Ezt a süteményt is hatalmas készülődés előzte meg. Több blogon olvastam, hogy a legbonyolultabb sütemény, amit készítettek… Nem értettem, mi lehet olyan nagy dolog, míg el nem készítettem magam is. Szal nem csak tésztalap, három töltelék + egy lekvár… Annyi, de annyi minden kell bele, annyiféleképpen elkészítve, hogy akár négy sütemény is kijönne belőle. Kapásból sorolom, mi van benne: bor, mák, mazsola, dió, alma, barackíz, szilvaíz. Persze most is azt kell mondjam: megéri. Bár nem hiszem, hogy gyakran kerül asztalra (most is egy szülinapos tiszteletére készült elősorban).
Büszke vagyok rá, hogy nem rontottam el. S mivel nem újítottam semmit az olvasottakon (több blogger figyelmeztet: be kell tartani az előírásokat, mert könnyen elrontható), nem is írom le ide ismét. Annyit talán: leközelebb kicsit szárazabbra készítem a töltelékeket és megvárom, amíg teljesen kihűl. Tegnap is ki volt hűlve, mikor felszeleteltem, de miután egész éjjel kint volt a minusz fokokban, ma reggel sokkal szebben tudtam vágni. A fotóval pedig nem tudom milyen cselt kellene elkövetni, hogy a háttér átlátszó legyen. De majd kísérletezem, amikor több időm lesz.



morav said,
február 7, 2011 at 12:32 du.
Gratulálok, baromi szép. Nálunk ez családi kedvenc, de a nagyi süti:-DD
Kádár Katalin said,
február 7, 2011 at 5:28 du.
Szép és biztos finom is!