Búcsú a szemináriumoktól (Amszterdam)

Hamarosan ismét az anyaság lesz legfontosabb elfoglaltságom. Szülés után hosszabb-rövidebb ideig semmi sem jöhet szóba, és míg a második fiam el nem éri a másfél-két éves kort, addig őt sem szeretném több napra elhagyni. A szakmámnak csak egy-egy félnapos kiruccanással adózom majd, mint tettem azt korábban is. Mire ismét hiányozhatom hosszabb időre, már nem számítok majd fiatal kritikusnak, éppen ezért nagyon örülök, hogy most volt alkalmam elmenni még egy szemináriumra. Nagy valószínűséggel az utolsó volt, és az eddigiek közül a legjobb. Jó szájízzel lépek ki ebből a körből, illetve remélem, hogy azzal a sok, velem kb. egyidős kollégával viszontlátjuk majd egymást „öreg” kritikusként.

A kanadai Hervé Guay és a holland Sonja van der Valk irányították beszélgetéseinket. Nagyon profik voltak, inkább csak egy-egy moderátor szerepét töltötték be. Persze ahhoz, hogy jó viták alakuljanak ki, kellett egy erős csapat is. Nagyon jó fejek voltak: a kanadai Byron, a portugál Rui, a cseh Martin, a holland Sara és Robert, a szlovén Andreja, az iráni Ashkan, a szlovák Eva és Mirjam, valamint a lengyel Dorota. Talán az is nagyon szerencsés véletlen, hogy a lányok-fiúk aránya kb. fele-fele volt. Nem akarok most gender-kérdésekbe bocsátkozni, de szerintem ennek is köszönhető, hogy kiegyensúlyozott vélemények ütköztek. Azt kell mondanom, hogy sokat tanultam tőlük, hiszen sokan sokféleképpen „olvastunk” egy-egy előadást, és mindenkinek más részlet, vagy éppenséggel más lehetséges központi gondolat volt fontos. S mind mindig, most is nagy-nagy érdeklődéssel hallgattam meg beszámolóikat a különféle országok színházi kultúrájáról. S ami csak ráadás volt: a csapat szinte mindig együtt lógott, együtt indultunk el múzeumba, vacsorázni stb, tehát volt alkalmunk kisebb csoportokban is diskurálni – nem csak színházról.

Az előadások amúgy nagyon sokfélék voltak. Kicsit fura volt a válogatás, a színvonal szempontjából is, de talán nem is baj, így legalább volt miről vitatkozni. Majd írok a látottakról, figyeljétek a Hamletet.

Amsterdam pedig csodálatos: Nem is tudnám elmondani, mi a legnagyszerűbb benne. Talán a hangulata. Persze Párizst nem múlja felül, de azért nagyon szívesen visszamegyek majd, ha alkalom adódik.

Mindenki biciklivel jár. A holland kollégák, bár nem ott élnek, ők is tartanak egy-egy biciklit Amszterdamban. Azt mondják, anélkül nem lehet… S nem is érik, hogy kinek/miért éri meg autóval járni. Amiben lehet valami: a reptérről-reptérre jövet-menet taxiztunk, s az volt az érzésem, hogy körbe-körbe forgunk, csak lassan lehetett haladni, sok volt a stopplámpa és mindegyiknél valószerűtlenül sokat vártunk a zöldre. A biciklisek viszont elég vadul hajtanak, nem nagyon vannak tekintettel a járókelőkre. Persze azt sem tartom kizártnak, hogy a várost elárasztó turistáktól vannak bevadulva, akik nem tartják tiszteletben a határvonalat járda és bicikliút között… Villamosra is ritkán ültem, mert egyrészt kva drága, másrészt sokszor kellett volna átszállni olyan távolságokon, amit gyalog meg lehetett tenni fél óra alatt.

Amúgy Amsterdam pont olyan, mint a képeskönyvekben: sok a csatorna, keskenyek és magasak a házak, a szuveníresek szélmalmot ábrázoló hűtőmágnest, fapapucsot és tulipánhagymát árulnak. Megnéztem a bolhapiacot is, de néhány régiségkereskedőt leszámítva az is olyan, mint nálunk az „orosz piacok”: sok az olcsó bóvli, de kicsit színesebb a választék (nem csak kínai törülköző és kokakólakalapács van, hanem keleti meg afrikai csecsebecsék és textíliák is). Programon kívül az ITI új épületét néztük meg, a Rijksmuseumot és a van Gogh múzeumot. A coffeeshopokat nem látogattam (talán csak egyik kollégánk próbálta ki) és a vöröslámpás negyedben tett éjszakai túráról is lemaradtam, mégis úgy érzem, hogy elég sokat láttam a városból (itt vannak a fotók, válogatás nélkül). S persze az is jó, hogy lesz amiért visszatérni.

Kulináris élményben nem volt részem. A hollandok reggel is, délben is hideg kaját esznek. Persze sajtot, salátákat, tejterméket és édességet. A legviccesebb a csokirizs: vajas kenyérre szórják, s legalább olyan finom, mint a kenhető csokoládé, de sokkal nagyobb választékban lehet kapni. Nagyon finom croissantokat ettem a szállodában. A felvágottak gyengék. Az ábécékben (is) viszonylag minden drága, az utcai árusoknál egy akármilyen gyümölcs darabja 50 cent, a csersznye fél kilója 3,5 euró (talán ez sokkolt a legjobban). Vendéglőben nem volt alkalmam helyi különlegességeket kóstolni, mert a mindenféle egzotikus éttermek egymást érik. Fantasztikus lasagnát ettem, és nagyon, de nagyon ízletes indonéz kaját. A kínai pocsék volt, de persze azért is lehet ez, mert mindig vizslattuk az árakat is (nem gyorsbüfé volt, s nem is nagyon olcsó, ezért volt csalódás). Ami viszont helyi specialitás, az a krokett: krumplipüré darált hússal keverve, kipanírozva – szendvicsesben ettük.

No, abbahagyom, mert végre cikkeket is kellene írni…

Reklámok

8 hozzászólás

  1. Barbara said,

    június 25, 2009 - 6:10 du.

    Orvendek, hogy jol erezted magad Amsterdamban. Oszinten kivancsi voltam milyen benyomasokkal tersz majd haza 🙂 Meglepett hogy semmi negativumrol nem irtal, mert az utobbi evekben az oda latogato barataim mindig panaszoltak erre arra 🙂 en en mindig felhivtam a figyelmuk, Amsterdam nem Hollandia, tavolrol sem mondhato tipikusan holland varosnak.
    A biciklisek nem csak Amsterdamban hajtanak vadul hanem mindenhol – de az itt lakok tudjak, a bicikliuton ovek az elsobbseg 🙂
    Most olvastam eloszor a krokett osszetevoirol, eddig egyetlen egy holland sem tudta nekem elmagyarazni mibol is keszitik, az izebol pedig en sem tudtam rajonni 🙂 Holland kulinaris elmenyekben akkor sem lett volna reszed ha mashova es mas korulmenyek koze erkezel. Etkezesi stilusukat akarcsak az eletviteluket a mertekletesseg jellemzi. Kimerten foznek, egy szelet hus per fo adagokban, nincsenek nagy zabalasok, kostolgatasok, nem is igazan kivancsiak az uj izekre. Vacsorajuk akarcsak a reggeli -ebedjuk egyszeru, fott krumpli, parolt zoldseg es egy szelet kisutott hus. Hetvegeken pedig a legtobb holland sult krumplit vasarol krokettel vagy pedig kinait hozat maganak. Talan az egyetlen tipikusan holland etel az a zoldborso leves (otthon inkabb fozeleknek neveznek) de ezt csak telen szoktak kesziteni. Akkor viszont hatalmas mennyisegekben, akarcsak mi a toltottkaposztat. A maradekot pedig lefagyasztjatk. Ha erdekel elkuldhetem a receptjet.
    Sajnalom amugy hogy nem tudtunk talalkozni, de a munkabol nem tudtam szabadulni. Viszont matol foallasban is anya vagyok, igy ha netalan ujbol jonnel valamikor jelezz!

  2. reku said,

    június 25, 2009 - 9:22 du.

    Hát a krokett recept csak sejtés, nem vagyok teljesen biztos az összetevőkben.
    A borsóleves receptje érdekel!
    A hollandok pedig valóban kimértek. Sok kedves emberrel találkoztam, de pl. nem tapasztaltam azt a nyitottságot, derűt és széles jókedvet, mint a svédeknél (ami viszont annak idején meglepett, hiszen északi nép, de a kedélyük egészen mediterános:) ).

  3. gashicsavargo said,

    június 25, 2009 - 11:53 du.

    😛 garantalom, hogy nem a turistak miatt hajtanak ugy 🙂 ez egy altalanos trend barmelyik holland nagy varosban…..ha meg lesz alkalmad arra menni, ne hagyjal ki a egy vasarnapi bringadelutant valamelyik kleine dorpjeba (kis faluba). Teljesen mas, mint Amszterdam es jo azt az oldalat is latni az orszagnak…Orvendek, hogy jol telt es ha meg arra jarsz szolj majd, ha lesz idom wij kan een koffie drinken 🙂

  4. reku said,

    június 26, 2009 - 5:59 du.

    rendben. nem tom, mikor lesz legközelebb… amúgy a bicikli-bérlés elég költséges: 10 eur egy napra. hosszabb túrára persze érdemes bérelni.

  5. gashicsavargo said,

    június 27, 2009 - 1:09 de.

    😛 szerzek egy kupectol 6-ert is 🙂

  6. Barbara said,

    június 27, 2009 - 9:19 de.

    Zoldborsloleves/fozelek
    ez a magyaros valtozata:) az eredeti holland receptet meg le kell forditanom de erre a hetvegen nem lesz idom:
    500 gr felesborsó
    100 gr ököruszály, vagy marhacsont
    100 gr borjú darálthús
    4 l víz
    só, bors, babérlevél
    300 gr póréhagyma
    100 gr zellergyökér és levél

    Egy nagy edényben feltesszük a vizet, sót, szemesborsot, babérlevelet és a marhacsontot főni (csülökkel is kitűnő de készítettem már füstölt pulykahússal is, ilyenkor a főzési idő rövidebb)
    Két óra múlva beletesszük a sárga vagy zöld feles (téli) borsót.
    figyelem, rendszeresen kell keverni , esetleg vizet önteni hozzá, különben leég
    Három óra múlva hozzáadjuk az apróra vágott zöldségeket és amikor újra felforrt, a darált húsból készült gombóckákat is. Még negyedóráig főzzük együtt. Barna vagy fekete kenyérrel tálaljuk a sűrű tartalmas levest. A hollandok egytálételként fogyasztják

  7. Barbara said,

    június 27, 2009 - 9:28 de.

    Idokozben eszembe jutott meg egy par tipikusan holland etel (stamppot = spenotos krumpli kolbasszal, oliebollen = mazsolas fank, szilveszterkor, karacsonykor szoktak sutni, feher puding = tipikusan karacsonyi eledel – ha erdekel kuldhetek meg recepteket. Erdekes mod ezeket a hollandok tobbsege mind telen fozi es fogyasztja (szoval nem meglepo, hogy te nem talalkoztal veluk). Esetleg kuldhetem emailen is – csak akkor egy email cimet kernek.

  8. reku said,

    június 29, 2009 - 4:15 du.

    Köszönöm, érdekelnek, várom!


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: