Aki ismeri mindkét társulatot, megérti miért nevezhető csodával határos döntésnek: pénteken várva-várt bemutató Kolozsváron, 99%, hogy kacagtató, mégsem nézem meg. Miért? Mert a nagyváradiak egyik legnépszerűbb előadását lesz alkalmam megnézni “loco”. Állítólag telt házzal játsszák otthon (igaz, kvári divatot követve kb. 40 ember fér be egyszerre a nézőtérre) , Gyergyóban meg ugye nem volt lehetőségem maradni. Hát ezért döntöttem így, pedig nem hiszek az egy év alatt végbemenő csodákban. Tavaly három váradi produciót láttam, mindegyik nagyon elszomorított. Na, de mindig kell adni még egy esélyt, és különben is milyen kritikus az, aki előítéletekkel ül be a nézőtérre?! 
Vasárnap majd jöhet Shakespeare vígjátéka, bár második előadás… Nem-színháziak is tudják: általában a leggyengébb. S lehet vannak még, akik emlékeznek Keresztesék legutóbbi Shakespeare-bemutatójára, a Téli regére, ami összesen két és fél előadást ért meg. Dehh! Újabb előítélet! Lám csak, lám csak, nem diszkriminálok. Minden társulattal szemben egyformán szkeptikus vagyok.
Nándika said,
Május 10, 2007 at 6:57 pm
Hihetetlen, tényleg csak 2 és fél előadás volt? Akkor nagy szerencse volt, hogy láthattam az egyiket…
Réku said,
Május 10, 2007 at 9:53 pm
Na jó, bevallom: nem tudom a pontos statisztikai adatokat.
Szeplőtelen bordásfejű said,
Május 11, 2007 at 4:25 pm
Reku, vacilálok, hogy átugorjak vasárnap egy színházbamenésre, társulhatok hozzád? Ja, és a hurutos leves a mennyei, és éljen éljen Gyirgyó meg a taxivállalat.
Réku said,
Május 11, 2007 at 4:33 pm
Persze, gyere, gyertek! Éppen szervezünk egy kötetlen bloggertalálkozót, előadás után a színház büféjében, vay ha szép idő van, valahol kint. Szívesen látunk ebédre is!