Pulyka déli gyümölcsökkel, tejszínnel

Hozzávalók: ½ kg pulykamell,  1 banán, 2 aranyalma, 1 ananászkonzerv, 1 narancs, 1 pohár (200 ml) tejszín, vaj a sütéshez, curry, chili, só, bors.

Elkészítése:

A pulykamellet vékony csíkokra vágjuk és a forró vajban pirosra sütjük. Enyhén sózzuk, borsózzuk és kivesszük a tepsiből. Ugyanabban a zsíradékban pár perc alatt megpároljuk a karikára vágott banánt, cikkekre vágott almát, a lecsöpögtetett ananászkonzervet és a felébe vágott narancscikkeket. Vigyázzunk, hogy ne kapjon oda. Tejszínt locsolunk rá, curry-vel és őrölt chilipaprikával fűszerezzük, majd visszatesszük a tepsibe a pulykafalatkákat is. Rizzsel tálaljuk.

Mi nem tudjuk, hogy mi az elég, ha ez az ebéd. A fiúk is nagyon szeretik!

Humusz

Nálunk nagy családi kedvenc lett. Valamiért nem rajongtam érte, amikor más készítette el (kettőt kóstoltam), de aztán az egyik nagy bevásárlóközpontban, úgy új év előtt pár nappal megszólított egy csicseriborsó-konzerv. Még nem tudtam, mit kezdjek vele, hetekig kerülgettem a kamrában. Levest is, főzeléket is elképzeltem, aztán eszembe jutott, hogy a humusz is ebből készül…

Valószínű, hogy az eredeti másképp néz ki és másképpen készül, de az első és a második próbálkozás is elég jól sikerült, az alábbiak szerint. Azt hiszem a fűszerezés a titka. Másodszor pl. a curry egy picurkával több volt, mint amennyi kellett volna, a köményt viszont bátrabban is szórhattam volna…

Hozzávalók: 200 gr száraz csicseriborsó vagy 1 konzerv, fél hagyma, 2 cikk fokhagyma, kb. 1 dl olaj, 2 kanál tejföl vagy fél pohár tej, fűszerek ízlés szerint: só, bors, chili, őrölt köménymag, curry.

A csicseriborsót legalább egy napra beáztatjuk hideg vízbe (több napig is ázhat, a vizet cserélve), majd enyhén sós vízben puhára főzzük (20-30 perc). Ha konzervet használunk, nem muszáj főzni, de pár percig érdemes lobogó vízben forrázni. Lecsöpögtetjük, lehűtjük, majd áttesszük egy mély edénybe, rászórjuk a felaprított hagymát, fokhagymát, rácsorgatjuk az olajat és botmixerrel pépesítjük. A tejföllel (vagy tejjel) is turmixoljuk, amíg megfelelő (kenhető) állagú lesz. Egy-egy csipet só, bors, chili, őrölt köménymag, curry talál hozzá.

Flódni


Ezt a süteményt is hatalmas készülődés előzte meg. Több blogon olvastam, hogy a legbonyolultabb sütemény, amit készítettek… Nem értettem, mi lehet olyan nagy dolog, míg el nem készítettem magam is. Szal nem csak tésztalap, három töltelék + egy lekvár… Annyi, de annyi minden kell bele, annyiféleképpen elkészítve, hogy akár négy sütemény is kijönne belőle. Kapásból sorolom, mi van benne: bor, mák, mazsola, dió, alma, barackíz, szilvaíz. Persze most is azt kell mondjam: megéri. Bár nem hiszem, hogy gyakran kerül asztalra (most is egy szülinapos tiszteletére készült elősorban).

Büszke vagyok rá, hogy nem rontottam el. S mivel nem újítottam semmit az olvasottakon (több blogger figyelmeztet: be kell tartani az előírásokat, mert könnyen elrontható), nem is írom le ide ismét. Annyit talán: leközelebb kicsit szárazabbra készítem a töltelékeket és megvárom, amíg teljesen kihűl. Tegnap is ki volt hűlve, mikor felszeleteltem, de miután egész éjjel kint volt a minusz fokokban, ma reggel sokkal szebben tudtam vágni. A fotóval pedig nem tudom milyen cselt kellene elkövetni, hogy a háttér átlátszó legyen. De majd kísérletezem, amikor több időm lesz.

Szarvasragu

Még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy a ragu szó ebben az esetben talál-e vagy sem. Majd eldöntitek, ha járatosak vagytok a konyhában.

Ennek a remek éteknek is van egy kis története. Az EK csapata ugyanis Ivóban találkozott nemrég, ott pedig néhányan felkerestük egy vadhúsfeldolgozó üzem bemutató üzletét. Vettünk kóstólót ebből-abból, de tény: drága mulatság. Egy élelmesebb koléganő szúrta ki, hogy van megfizethető árú szarvashús is. Nagy örömmel megvettem én is, itthon viszont kiderült, miért volt kb ugyanannyi mint a bolti marhahús: nem szeletelhető, sült vagy pecsenye nem jön ki belőle, hiszen csak vagdalék… Ettől el is ment a kedvem s a lendületem, amivel hozzáláttam az elkészítéséhez.

Szép számban találtam rajta hosszú szőrszálakat is, többszöri átmosás után is. Ettől a maradék kedvem is elment… Mindezeket csak azért ecsetelem, hogy aki hasonló vállalkozásba kezd, számoljon ezekkel az apró bosszúságokkal is. Persze megéri.

Fázisfotók is készültek, kérésre küldök linket, alább csak egy ízelítő:

Többször átmostam a mócsingos húsdarabokat, az inakat is eltávolítottam, nagyobb kockákra vágtam és bepácoltam kevés balzsamecettel, olivaolajjal, sóval, borssal, rozmaringgal és mozsárban összezúzott boróka-bogyóval (azt is Ivóbvan szedtük!). Másnap letöröltem a húsdarabokat és egy tányéron várakoztak, amíg apróra vágtam 2 fej hagymát és kicsit megpároltam, pirospaprikáztam. A húsokat beleforgattam, néhány cikk fokhagymát is vékony kaikákra szeleteltem és rádobtam. Fedő alatt pároltam kb fél órán keresztül. Amikor kezdte lefőni a levét, töltöttel alá kevés vizet, rádobtam néhány petrezselyemgyökeret, pár kocka zellert és 2 (3?) karikáka vágott murkot. Szép lassan rotyogott. Az ízhatással nem voltam megelégedve, ezért került belé még néhány borókabogyó és 2 szál rozmaring, végül kb 100 ml pradicsompüré is.

Hihetetlenül finom volt makarónival (fusilli tészta).

Nagyon zsíros étel! Nem gondoltam volna.

Meggyes cheesecake

Azt hiszem, ez lesz a következő kísérleti terep. Aránylag egyszerű, és a variációk száma tart a végtelen felé.

Jó szokásomhoz hűen román, magyar és angol blogokon, videomeosztókon dokumentálódtam, amig eljutottam a saját verziómhoz. Az az igazság, hogy kicsit izgultam a végeredmény miatt, de pazar lett, és a szülinapos (Zsuzsa) is meg volt elégedve vele.

Hozzávalók: kb. 400 gr tehéntúró, 300 gr olvasztott sajt, 5-6 kanál barna cukor (lehet több is, ízlés szerint), fél citrom leve, 5-6 kanál tejföl, 4 egész tojás, 2 tasak vaníliás cukor és fél kiskanál fahéj (elhagyható),  kb. 250 gr teljes kiörléső lisztből készült (graham) keksz, kb. 100 gr. vaj, egy üveg meggylekvár (befőtt is lehet, kimagozva vagy mirelit) és egy tasak zselatin.

Elkészítés: a kekszet durván ledaráljuk, összekeverjük az olvasztott vajjal. Egy 28 cm-es tortaformát kivajazunk, az aljára vágunk egy kerek sütőpapírt. Lehetne négyzet alakú tepsiben is sütni, ezesetben alufóliával béleljük ki a tepsit, úgy, hogy a széleire is hagyunk akkora darabot, amitől fogva ki lehet majd emelni az egészet, hogy felszeleteljük. De addig még van…

A kekszes-vajas keveréket jó alaposan rényomkodjuk a forma aljára és oldalára, és egy órára betesszük a hűtőbe.

Közben összekeverjük a tehéntúrót, olvasztott sajtot, cukrot, vanílisá cukrot, citromlevet. A tojásokat egyenként keverjük bele, lassan (kézi mixerrel legkisebb fokozat, pár másodperc), mert különben összeeshet sütéskor.

A túróskvereéket rásímítjuk a kekszre, és előmelegített sütőben 160-180fokon 50-60 percig sütjük. Ha egy kicsi színt kap a teteje, már kész van. Ne ijedjünk meg, ha folyékonynak túnik a közepe, majd megdermed.

Fél órát hűtjük, közben elkészítjük a gyümölcsmázt. Én lekvárt használtam, ezért nem kellett hozzá cukor, citromlé, de ha mirelit gyümölcsünk van, akkor 2-3 kanál cukorral és további fél citrom levével olvasszuk fel. Amíg hútl, hozzákeverjük a beáztatott zselatint. Ha nem olvad fel, gűz fölött addig melegítjük, amíg elolvad, de vigyázzunk, ne forrjon fel (tönkreteheti a zselatinban lévő pektineket).

A zselatinos mázt is rásímítjuk a süteményre és legalább 4 órán keresztül hútőben dermesztjük.

Nem túl édes és 1 éves kisgyereknek is adható már!