már lassan egy hete, szombaton, de nem volt elég türelmem a bloghoz. sipikém meg volt hűlve, én fáradt voltam és nyűgös, mert rettenetesen sok munka várt rám. ma sem tudok látványos előrelépésekről írni, de nem is lényeges.
– a muuuvi-ról írtam a Szabadságnak. Nektek sem tudnék más beszámolót produkálni – kiegészítésként csak annyit, hogy tördelés miatt a díjazottak listája lemaradt a cikk végéről, és mivel csak a felsorolásban említtetem, hogy a zsűri Turbószerzetesnek becézte a Supermoine nevű animációs hőst, érthetetlen a cím…
Brassóban volt otthonülős-dolgozós nap, Schuller gyalogtúra, Nagykő (a Hétlétránál elég izgalmas intermezzóval: a leghosszabb vaslétra két egymás utáni foka hiányzik!) és Csukás. Nagyon jó kikapcsolódás, csak azt sajnáltuk, hogy Kolozsvár környéke nem olyan gazdag középfajsúlyú kirándulóhelyekben, így nem lehet minden hét végén egy-egy napot erdőben, ösvényen, sziklák között csatangolni. Persze elképzelhető, hogy nem élnénk a lehetőséggel, mert az ember kényelmes állat. Sajnos.
A visszatérés-kaland: személyvonat. Elég rossz élmény volt, különösen a Brassó-Tövis szakasz. Jutalom: egy-egy Lázár-fagyi (a legeslegeslegfinomabb román fagyi, amit valaha ettem: mézzel, természetes anyagokból készül, “biófagyi”, de sehol nem lehet kapni Kolozsváron) itthon pedig egy-egy házhoz rendelt pizza.
Szombaton és vasárnap Andrei Serban készülő előadásának nyílt próbáit néztem. Nagyon durva, de nagyon jó, majd mesélek. A mostanában felfedezett és egyre gyakrabban hallgatott Noir Desir együttesről is lesz külön bejegyzés egyszer, ha enyhül a munkaőrület (IKÁ-nál kiértesítések, két roomán szöveg határideje, szombaton nyelvvizsgázom angolból, kell készítenem két mélyinterjút is hó végéig, kész őrület). De most muszáj mozizzunk: Berlin Alexanderplatz by Fassbinder, 11 részben.
Réku online 