Barcelona április idusán

Hazajöttünk. Pontosabban visszaértünk az országba (én még Vhelyen leledzem…).
Nagyon fárasztó hetünk volt, de megérte, nagyon sok szépet láttunk. Természetesen fotók is készültek, de még még nem volt időm elrendezni, méretre vágni. Valószínű, hogy az esküvői fotók mellé kerülnek majd.
Barcelona nagyon jó hangulatú város. Majdnem minden épület szép vagy minimum érdekes, unalmas sorozat-tömbházakat nem is láttunk. Pedig második nap elkeveredtünk az egyik metróvonal végállomásához is, amatőr cirkuszi előadás megtekintésére. Egymás mellett voltak a negyedik kategóriás, pici ablakos „blokkok”, de talán a szabálytalan elrendezésük miatt az a városrész sem volt unalmas: nem állítoták sorba a tömbházakat, szétszórtan helyezkedtek el a nekik kijelölt teraszos placcon. A diákszállás falai merész színekre voltak mázolva, az autópálya alagútja szintén. És még nem is meséltem Gaudí épületeiről, a Batllo-házról és a la Pedreráról, ahol nem látni párhuzamos vonalakat, minden forma hullámzik és szinte csicsereg a vidámságtól. Lehet, hogy a meditterán éghajlat és a sok napsütés számlájára írható ez a könnyedség…
A tisztaság nem spanyol/katalán erény. A Lljure Színház és környéke talán kivétel, ott minden új és szinte steril (és persze szép is, praktikus is, modern is). Amúgy az utcán, különösen az óvárosban pisi, kaka, szemét… Ez is hangsúlyozza a középkori síkátorok autentikus varázsát.
Hálistennek nem csak a kötelező túrista-látványosságokat kerestük fel. Számomra még mindig a Tibidabo-hegyről látható panoráma a legnagyobb Barcelona-élmény. A kertek (Güell-park, Montjuïk) is gyönyörűek ilyenkor, egyszerre érik és virágzik a sok narancsfa, kaktuszok, pálmák és mindenféle füvek, fák illatoznak és pompáznak – az akác például már elvirágzott –, ezeken a helyeken a levegő is jobb.
Látványban, szagokban, illatokban, ízekben és kuriózumokban a piac, a mercat is vetekedik nálam a legnagyobb attrakció titulusért. Fantasztikus változatosságban tengeri állatok, herkentyűk és halak, soha-nemlátott gyümölcsök, zöldségek, csokoládébonbonok, gumicukrok, felvágottak és hentes-pultok, sajtok, fűszerek, de még a tojások is hihetetlen változatosságban fordulnak elő ott. Sajnos ott is, akárcsak a supermercadókban és az összes kisvendéglőben, ahol naponta legalább egyszer elfogyasztottunk egy 8-9 eurós menú (két tál “második”, desszert, ital és kenyér), minden katalánul szerepelt a címkéken, így elég nehéz volt eligazodni… Meg is jártuk egyszer-kétszer, pl. vettem egy fél kiló tejszínhabot, mert azt hittem dobozos fagyi, a piacon meg bevásároltunk egy óriásbanánra hasonlító gyümölcsöt, ami nem banán volt, de nem is ez a baj, csak ropogott még, olyan éretlen állapotban árúsították. Szerintem főzni-való valami…. Másnap megnéztük a címkéket is, az n-féle banán közül egynek sem volt banánra hasonló elnevezése.
Abszolút pozitívum, hogy rengeteg helyre bemehettünk a sajtóigazolvánnyal. Kivételek: Dalí-múzeum, Sagrada Familia, Hajókirándulás. Most csak ezek jutnak eszembe. Ami abszurd: színikritikus-igazolványommal bemehettem a túrista-fosztogató akváriumba is, de egyik színházban teljes árú, másikban kedvezményes árú jegyet vehettem… Nem tudom, hogy mit szóltak volna a Cirque de Soleil jegypénztáránál, mert oda pont olyankor zarándokoltunk el, amikor nem volt előadás. Talán ez a legnagyobb kihagyásunk…
Különösen az éjszakai utazás készített ki. A Wizz-air szolgáltatásai teljesen rendben vannak, de most már ott tartunk, hogy az 50 évvel ezelőtti személyvonatokra kezd hasonlítani a repülés: bárki megengedheti magának. Még útlevél sem szükséges, nagymama potomáron megveszi (na jó, lehet, hogy vetetei) a jegyet, megfeji a tehenet, felköti az ünnepnapi kendőt, a ráfianeccbe bepakol még egy pulóvert, kimegy a reptérrem, és az unokája már várja a Prato reptéren… Visszafele is így jön, reggel 6-kor felpattan, még mielőtt fékezne a repülő, ő cókmókjával a kezében ott áll a kijáratnál, de ha nem, akkor letapos mindenkit, mert ha a reptér kifutóján átvág és a mezőn tartja a torony-irányt, még idejébe hazaér a reggeli fejéshez. Na, mindegy, nem csak ezért vagyok kipurcanva: a szállással sem volt nagy szerencsénk. Kicsit későn kaptunk észbe, így alig volt miből válogatni, és esődleges szempont az volt, hogy beleférjen a költségvetésbe. Zajos, igénytelen helyen aludtunk, amikor tudtunk…. Első éjszaka egyáltalán, mert heten voltunk a szobában, és legalább három rendben értek haza a lakótrásak, sorra három mobil szerepelt a programban (egyik szólt, de gazdi nem volt jelen, hogy elcsendesítse, a másik merült le és pittyegett percenként, a harmadikon ébresztő zengett kora hajnalban…). Aztán a vidám fiatalok hajnali 4-5 óráig bírtak „társalogni” az ajtónk előtt. Nem gonoszságból tették, tudom, és hangosabbak is lehettek volna, de na, így sem lehetett aludni tőlük.

*

Más téma: amíg lehet, legjobb belátásotok szerint szavazzatok a blogversenyen: http://www.clujblogfest.ro/szavazas/

Reklámok

2 hozzászólás

  1. deme ilona said,

    április 20, 2007 - 11:04 de.

    Miért baj az, hogy manapság a kispénzűek, pl. a fejkendős nagymamák is megengedhetnek maguknak egy repülőutat? Nem ezért találták ki a fapados járatokat? Vagy azt csak az entellektülellek használhatják? Akkor be kellene vezetni, hogy a repülőjegy mellett minden utas mutasson fel egy irodalmi vagy színházi folyóiratot (lásd Moldova: Lakinger Béla zsebcirkáló…).

  2. Réku said,

    április 21, 2007 - 12:18 de.

    Nem mondtam, hogy baj.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: