Kisvárda, nosztalgia

Már két éjszaka, tegnap és ma is erről álmodtam. Hogy ott vagyok, hogy a fesztiváligazgatóval alkudozom a médiapartnerségről, hogy a barátnémmal sopánkodunk amiért első három nap ilyen gyenge a program, s ejsze nem is kellett volna még lejönnünk, de mint mindig, ki kellett használnunk, hogy volt aki elhozzon…

Hát ez lenne a tudatalatti. A valóságban nagyon józan voltam, beláttam, hogy nem nekünk való a kánikula, a kétes szállás, a szakmai jegyekért való gyúródás, a fullasztó nézőterek… Kicsit bánt, hogy nem látok sok színházat, nem sörözgetünk hajnalig a teraszon, nem találkozom sok régi, kedves arccal, de legjobban mégis a nagyszemű meggyeket sajánom, amit minden éjjel szedegettünk az útszéli fákról.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: