Mârşav [mürsáv]*

Van egy kedvenc táborom, a Minimum Party. Igaz, hogy pár éve nem tudok odazarándokolni a Kászonokba, igaz, hogy nem minden újítással értek egyet, de ettől még szívem csücskéje, és ha tehetem, segítek a szervezőknek. Ha másért nem, hát azért, mert évekig része voltam annak a szűk kis magnak is, akik nem csak “veteránok”, hanem minden évben hazajáró lelkek voltunk a sátrak között.

Nem nosztalgiázás céljából kezdtem el ezt a bejegyzést (bár szinte elkapott a MP-láz, s könnyen következett volna), hanem azért, mert mélységesen felháborított egy számomra kedves lap (nu spui care [nu szpuj káre]*) , pontosabban főszerkesztője (nu spui cine [nu szpuj csiné]*) hozzáállása a rendezvényhez. Képzeljétek, pénzt kért azért, hogy megjelentesse a táborismeretőt! Igaz, hogy icipici reklám is lett volna a dologban, hiszen elképzelhető, hogy egy-két emberke a cikkecske alapján kedvet kap a táborhoz és részt vesz majd rajta… izé, benne, ahogy tetszik. Az is lehet, hogy azt képzeli, hogy egy ilyen kis tábor annyi pénzt tud pályázni, hogy szórhatja majd újsághirdetésekre, s az ő lapja (aminek nem tulajdonosa!) majd abból fog meggazdagodni, hogy kis művészeti rendezvények tejelnek majd neki százezreket fizetett cikkekre… Jaj! Vagy îngâmfat [üngümfát]* agyával így gyakorol valamiféle hatalmat? Nem tudom, na…

Nem azt mondom, persze, hogy a szerkesztőségek kötelesek megjelentetni minden küldeményt, minden rendezvény-előzetest. De három oldalas ismertetőből pár soros izét, programismertetőt szerkeszteni akkor is lehet, s akkor is hírértékű, ha ettől nem nő sem a bevétel, sem a hírnév, sem a színvonal.

Nem cukkolom magam tovább. Itt az idei MP tábor, a déjà vu ismertetője, fogadjátok szeretettel. És ha ott lesztek, majd írjátok meg nekem is, milyen volt idén…

* lefordíthatatlan, de érzékletes román kifejezések (kb.: gaz; nem mondom meg, hogy melyik/ki – Caragiale nyomán szabadon; fennhéjázó)

A nyomtató

Már elég rég szerettem volna itthonra is egyet. Tudtam azt is, hogy ha már nem járok be naponta dolgozdába, halaszthatatlanná válik a beszerzése. És természetesen nem döntöttem könnyen olyan kérdésekben, h. új vagy használt, márkás vagy noname, kicsi vagy nagy… Egyértelmű volt, hogy nem tintás lesz, hanem lézer. A márka számomra pedig két név ebben az esetben: HP és Canon, de a HP kb. kétszer olyan erős. Mert láttunk Samsungot is, ami lehet, hogy televízióban márkanév, de nyomtatóban izé… nem tudom.

A döntés: egy használt HP 1100, ha elég nagy a memóriája (4 M volt a minimum elvárás) és ha elég gyorsnak tűnik, amikor kipróbáljuk. Tudtam, hogy a próbanyomtatást tüzetesen meg kell vizsgálni, mert abból derül ki, hogy jó a henger benne, hogy nem húz függőleges vonalat/csíkot a lapra. No, de a boltból az orrunk előtt sétált ki a kiszemelt nyomtató, egy ismeretlen pasi ölében. Megnéztünk egy másik HP-t (LaserJet 4, talán), de olyan lassú volt, mint a tetű.

Maradt a kettes számú opció: egy új HP 1018. Megvettük. Fizetés után még utánunk szólt a kasszás néni, hogy vegyünk kábelt is, mert csak tápkábel van a dobozban. Azt is megmondta, hol vegyünk. 4 lejért vesztegették, és teljes harci felszereléssel jöttem haza összeszerelni a legújabb villanyos kedvencet, hogy amint elkészül az első dolgozat, legyen amin kinyomtatni.

No, de nem ment… Annyiszor próbáltam újrainstallálni, hogy csuda. De még a tesztoldalt sem nyomtatta ki, nem hogy mást. Egyből a gyanúsan olcsó kábelt hibáztattam, mert a win jelezte, hogy nem ismeri fel, milyen kütyü van a kábel végén. Az összes 8 usb-bemenetelt kipróbáltam, úgy sem ment. Persze nem lehettünk teljesen biztosak, hogy ez a baja, s nem a driver hibás… Vagy valami más…

Másnap vittük szervízbe a kisügyest… Persze kiderült, hogy semmi baja, csak a kábel nem jó. Amint a szerelő fiúk meglátták a dobozt, kérdezték, hogy vékony kábel van hozzá, mert akkor az a baja. Hát vékony volt, de nem tudhattam, milyen vastag kell legyen… Egy újabb, 3,6 lejes, vastagabb kábellel ügyesen nyomtatott. Itthon is. Csak minek utána ráment 24 órám erre a vásárra, szinte nem volt, amit nyomtatni… S jaj, csak a munka fele készült el, most még vár rám sok finom dolgozatírás!

Tanulság: figyeljetek a kábelek fölöttébb kényes voltára.

hp10182.jpg

Az ötödik kattintás

Kissé késve, de annál nagyobb kíváncsisággal fedeztem fel BéDéKá blogján egy játékot.

Íme az én sorozatom:

http://bdk.blog.hu/2007/06/24/otodik_kattintas

http://twitter.com/ukran1987

http://twitter.com/MCSM

http://mitcsinalszmost.blogspot.com/

http://webisztan.blog.hu/2007/04/03/harom_magyar_twitter_fejlesztes_mobil_ma

Ha még több időm lesz, feliratkozom erre a twiterre. Népszerű kis kütyű, úgy tűnik, nekem öt kattintással sem sikerült kimásznom a vonzásköréből!

Még egy részlet: a játékra az ÚMSZ kulissza-blogján kattintgatva bukkantam rá. 🙂