Réku online

Előkészületek

Volt néhány nehéz pillanat, főleg az anyagiak és az időkrízis miatt. A mélypont az volt, amikor két nylonzsák pillepalackkal a központ utcáit róttam zuhogó esőben, s egy merevrészeg csavargó a következőket kiabálta felém: Hé, kolléga, adj egy szál cigit!

Az sem volt valami kellemes, hogy egy-egy helyzetben nem is tudtam, most éppen a menyasszony, a szervező, a násznagy, a vőfély, a gazda, a szülők vagy valaki más szerepébe bújtam.

Ez a fejezet nem zárult le teljesen, mert a hangfalakat pl. még nem vittük vissza (ez csak azért nincs megoldva még, mert egyedül képtelen vagyok rá, nem cipelhetek).

Polgári

Biztosan tudjátok: 3 perc és négy mondat az egész ceremónia. Mégis belefért egy-két vicces részlet. Sipikétől megkérdezte az anyakönnyvezető, vagy ki a csuda az a tisztségviselő, hogy határozaottan “igen”? (Persze románul). Gondoltam velem nem fog humorizálni, ezért mindent megelőlegeztem: “da hotarat”-tel válaszoltam a kérdésre (vagyis: határozottan igen).

A végén mondtam Sipikének, hogy “látod, nem basztad el” - Kata barátnénk azóta ezen szórakozik. (Előzmény: kedvesem retteget attól, hogy a templomban valamibe belesűl, és rajta röhög majd az egész rokonság.)

Képalá: ősi román szokás szerint a jelenlévők virághídja alatt vonulunk, közben a La multi ani kezdetű dal visszhangzik.

Templomi

Érzésem szerint ez volt a legünnepélyesebb és a legszebb része a kétnapos felfordulásnak… Sajnos nagyon hideg volt a piarista templomban, meg is fáztam kicsit, de Liviu nagyon szépen és egyszerűen beszélt.

Sok rendhagyó része is volt a szertartásnak. Pl. Kata adta elő az olvasmányt: az Énekek énekéből általunk kiválasztott részeket, ráadásul egy archaikusabb fordításban, nem a katolikus bibliában szentesített verzióban. Nagyon érzékletes felolvasás volt, Katika bevallotta, hogy meg is hatódott tőle, és nem egy ember gratulált Katának.

Kivonulás a miséről

Ebéd

Ez a fejezet is kellemesen telt el. Bal lábbal indult, mert nem vittük magunkkal az ültetési rendet, lett is kavarodás. Nagyjából mindenki megtalálta a helyét, de volt egy család, aki a legszélére került (sajnos ott is kell ülni valakinek), egymás között voltak, mert mindenki összevissza ült, jött rájuk a hideg, érezték az ételszagot stb. De nem csak ők elégedetlenkedtek. Sokan sopánkodtak, hogy minek annyi étel, ha senki nem eszi meg, miért nem volt elég egy darab hús stb. Na, mindegy. Szerintem rendkívül finom volt minden fogás, kitett magáért az egész csapat a Toldi vendéglőben, a pincérek is nagyon kedvesek voltak, szóval messzemenően meg vagyok elégedve a szolgáltatásokkal.

A La multi ani három verziója itt is elhangzott, a tortabontásnál. Kértük, hogy a magyar rokonok is énekeljenek nekünk valamit, de nagyon haloványra sikerült az Éljen sokáig. Zsuzsika megfejtette a probléma nyitját: magyar vidéken nem szokás az esküvői tortához énekelni, ezért nincs rá ének… Talán így van.

Finom gyümölcstortánk volt. Annyira, hogy Sipikém megkaparintotta az első szeletet, s mindenki megdöbbenésére elkezdte bekanalazni

Buli

Az az igazság, hogy fergeteges bulira készültem. Nem az lett, de nem baj. Mindenki jól érezte magát, úgy tűnt. Volt, akinek bulizhatnékja volt, ők végig ugráltak egész este. Sokan inkább csak üldögéltek ésbeszélgettek. Kaja is volt bőven, pia rengeteg, sőt, a torta alsó emelete is megmaradt (Vajdesz őszinte örömére).

Nekem sok bajom volt, de nem sorolom, mert végülis mi is jól éreztük magunkat.

Kedvenc bulis képem

Leszámolás

Ez volt a legkeményebb feladat, amivel menyasszonyként szembesültem. A sok-sok millió, amit egy összegben Kovács kezébe kellett számolni. A nagy bőség ellenére sokan extraigényekkel álltak elő, amiket ugye mi kellett álljunk. Nem az üdítők vagy az alkoholmentes sörök bosszantanak, azokat mi ajánlottuk fel, mert nem mindenki iszik, viszont a féldeci vodkákat és a doboz cigarettákat, amiket esténként ki kellett kifizessek, azokat nem értem… Mindegy. Hálistennek nem ettől leszünk szegényebbek.

Az ajándékba kapott figyelmességek összeszámolása sem volt érdektelen. Kellemes, de kellemetlen meglepetések is értek. A lényeg az, hogy nem volt ráfizetéses vállalkozás, sőt, annyi pénz marad, hogy nem csak a hűtőre és aragázra jut, hanem talán egy rend konyhabútorra is.

A bulin egyébként volt két névtelen boríték és néhány ajándék, amit azóta sem azonosítottunk be (pl. egy Gaudí-album és két szép borospohár - kitől kaptuk?). Sikerült beszerezni még egy mikrót és még egy rend jénai tálat a meglévők mellé, de nem baj, majd ezeknek is hasznát veszzük, ha a régi elromlik vagy eltörik :).

További fotók itt. (Ha te is ott voltál, s van néhány képed, kérlek küldd el, bővíthető az album!)