olivabogyós laska

elég rég tanultam, de ilyen klasszikusan nem is készítettem el soha.

kifőztem két adag csigatésztát, lecsöpögtettem, hideg vízzel lemostam.

megpucoltam és hajszálvékony karikákra vágtam néhány cikk fokhagymát, majd megpuhítottam kis olivaolajon. kimagozott, karikára vágott olajbogyót szórtam rá (lehet ilyent kapni konzervben, de közönséges fekete olivabogyót is le lehet faragni a magjáról), jó sokat. pácolt heringet is darabokra vágtam, rádobtam, s kicsit összerotyogtattam, végül hozzáadtam a makarónit. kicsit össze kellett kavarni, s kész!

variációk:

1. pácolt hering helyett tonhalkonzerv.

2. sajtot reszelni rá (sztem anélkül is finom).

3. hal helyett néhány meghámozott, kockára vágott paradicsom.

4.  persze a laskafélét is lehet variálni, de sztem spagetti vagy csigatészta a legjobb.

fontos: semmilyen fűszerrel nem érdemes elrontani!

Advertisements

11 hozzászólás

  1. jaj said,

    február 14, 2007 - 11:26 de.

    Aki nem tud JOL fozni, ne tegyen fel recepteket a netre. Gyenge, igenytelen es enyhenszolva “kezdo egyetemista fiu elso napjai alberletben” stilusu az osszes recepted. Pedig sem kezdo, sem egyetemista, sem fiu nem vagy.
    A tobbi bejegyzesed sokkal erdekesebb es kevesbe arto sok kiserletezo termeszetu ember etvagyara.
    Bocs, de ez van, nem szerettem volna goromba lenni.

  2. kövi sára said,

    február 14, 2007 - 11:49 de.

    kedves jaj, szerintem kattints máshova, ha ennyire idegesít. nem vagyok se fiú, se kezdő, se egyetemista. haladó családanya vagyok, de szeretem kipróbálni az egyszerű recepteket. aki jó szaftos magyarost akar enni, inkább a laci csárdáját válassza, mint az internetes voyeur-ködést…

  3. Réku said,

    február 14, 2007 - 12:12 du.

    Kedves jaj, nem hiszem, hogy valaha kóstoltad a főztömet. Sztem az alapján kellene véleményt formálj, nem a recept alapján. Mindegy. De gustibus…
    Örülök, hogy legalább a többi bejegyzésemet szívesen olvasod. Pá és puszi!

  4. tigris said,

    február 14, 2007 - 12:20 du.

    ez nyamiul hangzik!

    ps. ajajaj, na te se ettél még Réka főztjéből

  5. reku said,

    február 14, 2007 - 12:22 du.

    🙂
    közben javítottam néhány elírást és kiegészítettem a bejegyzést még egy variációval.

  6. jaj said,

    február 14, 2007 - 1:37 du.

    Ettem belole, nem kerek tobbet, kosz… Laposch. Amiert valaki szimpatikus nekem, azert meg megmondom neki, ha szerintem nem foz valami jol.
    Ja es kedves kovi sara, nem csak a szaftos-magyaros kajak eseteben nem art egy kicsit “foglalkozni” is veluk, nemcsak odahajigalni a serpenyobe/fazekba/barmibe a hozzavalokat s ugy rotyogtatni picit. Ugyanigy van ez az olasz konyhaval is (gondolom, ez a “recept” is az olasz konyha tovabbfejlesztese sietos emberkeknek). ….de nem en eszem, csak a “finnyasabb” es “tuligenyes” retegnek szerettem volna szivesseget tenni.
    De Rekut meg igy is szeressuk! 🙂

  7. tigris said,

    február 14, 2007 - 3:06 du.

    hát nagyon titokzatos vagy, jaj. különösen az az érdekes, hogy “így is” szereted Rékát, de azért nem fukarkodsz a sértegetéssel. Mondok egy tippet: ha nem tetszik, ne olvasd. Ez egy blog a sok közül, nem kötelező gasztronómiai továbbképző. kár rontanod a levegőt a szivességeiddel.

  8. Réku said,

    február 14, 2007 - 3:12 du.

    nem tudom, kicsoda jaj, de nem haragszom rá. ha nem ízlik neki a főztöm, hát semmi baj. nem tartok kosztosokat, bár lehet, hogy nem is lenne rossz vállalkozás…
    azt viszont nem értem, ha szeret és ilyen megmonós fajta, miért nem a szemembe mondta, hogy szerinte nem ok a konyhám. s persze azért is, hogy tudjam: nem érdemes megvendégelni, mert nem értékeli. 😀

  9. Réka said,

    február 15, 2007 - 10:50 du.

    Kedves Jaj!
    Teljesen fölösleges és öncélú volt a durva hangnem, nem hinném, hogy Réku rászolgált (még akkor sem, ha nem haragszik rád). És sunyi is, hadd tegyem hozzá.
    Réku receptjei max. akkor lennének kifogásolhatók, ha szakszerűen foglalkozna vele, magyarul, ha ebből élne. Így csak egyszerű műkedvelő receptgyűjtemény, mert kedvét leli benne, és, ha jól érzem, nemcsak a főzésben, hanem mások megvendégelésében is. Ebben a nagy idillikus képletben (valaki szívesen főz, szívesen vendégel meg, örömét leli benne, sokan szeretik stb.) mindig kell lennie egy ünneprontónak, egy balsornak a himnuszban.
    A magam részéről, én kötelezően csak teli hassal merészkedem ide, mert mindig majd elcsöppenek a nem csak jóízűnek tűnő, hanem akképp is leírt receptektől.
    Egy “akár-kezdő-egyetemista-fiú-albérletben-is-lehetnék” receptfogyasztó.

  10. ildiko said,

    július 15, 2007 - 3:13 du.

    regen olvastam ezt a receptedet, de tegnap ujra olvastam es el is keszult:D finom volt:D tudtam, hogy az lesz, csak gondoltam neked is megirom. amugy valami ehhez hasonlo receptem van nekem is:) leirom:

    HOZZAVALOK:
    -makaroni—>en barna makaronit szoktam hasznalni, sokkal finomabb, uzletben jo romanosan keresd : “paste integrale” tobb helyen is lattam, megeri kiprobalni, ha egyszer megkostoltad nem birsz majd vissza szokni a masikra:)
    -fokhagyma, par gerezd (fokhagyma prest szoktam hasznalni, mert jobban eloszlik az iz)
    -paprika, ha lehet piros, a legfinomabb gogossal
    -tok, fiatal tokkel vagy cukkinivel a legfinomabb
    -paradicsomle/paszta, NEM ketchup
    -friss,aprora vagott petrezselyem
    -keveske oliva olaj
    -oregano

    ELKESZITES:
    Egy nagyobbacska teflon suto aljara keveske fizet teszunk, es bele ontjuk a preselt fokhagymat es az aprora vagott paprikat, kis ido utan hozza adjuk a reszelt cukkinit/tokot (egy fel cukkinit kb, 2 szemelynek), ha a viz leapad ujat kell onteni, de mindig csak egy keveske legyen a sutoben, kb 6-7 perc utan a paradicsom levet is hozza lehet adni, fontos, hogy ne legyen izesitve, a hazi paradicsomle a legjobb. Mikor jol osszeertek az osszetevok, keves oreganoval hintjuk, soval izles szerint, majd hozza adjuk a kesz makaronit. Parszor ossze forgatjuk, keves oliva olajat ontunk ra. Talalas elott friss petrezselyemmel hintjuk.

    megjegyzes: az elejen azert hasznalok vizet olaj helyett, mert ugyanolyan finom lesz, kerulni probalom az egett olajat

    remelem izleni fog:)

  11. Réka said,

    július 15, 2007 - 6:13 du.

    Köszönöm, alkalom-adtán kipróbálom.
    A barna makarónikat én is ismerem, szeretem, bár utoljára sajnos nagyon melléfogtam vele, a vargabélesem szinte ehetetlen lett… Igaz, nem csak a laska volt a hibás, mert kispóroltam más “egészségtelen” összetevőket is (cukrot, tejfölt) és nagyon száraz lett. Meg ízetlen. De hát így tanulunk… 🙂


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: