Sikerült az elméleti vizsgám. Kedden történt. Sokat kellett sorban állni, hogy leadjuk az iratokat, de azután minden ment, mint a karikacsapás. Sok gép van egy elég pici terembe zsúfolva, vonalkóddal kell elindítani a gépet, több nyelven lehet vizsgázni (persze választasz: román, magyar, német, angol, francia), elég cuccos a vizsgáztató program grafikája, és a kérdések szerintem nem nehezek, bár a kedvenceimből, az útkereszteződésekben kialakuló helyzetekből, egyetlen egy sem volt a 26-ban! Annál több arról, hogyan lehet/kell megelőzni a baleseteket, elég sok a kihágások/büntetések fejezetből, útjelző táblák, mechanika, elsősegély… Nem is emlékszem mindenre, de mindenképpen sok olyan téma volt, amit nem lehet könyvből megtanulni.
Március 9-én terepen is levizsgázom. Nem tudok még vezetni, ugyhogy ettől írtózatosan félek, s bár van még bő 10 nap, már most félek s össze van szorulva a gyomrom. Órákat kell vennem. Ezzel rengeteget vacillálok, mert egyrészt qva drágák, másrészt a soföriskolák szélhámosak, szinte minden tanonc erre a megoldásra kényszerül, mert a kötelező 30 óra alatt nemis igyekeznek megtanítani a lényegre. Minden porcikám tiltakozik az ellen, hogy ezt a rendszert támogassam, de nem nagyon van más kiút. Gyakorolni persze lehet a poligonon, nem oktatásra felszerelt autóval, de a forgalomba kimerészkedni, stopplámpákkal, útkereszteződésekkel, mindenféle útjelzőtáblával, kanyarokkal és esetleges “szoros” helyzetekkel szembesülni nem fogok, csak ha befizetek még 2-4 órára.
Mindenféle más is történik, de majd mindenről a maga idejében.
