A napokban a Móskusbirodalomban kiderült, hogy minden hazai bloggernek van buszos bejegyzse, legalábbis Nándika szerint. Nekem nem volt még, de most lesz, mert eszembe jutott egy nagyon kedves ismerősöm villamos-kalandja. Ez megér egy bejegyzést.
Helyszín: Budapest. Nyár, betonrengeteg, fullasztó meleg, mindig zsúfolt 6-os villamos. Barátnő kapaszkodik, ahogy tud a 2 m magas fogódzóba. Tudni kell róla, hogy elvből nem borotválkozik. Sehol. Mellette, pontosabban alatta, ülve, kéjsóvár tekintetű, jól öltözött pasi nézi. Kínos helyzet, nincs hová menekülni a tekintete elől. Végre leszállás következik. Pasi felszökik, barátnő kezébe nyom egy névjegyet. Ódzkodás, hagyjon már stb. Mégis barátnőnél marad a kártya. Mielőtt eldobná, megnézi. Nem névjegy. Rózsa van rajta és holmi hálálkodó szöveg, miszerint a férfinem köszöni, hogy megőrizte természetes adottságait… Vagy valami ilyesmi. Barátnő azóta is őrzi a kártyát. Remélem, mert most szeretném tudni a pontos szöveget.
S said,
Április 3, 2007 at 11:55 pm
Ha a férfinemről van szó, egybe kell írni. Így még azt értheti valaki, hogy a pali nem örül a megőrzött természetességnek. A női nemet tényleg különírják, de ott a női képzett szó.
Réku said,
Április 4, 2007 at 9:18 am
ok, kösz, a kedvedért javítom.
J. said,
Április 4, 2007 at 9:50 am
Á, így már világos! Tökjó.
(RSS-ben még az előző, a különírt jött át, és elsőre nem volt egészen egyértelmű.)
S said,
Április 4, 2007 at 3:23 pm
Részemről a kézcsók
Szeplőtelen bordásfejű said,
Április 28, 2007 at 9:07 am
wau, ez a legkedvesebb sztori az utóbbi két hónapbban:), éljenek a férfinemek