogy gyakran kerül asztalra (most is egy szülinapos tiszteletére készült elősorban).
Büszke vagyok rá, hogy nem rontottam el. S mivel nem újítottam semmit az olvasottakon (több blogger figyelmeztet: be kell tartani az előírásokat, mert könnyen elrontható), nem is írom le ide ismét. Annyit talán: leközelebb kicsit szárazabbra készítem a töltelékeket és megvárom, amíg teljesen kihűl. Tegnap is ki volt hűlve, mikor felszeleteltem, de miután egész éjjel kint volt a minusz fokokban, ma reggel sokkal szebben tudtam vágni. A fotóval pedig nem tudom milyen cselt kellene elkövetni, hogy a háttér átlátszó legyen. De majd kísérletezem, amikor több időm lesz.
Szarvasragu
február 6, 2011 at 11:12 du. (fotós, konyha)
Még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy a ragu szó ebben az esetben talál-e vagy sem. Majd eldöntitek, ha járatosak vagytok a konyhában.
Ennek a remek éteknek is van egy kis története. Az EK csapata ugyanis Ivóban találkozott nemrég, ott pedig néhányan felkerestük egy vadhúsfeldolgozó üzem bemutató üzletét. Vettünk kóstólót ebből-abból, de tény: drága mulatság. Egy élelmesebb koléganő szúrta ki, hogy van megfizethető árú szarvashús is. Nagy örömmel megvettem én is, itthon viszont kiderült, miért volt kb ugyanannyi mint a bolti marhahús: nem szeletelhető, sült vagy pecsenye nem jön ki belőle, hiszen csak vagdalék… Ettől el is ment a kedvem s a lendületem, amivel hozzáláttam az elkészítéséhez.
Szép számban találtam rajta hosszú szőrszálakat is, többszöri átmosás után is. Ettől a maradék kedvem is elment… Mindezeket csak azért ecsetelem, hogy aki hasonló vállalkozásba kezd, számoljon ezekkel az apró bosszúságokkal is. Persze megéri.
Fázisfotók is készültek, kérésre küldök linket, alább csak egy ízelítő:
Többször átmostam a mócsingos húsdarabokat, az inakat is eltávolítottam, nagyobb kockákra vágtam és bepácoltam kevés balzsamecettel, olivaolajjal, sóval, borssal, rozmaringgal és mozsárban összezúzott boróka-bogyóval (azt is Ivóbvan szedtük!). Másnap letöröltem a húsdarabokat és egy tányéron várakoztak, amíg apróra vágtam 2 fej hagymát és kicsit megpároltam, pirospaprikáztam. A húsokat beleforgattam, néhány cikk fokhagymát is vékony kaikákra szeleteltem és rádobtam. Fedő alatt pároltam kb fél órán keresztül. Amikor kezdte lefőni a levét, töltöttel alá kevés vizet, rádobtam néhány petrezselyemgyökeret, pár kocka zellert és 2 (3?) karikáka vágott murkot. Szép lassan rotyogott. Az ízhatással nem voltam megelégedve, ezért került belé még néhány borókabogyó és 2 szál rozmaring, végül kb 100 ml pradicsompüré is.
Hihetetlenül finom volt makarónival (fusilli tészta).
Nagyon zsíros étel! Nem gondoltam volna.
