Kukáztam

Hát ezt kellett volna lássátok. Semmi freegan elhivatottság nem volt bennem, csak hatalmas civil kurázsi, megmenteni a pályázók elszámolásait.

Egész nap félgőzzel kerestem a félbehagyott munkát… Pénteken áramszünet volt, sötétben tapogatózva hagytam el az irodát. Na, de nem jöttem rá sehogy, hol is hagytam abba. Persze a számítógép által mentett táblázatok is csak péntek koradélutáni helyzetállapotot tákröztek, messziről látszott, hogy aktualizálni kell. Mindegy, gondoltam folytatom azzal, ami az asztalon maradt. A nap végén kiderült, hogy elég sokminden hiányzik. Tűvétettem az irodát, a szó szoros értelmében: ennyi papír között megtalálni egy maréknyit kb. olyan, mint szénakazalban tűt keresni.

Aztán egyszercsak elkezdett bűzleni a dolog… Ha nem egyéb, iktatás után a földre tettem a cuccokat. Aztán ottmaradt, mert áramszünet áramszünetet követett, sötét lett… A takarítónő pedig mindent eldob, amit a földön talál… Muszáj volt felhívnom. Sajnos igaz volt a rossz előérzetem: kidobta.

Nem volt mit tenni… Kerítettem egy seprűnyelet és egy tiszta nylonzacskót a jobb kezemre, ahogy a annak idején megfigyeltem a szerencsétlen párákat, még a vlahutai albérlet ablakából. Nekiestem a kukának. Csikkek és kávézacc között ott volt a 30-40 eukonform elszámolás.